Egyedi ügyek

A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait, – amelyben a felperesek  radarüzemeltető munkakörben eltöltött idejük korkedvezményre jogosító időként való elismerése iránti kérelmét elutasították a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 8. § (1)-(3) bekezdése, 8/B. §-a, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (Tny.vhr.) 1. számú melléklete, a sugárvédelem hazai szabályozásáról szóló 4/1965.(XII.7.) EüM rendelet 1.

A Kúria a peres felek közötti tervezési szerződéses jogviszonyban a felperes által az I. r. alperes hibás teljesítésére alapított kártérítési igény elbírálása során a lefolytatott - elsősorban szakértői - bizonyítás terjedelmes iratanyagának értékelésével az alábbi megállapításokat tette:

A felperesek kereseti kérelmükben az alperesi köztestület 2014. február 21-én megtartott választói közgyűlésén meghozott valamennyi határozata megsemmisítését kérték.

A jogerős ítélet megsemmisítette a határozatokat. Egyrészt  amiatt, hogy a kamara alkalmazottai közreműködtek a szavazatszámlálás során, másrészt arra tekintettel, hogy a választási bizottság elnökének valamint egyik tagjának hozzátartozója indult a választásokon és az adott tisztségre megválasztották, ami összeférhetetlen.

Az elsőfokú adóhatóság a 2005-2009. időszakra egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél, megállapítást nem tettek.
Ezt követően a 2008. év és a 2010. január-március időszakra, valamint külön eljárásban a 2009. évre áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatták le felperesnél. A felperes az érintett időszakokban több közösségi gazdasági társaság részére értékesített kukoricát, az értékesítéseket Közösségen belülre történő adómentes értékesítésként vallotta.

A perbeli bankgarancia egy konkrétan megnevezett jogi személy, egy adott vállalkozási szerződésből eredő kötelezettségének teljesítését biztosította, ezért az a vállalkozó jogutódai által elkövetett szerződésszegés miatt nem volt jogszerűen lehívható.

Elsődlegesen kártérítés, másodlagosan bankgarancia teljesítése jogcímén előterjesztett, több mint 1 milliárd Ft megfizetése iránt indult perben az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasító ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.

A felperes 1988-tól 1990. évig tanácselnök, majd 1990-től 2010. október 3-áig polgármester volt az alperesi önkormányzatnál. A felperes a képviselő-testülettől, illetve az ügyrendi bizottságtól szabadságot nem kért, annak igénybevételét csupán bejelentette. A polgármesteri tisztségének ellátása alatt a teljes szabadságát nem vette igénybe.

A felperes a keresetében 2006 évtől kezdődően ki nem adott 88 nap szabadságmegváltás jogcímén 1.930.427 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A II. rendű alperes 2008 és 2010 év között a felperes polgármesteri tisztségét töltötte be. A felperesi képviselő-testület az Idősek Otthonának hasznosítását bérbeadás útján kívánta megvalósítani, ezért az illetékes közigazgatási hivatal hivatalvezetőjétől kértek tájékoztatást a megkötendő szolgáltatási szerződés tartalmára, továbbá arra, hogy a pályázat esetén szükséges-e közbeszerzési eljárás lefolytatása. A  hivatalvezető válaszában arról tájékoztatta a felperesi képviselő-testületet, hogy a hasznosítás megjelölt módja közbeszerzés köteles. A II.

A per 2009. március 31-én szeptember 14. napján indult. A felperes a lakhatását biztosító jelentős értékű ingatlanát gyermekeinek, az I-II. rendű alpereseknek ajándékozta 20 évre szóló haszonélvezeti jogának fenntartásával. A benyújtott keresetében téves feltevésre és létfenntartása veszélyére hivatkozással az ajándékot visszakövetelte.  Miután tudomást szerzett arról, hogy a II. rendű alperes az ajándékba adott ingatlanhányadát a perindítás előtt  értékesítette, keresetét módosította és kiterjesztette a vevőre is. A többször módosított és végleges keresetében az I.

A felperes 2011. július 18-ától állt az alperes alkalmazásában folyamatszervező munkakörben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2012. június 6-án kelt, és ugyanezen a napon kézbesített rendes felmondással 2012. július 6. napjával szüntette meg az Mt. 87. §-ának (1) bekezdés b) pontjára, valamint a 89. § (3) bekezdésére hivatkozással. A felmondásban foglaltak szerint: „ (...) Ön az elmúlt, viszonylag hosszú időszakban sajnos több tekintetben sem felelt meg a munkakörével szemben támasztott munkáltatói elvárásoknak. Munkáját hanyagul, rendkívül sok hibával és rossz minőségben végzi.

A per élettársi közös vagyon megosztása iránt indult. A felperes állította, hogy a 2010 novemberében elhunyt örökhagyóval élettársi kapcsolatban élt, az alperesek – az örökhagyó gyermeke és felesége – szerint az örökhagyó házassági életközössége nem szűnt meg, ez pedig önmagában kizárja az élettársi életközösség fennállását.