A felperes kereshetőségi jogát a konkrét jogszabálysértéshez kapcsolódóan kell vizsgálni a szanálási törvényen alapuló közigazgatási határozat esetén is.
A szanálási feladatkörében eljáró alperes határozatában a Bank, mint átadó és az alperesi beavatkozó, mint átvevő között létrejött nyilatkozatban foglalt feltételekkel és tartalommal közöttük a szerződést létrehozta és elrendelte annak teljesítését.
A felperes mint kölcsönbevevő munkaerő kölcsönzésre irányuló szerződést kötött egy gazdasági társasággal amelynek a szerződéses jogviszony fennállása alatt az adószámát felfüggesztették, vele szemben végrehajtási eljárás indult. Ezt követően a felperes szerződést kötött a számlakibocsátóval ugyanazon munkavállalók kölcsönzése vonatkozásában. A számlakibocsátó székhelye és vezető tisztségviselője megegyezett a felperes korábbi szerződéses partnere székhelyével és vezető tisztségviselőjével.
Az alperes jogelődje a felperes 2012. május 10-én kelt igénybejelentése alapján a 2012. május 31-én kelt határozattal – 2011. június 28-ától fennálló egészségi állapotára és az önellátási képességre vonatkozó szakhatósági állásfoglalásra tekintettel – 2012. május 4-i folyósítási kezdettel 65.100 forint rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére, majd a 2013. április 8-án kelt jogerős határozatával az ellátást – a felperes 2013. február 14-i kérelmének megfelelően – 2012. augusztus 19. napjától megszüntette. A felperes 2013.
A felperes a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki végzettséget szerzett, majd 1996. szeptember 1-től 1999. augusztus 31-ig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem doktori (PhD) képzés nappali tagozatos doktorandusz hallgatója volt, mely időtartam alatt állami forrásból ösztöndíjban részesült. A társadalombiztosítási szervek a felperes 1990. szeptember 1-től 1995. június 30-ig terjedő tanulmányi idejét szolgálati időként elismerte, míg az 1996. szeptember 1. - 1999. augusztus 31. közötti doktoranduszi idejét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI.