A társadalombiztosítási szerv a 2013. november 28-án kelt fizetési meghagyásában, a felperest - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése és 68/A. §-a alapján - az általa foglalkoztatott munkavállaló üzemi balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítésére kötelezte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset a munkavédelmi szabályok felperes általi megszegésével (a munkafolyamatra, a vasszerkezetek mozgatására vonatkozó utasítás, szabályzat hiányával, a munkafolyamat szervezetlenségével) okozati összefüggésben következett be, ezért a felperes megtérítési felelősséggel tartozik. A bíróság a határozatot az összegszerűségre vonatkozó indokolás hiányosságai, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1), (5) és (6) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pontja megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a balesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátásra vonatkozó adatok tételes felsorolásuk hiányában nem ellenőrizhetők, emiatt nem lehetett eldönteni, hogy azok összefüggésben voltak-e a balesettel. Az alperes által a perben csatolt, a határozat meghozatala után keletkezett okiratot (az OEP ellenőrző főorvosának szakvéleményét) a bíróság azért nem vette figyelembe, mert az a közigazgatási szerv hatáskörének elvonását jelentené. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes a Pp. 206. §-a, 336/A. § (2) bekezdése és a munkavédelemről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. §-a, míg az alperes az Ebtv. 67. §-a, a Pp. 206. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria - töretlen gyakorlatának felhívásával (BH 1995.193., stb.) - megállapította, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével az okszerűség követelményének megfelelő mérlegelés eredményeként jutottak arra a következtetésre, hogy a felperest az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelősség terheli; ezt a felperes által hivatkozott azon körülmény sem zárta ki, hogy a sérült magát a baleset bekövetkeztéért felelősnek tartotta. A Kúria az eljárt bíróságoknak a határozat összegszerűségére vonatkozó álláspontját és okfejtéseit nem osztotta. Az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette, hogy a határozatban az ellátások tételes felsorolása nem szerepel, a határozat melléklete az ellátások típusára, jogcímeire lebontva, dátumok és összegek megjelölésével tartalmazta a határozat érdemi felülvizsgálatához szükséges adatokat. Az eljárt bíróságok tévesen foglaltak állást arról is, hogy a perben csatolt orvosszakmai vélemény, pusztán amiatt, mert a közigazgatási eljárás befejezését követően keletkezett, bizonyítékként nem vehető figyelembe. A Kúria rámutatott: az utóbb keletkezett okiratnak a bizonyítékok köréből való kizárását jogszabály – általános jelleggel, vagy a perbeli esetre vonatkoztathatóan – nem teszi lehetővé; a közigazgatási eljárásban meg nem ismerhető orvosszakmai vélemény bizonyítékkénti figyelembe vétele nem jelenti a közigazgatási szerv hatáskörének elvonását. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét a megtérítési igény jogalapja tekintetében elutasította, a követelés összegszerűségére vonatkozóan pedig az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Budapest, 2015. június 24.
A Kúria Sajtótitkársága