A per 2009. szeptember 14. napján indult. Az elsőfokú bíróság részítélettel döntött a házasság felbontásáról. A folytatódó eljárásban vitás volt a gyermekek elhelyezése, a tartásdíj, a hátralékos tartásdíj mértéke, és a felek kérték a házastársi közös vagyon megosztását.
A törvényszék a 2014. február hó 26. napján kelt ítéletével a VIII. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 252. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében, és ezért őt 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A törvényszék a 2012. március 23-án kelt ítéletével az I. rendű terheltet az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette, a korábbi Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és a korábbi Btk. 299/B. § a) pontjába ütköző folytatólagosan, társtettesként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette, és a korábbi Btk. 289.
A felperes mozdonyvezetőként állt az alperes alkalmazásában, amikor 1972. május 5-én a munkahelyén munkavégzés közben balesetet szenvedett. Ennek következtében bal lábszársérülése keletkezett, amely következtében azt felső harmadában csonkolni kellett. A baleset miatt az alperes a felperes munkakörét megváltoztatta, végzettségének és egészségi állapotának megfelelően jogi ügyintéző munkakörbe helyezte át. A balesetért az alperes teljes anyagi felelősségét a megyei bíróság, mint fellebbezési bíróság állapította meg ítéletével.
I. Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt eljárt bíróságok a XX. rendű terheltet bűnösnek mondták ki bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés], s ezért őt – mint bűnszervezetben elkövetőt – 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélték.
I. Az eljárt bíróságok az I. rendű terheltet bűnösnek mondták ki folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [1978. évi IV. törvény – továbbiakban: korábbi Btk. – 319. § (1) bek., (3) bek. b) pont], és 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276.§). Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték.
A Kúria hatályában fenntartotta a jogerős végzést, amely joghatóság hiányában megszüntette a pert.
Megállapította, hogy az importőri és a márkakereskedői megállapodás, valamint a hivatalos márkaszervíz szerződés szerint a szerződő felek végérvényesen kikötötték az angol bíróságok kizárólagos joghatóságát. E szerződéses kikötésekkel a márkakereskedői és a hivatalos márkaszervíz szerződés felmondással kapcsolatos jogviták esetére szóló kikötése nem jelent kivételt az angol joghatóság kizárólagossága alól.
Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a Btk. 373. § (1) és (2) bekezdés ba) pont, bc) pontjai szerint minősülő csalás bűntettében, és a Btk. 345. §-a szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében állapították meg. Ezért őt halmazati büntetésül három év szabadságvesztésre, és a közügyektől négy év eltiltásra ítélték.
A felek között 2012. május 01-jén vállalkozási keretszerződés jött létre, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperes részére a 2012. december 31-ig terjedő időszakban eseti megrendelések alapján karbantartási és kivitelezési feladatokat végez. A keretszerződés megkötését követően az alperes számos eseti megrendelést adott a felperesnek, 2012. augusztus 23-án azonban tájékoztatta, hogy a továbbiakban nem kívánja foglalkoztatni. A felperes módosított keresetében 11.411.367 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Nem állapítható meg az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, valamint az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját – a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel vagy intézkedéssel kapcsolatban – mire alapozta.
Az indokolási kötelezettség megsértésére történt hivatkozás nem alapos.