A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 26-án kelt kinevezés alapján 2010. augusztus 31-étől határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére közszolgálati jogviszonyt létesített az I. rendű alperes jogelődjével nemzetközi külgazdasági referensi munkakör ellátására. 2010. májusában a peres felek aláírtak egy háromoldalú megállapodást, melyben az I. rendű alperes határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére, áthelyezte a felperest a II. rendű alperes állományába. Megállapodtak abban is, hogy a felperesnek a II. rendű alperesnél fennálló jogviszonya a határozott idő lejártát követően megszűnik és a külszolgálatról történő berendelést követő naptól visszahelyezésre kerül az I. rendű jogelődje állományába. A felperes 2010. szeptember 1-től diplomataként dolgozott. Az I. rendű alperes már 2012. áprilisában kérte a felperes berendelését, majd ennek időpontját a II. rendű alperes javaslatára 2012. december 31-ére módosította.
2012. december 18-án a II. rendű alperes e-mail útján értesítette a felperest arról, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya keretében teljesített tartós külszolgálata 2012. december 31-ével megszűnik és erre figyelemmel visszahelyezte őt az I. rendű alperes személyi állományába.
A felperes a berendelésről való tudomásszerzést követően e-mail útján kérvényezte, hogy a leszerelésének határnapja 2013. június 30-ában kerüljön meghatározásra, illetve ha erre nincs lehetőség, tájékoztassák a leszerelés határidejéről. Az I. rendű alperes arra hívta fel a felperest, hogy 2013. január 3-áig maradéktalanul adja át a munkaköréhez kapcsolódó feladatokat és készítsen erről írásos jegyzőkönyvet. Az I. rendű alperes 2013. márciusában kísérelte meg kézbesíteni a felperes számára a jogviszony megszűnésével kapcsolatos dokumentumokat, melyek átvételét megtagadta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntették meg, így átalánykártérítés megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A perben eljárt elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság azonban azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes jogellenesen szüntette meg a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. Az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte a törvényszék a peres felek között 2012. május 12-én létrejött határozott idejű áthelyezésről szóló háromoldalú megállapodást és megállapította, hogy abban akként módosították a kinevezést, hogy a felek a külszolgálat idejéhez nem a felperes közszolgálati jogviszonyát, hanem a továbbiakban csupán az áthelyezés időtartamát kívánták kötni. Abban állapodtak meg, hogy a II. rendű alperesnél fennálló jogviszony ezen határozott idő lejártát követően megszűnik és a felperes a berendelést követő naptól visszahelyezésre kerül az I. rendű alperes jogelődje állományába.
A Kúria a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alapeljárásban nem volt vitatott, hogy a felek 2012. február 26-án határozott időre létesítettek egymással közszolgálati jogviszonyt és annak időtartamát a jogszabálynak megfelelően akként állapították meg, hogy az egy külszolgálat időtartamára, várhatóan 2012-ig szól. A peres felek 2010. májusában egy háromoldalú megállapodást kötöttek a külszolgálat vonatkozásában. Kellő alap nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a megállapodás azon rendelkezése, hogy a felperesnek a II. rendű alperesnél fennálló jogviszonya a határozott idő lejártát követően megszűnik, s a külszolgálatról történő berendelést követő naptól visszahelyezésre kerül az I. rendű alperes állományába, a kinevezés módosításának minősül és a továbbiakban csupán a külszolgálat időtartamát és nem a felek közszolgálati jogviszonyát tekintették határozott időtartamúnak.
A jogviszony létesítésekor hatályos köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 14. § (1) bekezdése szerint a kinevezés tartamát csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehetett módosítani a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve, a határozott időtartam vonatkozásában azonban nem adott módot a jogszabály közigazgatási szerv egyoldalú intézkedésére.
A felek kinevezést módosító megállapodásának egyértelmű és egyező akaratnyilvánítást kell tartalmaznia. Ez csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a feleknek az adott feltételekre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása. Mindez a perbeli esetben nem volt megállapítható, így a Kúria a másodfokú közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2017. november 16.
A Kúria Sajtótitkársága