Az alperes a 2014. március 14-én kelt határozatával azért utasította el a felperes öregségi nyugdíj iránti igénybejelentését, mert a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes által 1972. október 1-től 1990. november 30-ig terjedő időben elektroműszerészként és vezérlőpult-kezelőként, majd 1991. június 1-től 1994. január 29-ig villanyszerelő műszerészként munkaviszonyban töltött időket korkedvezményre jogosító időként nem ismerte el. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a másodfokú határozattal érintett időszakban, illetve foglalkoztatóknál elektroműszerész, vezérlőpult-kezelő és villanyszerelő műszerész munkakörökben ellátott, ténylegesen kemence karbantartó munkakörbe tartozó munkavégzés alapján, figyelemmel az egészségre ártalmas munkakörülményekre (melegüzem) is, a korkedvezményre jogosult. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes villanyszerelői munkát végzett, 1982-től pedig főként automata öntőgépsor mellett végzett karbantartási, javítási feladatokat; az általa betöltött munkakörök elnevezésükben és tartalmukban sem felelnek meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Kr.) 1. számú melléklet 5. pontjában felsorolt korkedvezményre jogosító munkakörök egyikének sem. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp. 163. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, valamint a Kr. 7. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Elsőként emlékeztetett a korkedvezményre való jogosultság tárgyában hozott korábbi határozataiban tett megállapításokra: a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat nem lehet kiterjesztően értelmezni, az eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet elfogadni, ha az a jegyzékben felsorolt munkakör szűkített meghatározása vagy az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör – a munkaköri leírásból megállapíthatóan – a jegyzékben felsorolt valamely munkakörrel azonos (BH2013. 315.). Olyan esetben amikor a Kr.-ben felsorolt és a ténylegesen betöltött munkakör azonosságát, megfelelését kell vizsgálni, nem elegendő az, hogy a tevékenység összefüggésben legyen valamelyik, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakörrel, hanem szükséges a tartalmában azonos tevékenység fennállása (MJ-2015-51.). A felperes által felhozott további kifogások kapcsán a Kúria a következőkre mutatott rá. Szakértői bizonyítást különleges szakértelmet igénylő kérdések tisztázása érdekében kell elrendelni, az, hogy a korkedvezményt igénylő személy által betöltött munkakör – annak tartalma szerint – megfelel-e valamely, a Kr. mellékletében felsorolt munkakörnek, a ténylegesen ellátott munkaköri feladatok tisztázásával, általában okirati és tanúbizonyítás útján eldönthető. A felperes nem hivatkozott olyan tényre, körülményre, amelynek tisztázása a Pp. 177. § (1) bekezdése alkalmazását, szakértői bizonyítás elrendelését indokolta volna, így a bíróság nem követett el eljárási szabálysértést azzal sem, hogy felperes erre irányuló indítványát elutasította. A Kr. 7. § (2) bekezdése szerinti, a munkakör azonosítására irányuló eljárás az ONYF döntése megalapozásául szolgál, amely döntés a bíróságot nem köti (BH2011. 21.); jogszabály nem teszi a bíróság kötelezettségévé, hogy a perben a korkedvezményre való jogosultság tisztázása érdekében a Kr.-ben szabályozott eljárás lefolytatásáról és döntés meghozataláról gondoskodjon.
Budapest, 2017. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága