A per élettársi közös vagyon megosztása iránt indult. A felperes állította, hogy a 2010 novemberében elhunyt örökhagyóval élettársi kapcsolatban élt, az alperesek – az örökhagyó gyermeke és felesége – szerint az örökhagyó házassági életközössége nem szűnt meg, ez pedig önmagában kizárja az élettársi életközösség fennállását.
Az elsőfokú bíróság igen terjedelmes bizonyítási eljárás lefolytatását követően a keresetet elutasította. Megállapította a házassági életközösség megszűnését, az élettársi kapcsolat fennállását viszont – a közös gazdálkodás, gazdasági együttműködés hiányában – nem találta megalapozottnak. A meghallgatott összes tanú vallomását – egy kivételével – a bizonyítékok közül kizárta, mert érdekeltnek minősítette őket. A perben ugyanis kiderült, hogy az örökhagyó kettős életet élt, amelyet – igen jelentős mértékű vagyona miatt – egyenlően finanszírozott, és mindkét településen, ahol a felesége, illetve új partnere élt, bőkezűen támogatta a különböző intézményeket és a lakosokat. A másodfokú bíróság újraértékelte a tanúvallomásokat és közbenső ítélettel megállapította az élettársi kapcsolat fennállását annak valamennyi kritériumát illetően és 10 éves időtartamát is.
A felülvizsgálati eljárásban az alperesek az alapvetően eltérő első- és másodfokú ítéletre figyelemmel a teljes, igen terjedelmes peranyag újraértékelését kérték. Mondatról-mondatra iratellenesnek minősítették a jogerős közbenső ítéletet, hivatkoztak a közvetlenség elvének megsértésére, a tanúvallomások okszerűtlen mérlegelésére, a házassági életközösség megszűnésének téves megállapítására.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. február 3.
A Kúria Sajtótitkársága