Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.581/2015. számú ügyről ügyészi szolgálati jogviszony megszüntetése tárgyában

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2016. január 21.

A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint a felperes 1989. július 16-ától állt ügyészségi szolgálati viszonyban. 2006. március 16-ától csoportvezető ügyészi beosztást látott el. A munkáját rendkívül nagy munkateher mellett volt köteles ellátni.

A felperes 2011. január 1. és április 10. között kirendelt rendőri segítség nélkül, 2011. október 9-e után pedig egyedül járt el a … számú ügyben, a személyi és a tárgyi feltételek mindvégig korlátozottan álltak a rendelkezésére. A teljes nyomozati iratanyag (174 „adria” kötetet kitevő 100.000 oldal) összeállítása 2011. október 3-ára történt meg. Az ügyben a vádirat revíziója 2011. októberétől decemberig tartott, a vádiratot 2012. január 11-én nyújtották be a bíróságra.

2012. decemberében a pincében nemcsak iratok, hanem lezárt bűnjelek, borítékok és egy lezárása óta felbontatlan, ezért értékelés nélkül maradt bűnjelzsák, lefoglalt számítógép is fellelhető volt. Több hetes munka eredményeként azt állapították meg, hogy az ügyben voltak olyan iratok és dolgok, amelyek nem voltak fellelhetők, holott a határozatok szerint a lefoglalásuk megtörtént. Megállapították, hogy egységes bűnjeljegyzék és iratjegyzék nem készült. A fegyelmi eljárás eredményként büntető ügyben a bűnjelek nyilvántartásával és kezelésével összefüggésben megvalósított szabályszegések miatt az Üszt. 84. § (1) bekezdés f) pontja alapján – figyelemmel a 85. § (2) bekezdésére – a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották, míg az Üszt. 93. § (1) bekezdés alapján egyéb rész-cselekmények vonatkozásában a fegyelmi eljárást megszüntették.

A felperes a keresetében a hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó határozat jogellenességének megállapításával 12 havi illetményének megfelelő átalánykártérítés, 16 havi illetményének megfelelő végkielégítés, elmaradt illetmény, jubileumi jutalom, ruhapénz és cafeteria megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes ügyészi szolgálati viszonyát, az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, átalánykártérítés, jubileumi jutalom, ruházati költségtérítés és cafeteria megfizetésére. Egyebekben (a végkielégítés iránti) keresetet elutasította.

A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes ügyészi szolgálati viszonya 2015. május 29-én szűnt meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

A Kúria a törvényszék ítéletét csak a felülvizsgálati kérelemben előadott, a megsértett jogszabályhely pontos megjelölését is tartalmazó érvelésre tekintettel vizsgálhatta felül.(Pp. 272. § (2), 275. § (2))

Az alperes a jelen esetben alaptalanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértéseként arra, hogy a törvényszék nem minden fegyelmi vétség alapjául szolgáló, felperesnek felrótt kötelezettségszegést vizsgált.

Téves az alperes érvelése, miszerint e tényállás- megállapításból csak arra vonatkozóan vont le következtetést a másodfokú bíróság, miszerint az eredeti nyomozati iratok közötti bűnjel-elhelyezés – az alperes gyakorlata folytán – nem róható fel a felperesnek. A másodfokú ítélet 9. oldal első bekezdésében állást foglalt arról, miszerint „az adott időszakban igen jelentős túlmunka teljesítésével volt csak képes (a felperes) a feladatai – kiemelten annak érdemi része – teljesítésére, amit 2011. október 6-a óta után már segítség nélkül kellett megtennie, ezért a vádirat és a megszüntető határozatok szerkesztésén túl az egyéb járulékos feladatok, valamint a munkaköréből eredő egyéb revíziós és irányítási feladatok miatt a bűnjeljegyzék elkészítésére már nem volt lehetősége. Ezért ennek elmaradása a másodfokú bíróság megítélése szerint nem felróható a számára”.

A törvényszék által rögzített tényállásból megállapítható tehát, hogy a felperes nem készített az ügy előadójaként az együttes rendelet 10. § (1) - (2) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére bűnjeljegyzéket, továbbá azt a vádirathoz a bíróságra történő benyújtáskor nem csatolták, valamint az együttes rendelet 18. § (2) bekezdésben foglaltakat megsértve nem intézkedett valamennyi bűnjel vonatkozásában a bíróságnak történő átadás, illetve a lefoglalás megszüntetése iránt.

Az elsőfokú bíróság helytálló következtetést vont le arról, hogy a felperes vétkességének súlyát azonban enyhíti a munkavégzésének körülménye, a munkáltatónál alkalmazott bűnjelkezelési gyakorlat. A munkáltató feladata a jogszabályoknak megfelelő ügyészi munkavégzés feltételeinek a biztosítása. Amennyiben jogellenes gyakorlatot tűr el, az enyhíti a fegyelmi felelősséget.

A felperes a 2011. október 6. után segítséget nem kapott, a 2012. január 10-ei vádemelésig egyedül dolgozott az ügyön. A bűnjeljegyzék elkészítése, továbbá ennek hiánya folytán a vádirat bíróságra enélkül történő beadása mint fegyelmi vétség vonatkozásában helytállóan emelte ki az elsőfokú bíróság több tanú egyező nyilatkozatát, miszerint a bűnjeljegyzék elkészítése 5-6 személy két havi munkáját igényelte, és 2997 db bűnjelre vonatkozott.

Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, amikor megállapította, hogy a jelentős mennyiségű (100.000 oldalnyi) irat egy tömbben történő elhelyezése nem volt lehetséges, azok nemcsak a K.Ny.F. épületében lévő kisméretű bűnjelkamrában, hanem az épület alagsorában és ügyészi irodákban is elhelyezésre került. E tényt, továbbá azt sem vitatta az alperes, hogy a felperes előadóként történő kijelölését megelőzően folytatott nyomozás során is jelentős mennyiségű bűnjel lefoglalása történt, és a felperesnek történő ügyátadás során nem volt bizonyított, hogy tételes átadás-átvételre sor került volna K.I. a K.Ny.F. vezetője jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata alapján, aki azt is elmondta, hogy a még megelőző eljárásból maradtak a feldolgozatlan bűnjelek. E körülmények a felperes vétkességének súlyát jelentős mértékben enyhítik.

Mindezekre tekintettel helytálló következtetést az elsőfokú bíróság vont le arról, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel nem áll arányban a legsúlyosabb, hivatalvesztést kimondó fegyelmi büntetés alkalmazása.

Miután a fegyelmi vétséggel nem állt arányban a kiszabott fegyelmi büntetés, ezért az Üszt. 43. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogszerű a törvényszék jogerős döntése a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása tárgyában. Alaptalan azonban az érvelése a fegyelmi büntetés enyhítése vonatkozásában az Üszt. 43. § (4) bekezdésére tekintettel. A felperes ugyanis e jogellenesség megállapítása ellenére az eredeti munkakörbe történő visszahelyezését nem kérte, ezért csak az ügyészségi szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására van lehetőség.

Budapest, 2016. január 21.

A Kúria Sajtótitkársága