Egyedi ügyek

A felek életközössége 2002-ben megszűnt, a per azonban csak 2011-ben indult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárás alapkérdése – és a teljes eljárásé – az egyéni vállalkozó élettárs (alperes) egyéni vállalkozói vagyonának köre és értéke volt. A felperes a vállalkozói vagyont globálisan – egy összegben - határozta meg, vagyonleltárt, ennek megfelelő vagyonmérleget nem terjesztett elő.

A felperes keresetében tárgyi keresethalmazatban kérte – egyebek mellett – a perbeli ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását, és a IV. r. alperes tulajdonjogának törlését, valamint az eredeti állapot helyreállítását.

A választottbírósági felperes a közöttük létrejött szerződésre alapítva nyújtotta be keresetét a választottbírósághoz, melyben kérte a választottbírósági alperest meghatározott összeg megfizetésére kötelezni.
A választottbíróság közbenső ítéletet hozott, melyben a felek szerződését értelmezve megállapította, hogy a „refinanszírozás” kifejezés szerződéskötési kötelezettséget jelent, és ennek alapján a választottbírósági alperes a felperesnek a szerződés alapján a teljesítés időpontjában fennállt követelés piaci értékét köteles megfizetni.

A megállapított tényállás szerint a felperes 2000. szeptember 25-étől állt munkaviszonyban az alperesnél, 2011. január 1-jétől a lakossági értékesítési divízió d-k-i régió vezetőjeként osztályvezető munkakörben dolgozott.

Az I.r. felperes 2006. december 1-jétől került beosztásra az alperes telephelyére forgalmi gépkocsivezetőként. 2006. december 29-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, amikor az A. téri autóbusz-végállomáson az általa vezetett jármű irányíthatatlanná vált, azzal áthajtott a parkos területen, ezt követően pedig egy kerítésnek, majd lakóháznak ütközött. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet 2009. február 16-án készült szakvéleménye alapján az I.r. felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 42 %, amelyből az üzemi baleseti egészségkárosodás mértéke 20 %.

A jogerős ítélet az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) alapján kötelezte az alperest, hogy elektronikus formában adja ki a felperes részére a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, mint megrendelő, másrészről a Századvég Politikai Iskola Alapítvány, a Stategopolis Kft., valamint a Századvég Gazdaságkutató Zrt., mint vállalkozók között 2012. február 23-án létrejött szerződés alapján a vállalkozó által elkészített tanulmányok, elemzések, szakértői anyagok másolatát.

A felperes 2004. október 18-ától állt az alperes alkalmazásában, 2009. június 25-étől üzemfenntartási osztályvezetői munkakörben foglalkoztatták. 2012. november 7-én a felperest és munkatársait az Á. utcai irodából a B. utca 32. szám alatti központi irodaházba költöztették. Gy.G. főmérnök már 2012. november 6-án levélben kérte a vezérigazgató-helyettest, hogy az Üzemfenntartás Irányítás munkatársainak az alperes B. utcai irodaházába való beköltözésével párhuzamosan engedélyezze a nyomdai telephelyen (Á.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1997. január 1-jétől 2011. november 20-áig munkaviszonyban állt az alperesnél.

Az irányadó tényállás szerint a felperes alperesnél gépkocsivezetőként állt munkaviszonyban, tartálykocsit 2004 óta vezetett. A felperes indokolatlan technikai műveletet gyakorolt huzamosabb ideje, amikor a cukor lefejtése során a nyomás alatt lévő tartálykocsi tetejére felmenve, kézzel ellenőrizte a fedlapoknál a cukor, illetve a sűrített levegő szivárgását. Az alperes 2006. november 30-án munkahelyi kockázatértékelést végzett, amely szerint levegőszivárgás észlelésekor kizárólag nyomásmentesítés után lehet a hibaelhárítást elkezdeni. A felperes 2007.

A felperes olajos magvak kereskedelmével foglalkozott. Az adóhatóság megismételt eljárásban hozott, a hiány elszámolása miatt adókülönbözetet megállapító  határozatának bírósági felülvizsgálata során az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.