A felperes és az alperes egy korlátolt felelősségű társaság tulajdonosaiként a társasági szerződésben megállapodtak arról, hogy a társaság által gyártott termékeket melyikük mely országokban forgalmazhatja kizárólagosan.
A 2003-ban kötött adásvételi szerződés alapján az alperes megvásárolta a felperes üzletrészeit a gyártó társaságban egy 100.000 forint névértékű üzletrész kivételével, erre azonban vételi jogot kötöttek ki az alperes javára. A társasági szerződésben a forgalmazási jogokat újraszabályozták.
2007-ben az alperes bejelentette, hogy él vételi jogával, és ettől kezdve a felperes korábbi időszakban élvezett - a gyártó társaság termékeinek értékesítésére vonatkozó – jogosítványait megszüntette.
A felperes által indított első választottbírósági eljárásban a Választottbíróság a vételi jogot alapító nyilatkozat érvénytelenségét kimondta, ezen túlmenően a keresetet visszautasította.
Az alperes felhívására a felperes a vételi jog tekintetében nem kötött újabb megállapodást, ezért az alperes a második választottbírósági eljárásban keresetet nyújtott be a felperessel szemben annak érdekében, hogy a 100.000 forint névértékű üzletrészt megszerezhesse. A felperes ebben a választottbírósági eljárásban kérte a kereset elutasítását és viszontkeresetet is előterjesztett kártérítés megfizetése és egyéb kötelezettségek teljesítése érdekében.
A második Választottbíróság ítéletében a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, ugyanakkor megállapította, hogy a társasági szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a felperes számára kizárólagos magyarországi forgalmazási jogot biztosítanak, semmisek.
Kifejtette, hogy az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által a felperes javára biztosított magyarországi forgalmazási területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált. Ez az EK Szerződés 81. cikk 1. bekezdés alapján teljes mértékben tilos.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55.§ (2) bekezdés b) pontja, valamint az 55.§ (1) bekezdés c) pontja alapján érvénytelenítse a Választottbíróság ítéletét.
Az elsőfokú bíróság a második választottbírósági ítéletet részben érvénytelenítette arra hivatkozással, hogy a Választottbíróság a második ítéletében ugyanazon felek közötti ugyanazon jogkérdésben döntött, mint amely jogkérdésben az első ítéletben már határozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.138/2011/11. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a „res iudicata” sérelmére alapított közrendbe ütközésre történő hivatkozás alaptalan. A két választottbírósági ítélet rendelkezési körének összevetése alapján nem állapítható meg a „res iudicata” ténye az elbírált jog azonosságának hiánya, illetve az elbírált tényalap részbeni különbözősége miatt. Miután az elsőfokú bíróság a „res iudicata” fennállását megállapítva tovább már nem vizsgálta az érvénytelenítési keresetnek a közösségi jog téves alkalmazása miatti közrendbe ütközésre, valamint a Vbt. 55.§ (1) bekezdés c) pontjára (az ügye előterjesztéséhez való joga megsértésére) alapított hivatkozását, erre vonatkozóan döntést nem hozott, ezért a felülvizsgálati bíróság felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a megismételt eljárásban vizsgálja, megvalósult-e a felperes által a keresetben megjelölt, a „res iudicata” sérelmének elbírálása körén kívül eső, addig érdemben nem vizsgált érvénytelenítési ok. Kifejtette, hogy részleges érvénytelenítésnek csak akkor van helye, amikor az egyes döntések elválaszthatóak egymástól.
A megismételt eljárásban a felperes fenntartotta keresetét és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet is előterjesztett az Európai Bíróság C-126/97. számú Eco Swiss ügyben hozott ítéletére hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mely ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a felperes.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
1) A Kúriának a közrendbe ütközés kapcsán elsőként vizsgálni kellett azt, hogy olyan szabályokat alkalmazott-e a Választottbíróság, amelyek alkalmazandók voltak a felek jogviszonyára, vagy pedig olyanokat, amelyek az adott jogviszonyban – speciális rendelkezéseik folytán – leronthatták az állam feltétlen érvényesülést igénylő normáit.
Hivatkozva az Európai Unió Bírósága C-17/10 számú ügyben hozott határozatára és a Csatlakozási Okmány 2. cikkére kifejtette, hogy ha a csatlakozást megelőzően kötött szerződésekből eredő versenyjogi helyzet a csatlakozást követően is fennáll, úgy arra már a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni. Jelen eljárásban, bár nem vitásan a felek a szerződésüket még a csatlakozást megelőzően kötötték, azonban 2007-ben, tehát már a csatlakozást követően merült fel a jogvita és a jövőre vonatkozóan született a Választottbíróság ítélete.
A fentiek alapján nem merülhet fel a közrendbe ütközés abból a szempontból, hogy a Választottbíróság olyan szabályt alkalmazott volna kötelező erővel, amely az adott helyzetben nem lenne alkalmazható.
2) A közrendbe ütközésre hivatkozással állította a felperes, hogy az érvénytelenítési perben a C-126/97. számú ügyben kifejtettek szerint vizsgálni kell a bíróságnak azt is, vajon a Választottbíróság érdemben helyesen alkalmaztae az EK Szerződés 81. cikkében írtakat. A Kúria egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával megállapította, az állam bíróságának a feladata arra korlátozódik, hogy „ha egy választottbíróság az adott ügyben nemzeti jogot alkalmazva mellőzi a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását, akkor a választottbíróság döntése a közrendbe ütközés folytán érvénytelenítési perben támadható. A nemzeti és közösségi jogot egymásra tekintettel alkalmazó választottbírósági döntés érdemi tartalma azonban nem vizsgálható érvénytelenítési perben.”
3) A Kúria a Vbt. 55.§ (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulásának vizsgálata során kifejtette, nem azt kell az állam bíróságának vizsgálnia, hogy a felek a Választottbíróság előtt konkrétan mit adtak elő, hanem azt, hogy volt-e lehetőségük az ügyük – álláspontjuk - előterjesztésére. Az, hogy e hivatkozás körében a felperes milyen védekezést és hogyan terjesztett elő, tévesen mérte-e fel az ügy tárgyát vagy sem, nem tartozik az ügy előterjeszthetőségének vizsgálata körébe.
4) A Kúria a felperes által az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelemben feltenni javasolt kérdések tekintetében úgy ítélte meg, hogy az érintett közösségi jogszabályok értelmezése megtörtént a C-126/97 számú ügyben hozott ítéletben, ezért az előtte folyamatban levő jogvita elbírálásához nincs szüksége a közösségi jog értelmezésére. Ekként az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének nem álltak fenn az Európai Unióról szóló szerződés 267. cikkében (az EKSz. korábbi 234. cikkében) meghatározott feltételei.
Budapest, 2012. május 22.
A Kúria Sajtótitkársága