Az alperes a felperes 2012. december 10-étől beteghordó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel 2012. október 26-án megszüntette a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontja alapján, figyelemmel az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára. Az indokolás szerint a felperes 2012. október 13-án a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt a legelemibb szakmai és etikai szabályokat megsértve „összefektetve” szállította el. Eljárása szabálytalan, és a Btk. 181. §-ában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményét valósítja meg, továbbá sérti az 1997. évi CLIV. törvény 1. § c) pontjában, 2. § (1) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt jövedelem, végkielégítés kamatokkal növelt összegű megfizetésére, és marasztalta az alperest a felperes perköltségében és a kereseti illetékben. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A törvényszék ítéletében helyesen rögzítette, hogy a felperesnek felrótt kötelezettségszegés kegyeletsértés bűncselekmény megvalósulása hiányában is megalapozhatja a rendkívüli felmentést.
A felperes kötelezettségszegését a felperes által fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítélet is megállapította, csak a kötelezettségszegés súlyát értékelte a törvényszéktől eltérően. Azt, hogy egy tetemszállító eszközzel egyszerre csak egy elhunyt szállítható, tételes előírás hiányában is megállapítható az eszköz kialakításából és méreteiből, a boncmester vallomásából, valamint az esetet észlelő főnővér és takarító reagálásából, akik a jelentésük és tanúvallomásuk alapján megütköztek azon, hogy egyszerre két elhunyt szállítását végzi a felperes, és ezt neki szóvá is tették.
A felperes kötelezettségszegésének értékelésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a rendkívüli felmentésben hivatkozott, és az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései. Ezekből megállapíthatóan az alperesnél történő egészségügyi szolgáltatás során is az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembe vételével kell eljárni, amely magába foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét is. Ennek nem felel meg azon eljárás, amikor rendeltetésszerűen egy holttest szállítására szolgáló eszközön „összefektetve” két elhunytat szállítanak. A kötelezettségszegés súlyánál értékelendő, hogy ennek nem volt ésszerű indoka, a felperes ezt kényelmi okokból tette. A kötelezettségszegő magatartása szándékosságáról okszerű következtetést vont le a törvényszék a felperesnek cselekménye munkatársainak adott indokából.
A fentiek alapján a munkáltató jogszerűen, az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja és a Kjt. 25. § (2) bekezdés g), a) pontjában írtaknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmentést.
Budapest, 2015. július 9.
A Kúria Sajtótitkársága