Egyedi ügyek

A felperes a felek között létrejött vállalkozási szerződés alapján elvégezte egy bevásárlóközpont kivitelezési munkáit. Az alperes az átadás-átvételt követően a felperes hibás teljesítésére hivatkozással lehívta a felperes által biztosított jólteljesítési bankgaranciát. A felperes a perben kártérítés címén a garancia lehívott összegének megtérítésére kérte az alperest kötelezni, az alperes pedig további hibákra – így egy csapadékelvezető csatorna hibájára - tekintettel viszontkeresetet terjesztett elő.

A törvényszék a 2013. november 13-án kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [korábbi Btk. 319. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], és ezért 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Ugyanakkor az I. rendű terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 319.

A felperes a felek között 2004. május 18-án létrejött tervezési szerződés alapján elkészítette egy budapesti szállodaépület terveit és a kivitelezés során ellátta a tervezési művezetési feladatokat. A tervezői és a művezetői díjat azonban az alperes maradéktalanul nem egyenlítette ki és nem fizette meg a tervezési és tervezői művezetői többletszolgáltatásokra hivatkozással a felperes által követelt további díjat sem.

Az elsőfokú bíróság előtt elismert adókötelezettség a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható. A csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek a felülvizsgálati kérelem vitatásaihoz kell kapcsolódnia.

A felperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránt indított perben arra figyelemmel kérte a tulajdonjoga megállapítására, valamint az I.

Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő embercsempészés bűntettében, és az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés c) pont, (4) bekezdés szerint minősülő embercsempészés bűntettében állapította meg, és őket végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlottak feltételes szabadságra - a bűnszervezetben történő elkövetés miatt – nem bocsáthatók.

Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettében állapították meg. Ezért őt egy év öt hónap – végrehajtásában kettő év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és szolgálati viszonyának megszüntetésére ítélték.

Az I. rendű terheltet a járásbíróság a 2013. június 18-án kelt, illetve a törvényszék a 2014. október hó 16. napján jogerős  ítéletével bűnösnek mondta ki a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a  (2) bekezdés bc) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és a Btk. 345. §-a szerint minősülő 39. rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében és ezért őt halmazati büntetésül 6 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 évi közügyektől eltiltásra.

A felek életközössége 2002-ben megszűnt, a per azonban csak 2011-ben indult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárás alapkérdése – és a teljes eljárásé – az egyéni vállalkozó élettárs (alperes) egyéni vállalkozói vagyonának köre és értéke volt. A felperes a vállalkozói vagyont globálisan – egy összegben - határozta meg, vagyonleltárt, ennek megfelelő vagyonmérleget nem terjesztett elő.

A felperes keresetében tárgyi keresethalmazatban kérte – egyebek mellett – a perbeli ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását, és a IV. r. alperes tulajdonjogának törlését, valamint az eredeti állapot helyreállítását.