Egyedi ügyek

A felperes 2001. január 8-ától állt az alperes alkalmazásában mint forgalmi autóbuszvezető. Munkaviszonyát az alperes 2012. november 26-án kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg.  Ennek indokolása szerint: „ (…) autóbusszal (…) a telephelyre való érkezéskor a kocsiátvevő biztonsági őr, J.V. a telephelyi gyakorlatnak megfelelően azzal a céllal szállt fel az autóbuszra, hogy az Ön forgalmi munkalapjára rögzítse a telephelyre való érkezés pontos idejét.

Az alperes a felperes 2012. december 10-étől beteghordó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel 2012. október 26-án megszüntette a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontja alapján, figyelemmel az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára. Az indokolás szerint a felperes 2012. október 13-án a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt a legelemibb szakmai és etikai szabályokat megsértve „összefektetve” szállította el. Eljárása szabálytalan, és a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményét valósítja meg, továbbá sérti az 1997. évi CLIV.

A felperes a keresetében kárként annak az összegnek a megtérítésére kérte az alperes bank kötelezését, amelyet alkalmazottja 2003. november 10. és 2011. január 17. között jogosulatlanul a felperes bankszámlájáról a saját bankszámlájára átutaltatott. Az alperesnek az a mulasztása volt bizonyított, hogy a csoportos átutalási megbízás teljesítéséről kiállított bankszámlakivonatok nem tartalmaztak megfelelő tájékoztatást.

A Magyar Állam a K. Kft. és társa alperesek ellen indított perben egyebek mellett kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket arra hivatkozással, hogy a korábban a peres felek között játékkaszinó üzemeltetésére létrejött koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségeiket az alperesek nem, illetve késedelmesen teljesítették.

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, ahol 1997. október 1-jétől magasabb vezetői megbízást is ellátott. A képviselő-testület visszavonta vezetői megbízását, az intézkedés azonban közalkalmazotti jogviszonyát nem érintette. Ezt követően 2011. június 21-én a munkáltató létszámleépítésre hivatkozva felmentéssel megszüntette közalkalmazotti jogviszonyt. A felperes ezt sérelmezve keresetet nyújtott be és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. § (2) és (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A tárgyalásos közbeszerzési eljárás lefolytatását követően kötött ingatlanhasznosítási megállapodással vegyes vállalkozási jogviszonyban a másodfokú bíróság jogerős   ítéletével csak kisebb részben találta alaposnak a felperesek keresetét. A felek közötti levelezés tartalmából és a tanúvallomásokból arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltozott, mindkét fél által elismerten szükséges műszaki tartalomhoz kapcsolódó vállalkozói díjban a peres felek megállapodni nem tudtak.

A peres felek 1998-tól 2007-ig érzelmi kapcsolatban, közös háztartásban éltek. Az alperes jelentős értékű különvagyoni készpénzzel rendelkezett, volt házastársától – a vagyonjogi elszámolás eredményeként – 3.000.000 DEM-ben részesült. A felperes házassága felbontásakor 1.900.000 forint jutót kapott. A Magyarországra költöző alperes a saját vagyoni készpénzét a felperes tanácsára ingatlanokba fektette. Nagy értékű lakás, illetve telekingatlanokat vásárolt, a telkeken társasházakat építtetett. A felperes kárpótlási jegyek adásvételével foglalkozott.

A per tárgya a házastársi közös vagyon megosztása volt. A közös vagyonba a házastársak házas ingatlana, három gazdasági társaság megosztandó vagyona, az ingatlanon az életközösség alatt és az életközösség megszűnése után végzett beruházások elszámolása, továbbá az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése tartozott. A per alatt mindkét házastárs az ellenérdekű fél követelésének meghiúsítása érdekében az ingatlan tulajdoni hányadára ajándékozási szerződést kötött.

Vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díjkövetelés iránt indult perben a Kúria megállapította, hogy a felperes által hivatkozott vállalkozói szerződés egyes pontjaira vonatkozó semmisség az elsőfokú eljárás adatai alapján egyértelműen nem volt hivatalból észlelhető, ezért a jogerős ítélet e körben az érdemi vizsgálatot jogsértés nélkül mellőzte.

A társadalombiztosítási szerv a 2013. november 28-án kelt fizetési meghagyásában, a felperest - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése és 68/A. §-a alapján - az általa foglalkoztatott munkavállaló üzemi balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítésére kötelezte.