A felek 2010. április 29. napján egyezséget kötöttek a kiskorú gyermekük anyai elhelyezéséről. A felperes kérte a gyermekelhelyezés megváltoztatását, amelyet az alperes megalapozatlan, a gyermek sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak miatt tett feljelentésére, ezáltal a kapcsolattartástól való elzárására alapított. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban ítéletében a felperes keresetét a gyermek elhelyezés megváltoztatására elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kiskorú gyermeket a felperesi apa nevelésébe és gondozásába helyezte el. A per alapkérdése az volt, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányadó Csjt. 72/A. § (2) bekezdésében foglalt feltételek közül a gyermek hosszú távú érdeke indokolja-e az elhelyezés megváltoztatását abban az esetben, ha a gondozó szülő a másik szülő ellen megalapozatlanul büntetőeljárásokat kezdeményez. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy ebben az esetben a szülő nevelési alkalmassága megkérdőjeleződik, ezáltal a gyermek érdeke indokolja elhelyezésének megváltoztatását.
A több évig húzódó eljárásban többször rendelt ki a bíróság igazságügyi szakértőt, illetve a felek maguk is számtalan magánszakvéleményt csatoltak. A per anyagát képezték a büntetőeljárási és a gyámhivatali iratok is.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság okszerűtlen, részben iratellenes mérlegelésen alapuló döntését, mivel az a gyermek peradatokkal bizonyított érdekét nem vette kellő súllyal figyelembe, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Budapest, 2016. január 20.
A Kúria Sajtótitkársága