A Pénzügyminisztérium 2010. márciusában döntött a felperes adó feltételes megállapítása iránti kérelméről. Az elsőfokú adóhatóság 2010. július 5. és 2012. december 31. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Megállapítása szerint a megvalósult tényállás eltér a határozatban foglaltaktól, továbbá nem rendeltetésszerű joggyakorlás is bekövetkezett, mert a már korábban is folytatott szolgáltatási tevékenység cégcsoport szintű átszervezésének elsődleges célja az Unió egyes tagállamai közötti eltérő áfa kulcson alapuló adóelőny megszerzése volt. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot megváltoztatta, az adókülönbözet összegére, a hozzá tartozó késedelmi pótlékra és adóbírságra, valamint a kiszabott mulasztási bírságra vonatkozóan hatályon kívül helyezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a támadott körben irányadónak tekintette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) perbeli időszakban hatályos 132.§ (2) bekezdését. A Határozattal az adóhatóság a felperes általa tervezett, kérelmében bemutatott ügylet adójogi minősítésről adott olyan tájékoztatást, amely magát az adóhatóságot az adott ügyben, változatlan tényállás mellett köti. A kötőerő folytán az adóhatóság sem az adó tárgyú törvényeknek a Határozatban foglalt értelmezését nem vizsgálhatja, sem a Határozat szerinti tényállás nem minősítheti másként. A Kúria azt is megállapította, hogy bár a perbeli időszakban az alperes az ellenőrzést még csak az Art. 87.§ (1) bekezdés a) pontja alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés keretei között folytathatta le, de ennek keretei között sem ellenőrizhetett mást, mint azt, hogy a ténylegesen megvalósult tényállás azonos-e a feltételes adómegállapítás alapjául szolgáló tényállással.
Alperes az ügyfelek számára kimenő tájékoztatások alapján vont le olyan következtetést, hogy az ellenőrzött és az átszervezés előtti, korábbi szervezeti formában végzett műsorszolgáltatási tevékenység azonos, azaz adóztatandó. Figyelmen kívül hagyta, hogy minden további gazdasági tevékenységgel való összehasonlítás előtt azt kell bizonyítania határozatában, hogy a megvalósult tényállás nem azonos a Határozatban foglaltakkal. Mindaddig irreleváns a tájékoztatások tartalma.
Az alperes által értékelt tárgyi és személyi feltételeket azonosak voltak a Határozatban foglaltakkal, de azokat a Határozatban foglaltaktól eltérően minősítette. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette jogszabálysértőnek ezeket a megállapításokat.
Az Art. 2.§ (1) bekezdésén alapuló rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének vizsgálata a feltételes adómegállapítás során sem kizárt, azonban erre is csak az Art. 132.§ (2) bekezdésének keretei között kerülhet sor. L. és Magyarország közötti eltérő adójogi környezet a Határozat meghozatalakor a Pénzügyminisztérium előtt hivatalból ismert volt, arra eltérést alperes nem alapíthat. A felperes feltételes adómegállapítása iránti kérelmében megjelölt gazdasági céltól eltérő célt az alperesi határozat nem bizonyított, a nem rendeltetésszerű joggyakorlásra való hivatkozás pedig alaptalan volt. Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben is helytállóan döntött.
A Kúria érdemében hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
Budapest, 2017. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága