Jelentős ügyek

A villamos energia áthozatalát biztosító szerződés nem teremt arra jogcímet, hogy a vevő olyan energia áthozatalához szükséges engedély kiadását (kódokat) is követelje, amelyre a megállapodás nem  terjedt ki. Ha a vevő többlet energiát vásárol, azt, a saját kockázatára  teszi. Ha a rendszerirányítónak nincs megállapodása a másik rendszerirányítóval arra nézve, hogy milyen mennyiségű energia áthozatali jog illeti meg az egyes energiakereskedőket, a rendszerirányító akkor jár el helyesen, ha a jogosultságokat akció tartásával osztja szét, illetve állapítja meg. (Ptk.

Ha a korlátolt felelősségű társaság egyedüli tagja, saját gazdasági érdekeit társasága érdekei elé helyezve, annak terhére hátrányos üzletpolitikát folytat, és az, ennek következtében felszámolás alá kerül, a társaság ki nem egyenlített tartozásaiért a felszámolási eljárás befejezése után felelősséggel tartozik. A hátrányos üzletpolitika azzal is megvalósítható, hogy a társaság veszteségeinek rendezése, vagy a társaság megszüntetése érdekében a szükséges intézkedéseket nem teszi meg. (1991. évi  XLIX. tv. 63.§ (2) bekezdése, 2006. évi IV.tv. 54.§ (2) bekezdése)

A MABISZ felperes keresetében a károkozó személy I. r., illetve a MÁV Általános Biztosító Egyesület II. r. alperesekkel szemben kártérítés megfizetése iránt indított pert. Keresetében az általa az Angol Nemzeti Irodának megtérített összeg és annak kamatai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az I. és II. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte a kártérítésre. A jogerős ítélettel szemben az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

A felperes és az alperes egy korlátolt felelősségű társaság tulajdonosaiként a társasági szerződésben megállapodtak arról, hogy a társaság által gyártott termékeket melyikük mely országokban forgalmazhatja kizárólagosan.

A 2003-ban kötött adásvételi szerződés alapján az alperes megvásárolta a felperes üzletrészeit a gyártó társaságban egy 100.000 forint névértékű üzletrész kivételével, erre azonban vételi jogot kötöttek ki az alperes javára. A társasági szerződésben a forgalmazási jogokat újraszabályozták.

A felperes önkormányzat – évekkel korábban elfogadott rendezési tervével összhangban – új lakótelkeket kívánt kialakítani az alperesek tulajdonában álló ingatlanból. Miután a megállapodás aláírása a 43 tulajdonostárs közül az I-II. rendű alperesek miatt meghiúsult, a felperes először csereszerződés, majd adásvételi szerződések útján megszerezte az ingatlan tulajdoni hányadát és keresetet nyújtott be, amelyben az ingatlan természetbeni megosztását kérte.

A perben a Magyar Állam mint szükségképpeni örökös annak az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, melyben az örökhagyó havi 5.000 forint életjáradék fejében tette örökösévé az alperest. Tekintve, hogy ilyen tárgyban közzétett bírósági határozat nem ismert, a felperes a felülvizsgálati kérelmében részletesen foglalkozott az ügy elvi és gyakorlati jelentőségével. Álláspontja szerint ugyanis, ha a Kúria az ügyben felmerült elvi kérdésekre választ ad a határozatában, akkor a részéről nagyszámú, hasonló tényállású ügyben kerülhető el a perindítás.

A lakás kiürítése iránt indított felülvizsgálati eljárásban – egyebek mellett – a haszonélvezeti jog gyakorlásáról kellett dönteni abban az esetben, amikor az ingatlan egy meghatározott eszmei hányadán egyszerre két személyt – a felperest és az I. rendű alperest is – özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő I-III. rendű alperesek azt kifogásolták, hogy az ügyben eljárt bíróságok álláspontját semmilyen törvényhely nem támasztja alá, számukra az nem elfogadható „csak azért, mert a bíróság mondja”.

A Kúriának a közös tulajdon megszüntetése iránt indított felülvizsgálati eljárásban a 2012. április 18-án megtartott tárgyaláson a következő jogkérdésekben kellett állást foglalnia:

I.A Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V.19.) PK vélemény 2. pontja értelmezhető-e úgy, hogy a megváltott tulajdoni hányad ellenértékét minden esetben az ingatlan egészének értéke alapján – azt a tulajdoni hányadok szerint felosztva - kell meghatározni.

A felperesek a 2008. május 19-én kelt adásvételi szerződéssel 8.500.000 forint vételár ellenében megvásároltak az alperestől egy használt lakóházas ingatlant. 2008. őszén, a fűtési szezon megkezdését követően azonban a felperesek azt észlelték, hogy az épület falai vizesednek, penészesednek és repedeznek. Ezt követően a hiba mértékének, okának és javíthatóságának tisztázása érdekében szakértői véleményt szereztek be, majd 2009. február 03-án kezdeményezték az alperesnél a hibás teljesítés peren kívüli orvoslását. Az alperes azonban a 2009.

A felperes, mint végrehajtást kérő által indított végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó telefonon és faxon értesítette az ügyvéd foglalkozású alperest, hogy lefoglalja az adósnak a nála (ügyvédi letétben) elhelyezett pénzösszegét, és a követelés lefoglalásáról szóló értesítést ugyanaznap postán is megküldte az alperes részére. Az alperes három nappal a postai kézbesítést megelőzően, azonban a végrehajtói irat „faxolását” követően, a letétben elhelyezett összegből - megbízási szerződés alapján - harmadik személy számára kifizetést teljesített.