Az új Pp. jogértelmezési kérdései

32.
A Pp. 513. § (1) bekezdése a 20. § (4) bekezdéséhez képest speciális szabály, ezért ha valamelyik pertársra, illetve kereseti kérelem elbírálására a munkaügyi perben eljáró bíróságnak, míg a többi pertársra, illetve kereseti kérelemre a járásbíróságnak vagy a törvényszéknek van hatásköre, a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.

A Pp. 20. § (4) bekezdése szerint, ha valamelyik pertársra vagy kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett. A Pp. 513. § (1) bekezdése szerint viszont abban az esetben, ha valamelyik pertársra, illetve kereseti kérelem elbírálására a munkaügyi perben eljáró bíróságnak, míg a többi pertársra, illetve kereseti kérelemre a járásbíróságnak vagy törvényszéknek van hatásköre, a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett.

Figyelemmel arra, hogy a Pp. rendszerében az általános perrendi szabályokhoz képest a különleges perek szabályai speciális rendelkezésekként jelennek meg, a munkajogi és a tisztán polgári jogi kérelmeket is magában foglaló keresetek (adhéziós eljárások) elbírálására az utóbb idézett különleges szabály alapján a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel.

[Pp. 20. § (4) bekezdés, 513. § (1) bekezdés]

31.
A Pp. 393. § e) pontja alapján előterjesztett perújítási kérelem illetéke az állított érvénytelenséggel érintett eljárási szakasz illetékével azonos.

A Pp. 393. § e) pontja alapján a jogerős ítélet és az ítélet hatályával rendelkező határozatok ellen perújításnak van helye, ha a keresetlevelet vagy más iratot a fél részére a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértésével hirdetmény útján kézbesítették. A 403. § szerint a 393. § e) pontjára hivatkozással előterjesztett perújítási kérelmet az elsőfokú bíróság – ha azt hivatalból nem utasította vissza – az iratokkal együtt a perújítás megengedhetősége tárgyában való döntés végett felterjeszti a másodfokú vagy a felülvizsgálati bírósághoz, ha a hirdetményi kézbesítés szabályait a másodfokú vagy a felülvizsgálati eljárásban sértették meg. Ebben az esetben az eljárásnak csak az érvénytelenséggel érintett szakaszát kell megismételni. Egyebekben a másodfokú vagy a felülvizsgálati bíróság a perújításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.

Az Itv. 49. §-a értelmében a perújítási eljárásban az e törvény szerinti illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetékfizetésre. Az Itv. nem differenciál aszerint, hogy az elsőfokú, a másodfokú vagy a felülvizsgálati (alap) eljárás meghatározott szakaszának megismétlése válik szükségessé.

A konzultációs testület álláspontja szerint az érvénytelenséggel érintett eljárási szakasz dönti el az illetékfizetési kötelezettség alapját és mértékét. Így ha a másodfokú eljárás meghatározott részét kell megismételni, a perújító fél a fellebbezés (Itv. 46-48. §), ha a felülvizsgálati eljárás érintett részét kell megismételni, a felülvizsgálat illetéket köteles megfizetni (Itv. 50. §).

[Pp. 393. § e) pont; Itv. 49. §]

30.
I. A perújítási kérelem visszavonására a perújítási érdemi tárgyalás berekesztését megelőzően bármikor sor kerülhet.
II. Az ellenérdekű fél hozzájárulása a perújítási kérelem visszavonásához nem szükséges, a visszavont perújítási kérelmet újból előterjeszteni nem lehet.
III. A kérelem visszavonása esetén a perújítási eljárást a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazásával meg kell szüntetni.

A perújítási kérelem visszavonására vonatkozóan a Pp. – a régi Pp.-vel egyezően – nem tartalmaz szabályokat. A szabályozás hiányosságai jogalkalmazási kérdéseket vetnek fel: a gyakorlatban vitatott, hogy a perújítási kérelem visszavonására milyen keretek között kerülhet sor, továbbá, hogy annak milyen joghatásai vannak.

Eltérő szabály hiányában, továbbá a perorvoslatok természetére figyelemmel az a következtetés vonható le, hogy a Pp. nem korlátozza a perújítási kérelem visszavonásának lehetőségét sem a perújítás engedélyezését megelőzően, sem azt követően, így ennek egyedüli korlátja a tárgyalás berekesztése lehet, amely a peres felek nyilatkozatait tekintve általában érvényesülő időbeli korlát. A perújítási kérelem visszavonásához – kifejezett szabály hiányában – a perújító fél ellenfelének hozzájárulására sincs szükség.

