Egyedi ügyek

A felperes 2011. július 18-ától állt az alperes alkalmazásában folyamatszervező munkakörben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2012. június 6-án kelt, és ugyanezen a napon kézbesített rendes felmondással 2012. július 6. napjával szüntette meg az Mt. 87. §-ának (1) bekezdés b) pontjára, valamint a 89. § (3) bekezdésére hivatkozással. A felmondásban foglaltak szerint: „ (...) Ön az elmúlt, viszonylag hosszú időszakban sajnos több tekintetben sem felelt meg a munkakörével szemben támasztott munkáltatói elvárásoknak. Munkáját hanyagul, rendkívül sok hibával és rossz minőségben végzi.

A per élettársi közös vagyon megosztása iránt indult. A felperes állította, hogy a 2010 novemberében elhunyt örökhagyóval élettársi kapcsolatban élt, az alperesek – az örökhagyó gyermeke és felesége – szerint az örökhagyó házassági életközössége nem szűnt meg, ez pedig önmagában kizárja az élettársi életközösség fennállását.

A Kúria 2016. február 2-án megtartott nyilvános ülésén, a több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Biszku Béla ellen folyamatban levő büntetőügyben alaposnak találta a legfőbb ügyész törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslatát és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bf.261/2014/17. számú- a Fővárosi Törvényszék 41(I.)B.2158/2013/29. számú hatályon kívül helyezést kimondó és az I. fokú bíróságot új eljárásra utasító- végzéséről megállapította, hogy az törvénysértő.

A jogerős ítélet elutasította a felperes 2.315.124.329 forint közigazgatási jogkörben okozott kártérítés és késedelmi kamata megfizetése iránt előterjesztett keresetét.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Megállapította, hogy a felperes 2000. szeptember 7. előtt keletkezett kára elévült. Az ezt követően felmerült költségek és az elmaradt haszon iránti követelés nem áll okozati összefüggésben az alperes jogelődjének mulasztásával, ezért az alperes nem kötelezhető a felperes kárának megtérítésére.

Budapest, 2016. január 28.

Az alperes tervezési szerződést kötött egy kórházépület építési engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítésére, valamint a tervezői művezetési feladatok ellátására. A tervek orvostechnológiai és orvosi gáz tervfejezetének elkészítéséhez az alperes alvállalkozóként a felperest vette igénybe, az engedélyezési terv elkészítésében való közreműködés díját, 7.200.000 forintot azonban nem fizette meg a felperes részére.

Az állami gazdaságot a felperes képviseletében eljárt Állami Vagyonügynökség – külföldi befektető bevonásával – szindikátusi szerződésük alapján részvénytársasággá alakította át, amelynek tagjai a felperes és a külföldi cég lettek, vagyonát pedig a felperes által bevitt vagyon és a befektető pénzbeli és vagyoni hozzájárulása adta. A felperes egyúttal a szindikátusi szerződésben foglaltaknak megfelelően az rt.-vel haszonbérleti szerződést kötött több, a tulajdonában álló, de az állami gazdaság által korábban művelt ingatlanra.

Az alperes az I. r. felperes, mint ajánlatkérő által lefolytatott közbeszerzési eljárást a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlattevő kezdeményezésére több kérelmi elem tekintetében vizsgálta, melynek eredményeképpen több megállapítást is tett (94 oldalas) határozatában. A közigazgatási döntést mind az ajánlatkérő, mind az ajánlattevő keresettel támadta. Az alperesi határozat ellen előterjesztett kereseteket az elsőfokú bíróság egyesítette és együtt bírálta el. A keresetek az alperesi határozatoknak csak egyes pontjait, azok megállapításait csak részben vitatták.

A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint a felperes 1989. július 16-ától állt ügyészségi szolgálati viszonyban. 2006. március 16-ától csoportvezető ügyészi beosztást látott el. A munkáját rendkívül nagy munkateher mellett volt köteles ellátni.

A felperes 2009. szeptember 1-jén munkaszerződést kötött az alperessel, amely szerint a felperes – aki autószerelő végzettséggel rendelkezik – állatgondozó munkakört töltött be. 2010. április 6-án az alperes sz-i telephelyéről egy hosszabb időn keresztül karbantartáson lévő szippantót vittek fel a h-i telepre, amelynek kardántengelyén védőburkolat nem volt.

A felek 2010. április 29. napján egyezséget kötöttek a kiskorú gyermekük anyai elhelyezéséről. A felperes kérte a gyermekelhelyezés megváltoztatását, amelyet az alperes megalapozatlan, a gyermek sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak miatt tett feljelentésére, ezáltal a kapcsolattartástól való elzárására alapított. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban ítéletében a felperes keresetét a gyermek elhelyezés megváltoztatására elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kiskorú gyermeket a felperesi apa nevelésébe és gondozásába helyezte el.