A Pp. a perújítási kérelem visszavonásának jogkövetkezményeit sem határozza meg. A konzultációs testület álláspontja szerint ebben az esetben – analógia útján – a keresettől való elállásra vonatkozó, a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja szerinti permegszüntetési ok alkalmazható.

[Pp. 241. § (1) bekezdés a) pont, 392. §]

29.
A járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a jogi képviselő nélkül eljáró fél a perújítási kérelmét a járásbíróságon, a járásbíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja.

A perújítási eljárás a perújítási kérelem előterjesztésével indul meg. A perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. Mivel a törvényszék előtt induló perekben a jogi képviselet a Pp. 72. § (1) bekezdése értelmében kötelező, abban az esetben, ha a perújítási kérelem elsőfokú elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, az írásba foglalt perújítási kérelem előterjesztésére jogi képviselő útján kerülhet sor. A járásbíróság hatáskörébe tartozó perújítási eljárás esetében viszont a félnek a Pp. 72. § (2) bekezdéséből kitűnően lehetősége van arra is, hogy perújítási kérelmét jogi képviselő közreműködése nélkül közvetlenül maga nyújtsa be.

Kérdésként vethető fel, hogy az ilyen ügyekben a jogi képviselő nélkül eljáró fél kizárólag írásban terjesztheti-e elő a perújítási kérelmét, vagy az elsőfokú bíróságon szóban is előadhatja azt. A keresetlevél, a viszontkereset-levél, a beszámítást tartalmazó irat és az írásbeli ellenkérelem esetében ugyanis a Pp. 246. § (2) és (3) bekezdése megengedi, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben a jogi képviselő nélkül eljáró fél a nyilatkozatát a járásbíróságon, a járásbíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban előadja. A bíróság ilyenkor a nyilatkozatot az erre rendszeresített nyomtatványon rögzíti. Ez a szabály érvényesül a Pp. 246. § (5) bekezdése értelmében a folyamatban lévő perben tett egyéb kérelmek, nyilatkozatok, valamint a Pp. 388. §-a alapján a fellebbezés vonatkozásában is. A perújítási eljárásra irányadó szabályok ugyanakkor a perújítási kérelem szóbeli előadásának lehetőségéről nem rendelkeznek. A járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében azonban a perújítási kérelem tekintetében is indokolt a Pp. 246. § (2) bekezdésének, illetve 388. §-ának megfelelő alkalmazása.

[Pp. 72. § (2) bekezdés, 246. § (2) bekezdés, 388. §, 392. §, 397. § (1) bekezdés,]

28.
A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja.

A Pp. 393. § a), b), d) és e) pontjaira alapított perújítási kérelem előterjesztésére a törvény kétféle határidőt határoz meg. A hat hónapos szubjektív határidő főszabály szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik meg. Előfordulhat azonban, hogy a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy akadályoztatva volt a perújítási kérelem előterjesztésében. Ilyenkor a határidőt a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadályoztatás megszűnésétől kell számítani.

A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja, a jogutód ugyanis a Pp. 48. § (5) bekezdése értelmében jogelődjének helyébe lép. A jogutódot tehát ugyanazok az eljárási jogosultságok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik, mint a jogelődjét. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a jogutódlás az ítélet jogerőre emelkedését követően következik be, és a perújítás okáról a jogelőd nem tudott, a jogutód a saját tudomásszerzésétől számított hat hónapon belül élhet a jogerős ítélet ellen perújítási kérelemmel. Ha viszont a jogelődnek már tudomása volt az alapul szolgáló perújítási okról, és annak érvényesítésében nem volt akadályoztatva, a jogutód csak a jogelőd tudomásszerzésétől számított hat hónapos időtartamból még hátralévő időben terjesztheti elő perújítási kérelmét. A perújítási határidőt tehát a jogutódlás sem szakítja meg, számítása a jogutódlással nem kezdődik újra. Ennek megfelelően akkor, ha valamely perújítási ok tekintetében a hat hónapos határidő a jogutódlás bekövetkezésekor már eltelt, a jogutód az adott perújítási okra hivatkozással nem élhet perújítással.

[Pp. 48. § (5) bekezdés, 395. § (1) bekezdés]