Az új Pp. jogértelmezési kérdései

52.
I. A bíróság a bírósági meghagyás kibocsátása során a felperes által felszámítottnál alacsonyabb összegben állapítja meg a perköltséget, ha a felperes a per tárgyának értékét tévesen határozta meg, illetve a perköltség összegét nyilvánvalóan jogszabálysértően számította fel.
II. A bíróságnak a bírósági meghagyás indokolásában az eltérés okára ki kell térnie.

A Pp. 181. § (1) bekezdése szerint a bíróság a bírósági meghagyást a közölt kereseti kérelemnek megfelelően bocsátja ki. A per tárgyát a kereseti kérelem, valamint annak a jogalapja és a ténybeli alapja adja meg együttesen. A perköltség ebből eredően nem a kereset része. A Pp. 82. § (1) bekezdése alapján ennek megfelelően a bíróság a felszámított perköltség viseléséről hivatalból köteles dönteni. Köteles továbbá a bíróság hivatalból vizsgálni a pertárgy értékét és ennek megfelelően a fizetendő perköltség mértékét is. Így abban az esetben, ha a fél által meghatározott pertárgyérték nem felel meg a jogszabályoknak, a Pp. 176. § (2) bekezdés f) pontja alapján hiánypótlásnak van helye, és ha a fél a bíróság által eltérően meghatározott pertárgyértékhez képest a hiányzó illetéket nem fizeti meg, úgy a keresetlevelet vissza kell utasítani.

Az előzőekből következik, hogy olyan eset nem merülhet fel, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásakor a felszámítottnál magasabb összegben kellene, vagy lehetne a perköltséget megállapítani; a fel nem számított költséget pedig – a Pp. 82. § (3) bekezdése alapján – egyébként sem lehet figyelembe venni.

Előfordulhat azonban, hogy a bíróságnak a perköltséget a fél által megállapítottnál alacsonyabb összegben kell meghatároznia. Tekintettel arra, hogy a perköltség nem része a keresetnek, valamint e tekintetben a bíróságnak hivatalból kell eljárnia, alappal vonható le az a következtetés, hogy nincs akadálya annak, hogy a bíróság a bírósági meghagyás kibocsátása során a perköltséget a felszámítottnál alacsonyabb összegben, a jogszabályoknak megfelelően állapítsa meg.

Nem támogatható ugyanis az az álláspont, amely szerint akkor, ha a fél a pertárgyértéket – tévesen – magasabb összegben határozta meg, vagy jogszabálysértő módon számított fel költséget, akkor pusztán ez okból, az ellenérdekű fél magasabb összegű perköltség megfizetésére legyen kötelezhető. Alátámasztja mindezt az is, hogy a Pp. 182. § (1) bekezdése a felperes részére is jogorvoslati lehetőséget biztosít, hiszen ha a bírósági meghagyásnak meg kellene felelnie a kereseti kérelemben foglaltaknak, akkor csak a bíróság esetleges tévedésének a lehetősége lehetne az oka annak, hogy a kérelmet előterjesztő fél is ellentmondással élhet a bírósági meghagyással szemben. Ki kell emelni e körben a Pp. 182. § (1) bekezdés harmadik fordulatát, amely kifejezetten a perköltség tekintetében ad a főszabályhoz képest egy elbírálási könnyítést.

A bírósági meghagyás kibocsátásakor ezért lehetőség van arra, hogy a bíróság a perköltség összegét a fél által tévesen felszámítottnál alacsonyabb összegben állapítsa meg. Ennek esetei azonban – figyelemmel arra, hogy a bírósági meghagyással a bíróság a keresetet nem bírálja el, csak a mulasztást szankcionálja – az ítéleti döntéshez képest korlátozottak. Eltérésre csak akkor van lehetőség, ha a fél a pertárgy értékét tévesen határozta meg, valamint akkor, ha a perköltség összegét a jogszabályoktól eltérően, azaz jogszabálysértően számította fel. Nincs mód így arra, hogy a bíróság mérlegelje a költségigény megalapozottságát vagy összegszerűségét, következésképpen eltérésnek csak jogszabálysértő költségszámítás esetében van helye (értve ez alatt azt az esetet is, ha a felperes nem csatolja a felszámításban szereplő adatok alátámasztására szolgáló okiratokat). Az eltérés okára a bíróságnak a bírósági meghagyás indokolásában ki kell térnie.

[Pp. 82. § (1) és (3) bek., 181. § (1) bek., 182. § (1) bek.]

51.
A házassági bontóperben, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti perekben, ha a felperes gyermektartásdíj megfizetésére is kéri kötelezni az alperest, bírósági meghagyás a kereset tartásdíjra irányuló részére sem bocsátható ki.

A Pp. XXXI. Fejezete az egyes személyi állapottal kapcsolatos perek részletes szabályai előtt meghatározza a személyi állapotot érintő perek gyűjtőfogalmát és azokat a közös eljárási szabályokat, amelyek valamennyi személyi állapottal kapcsolatos per esetében eltérést jelentenek a törvény általános részében foglalt szabályoktól.

A személyi állapotot érintő perek közé tartoznak – többek között – a házassági perek és a szülői felügyelettel kapcsolatos perek (Pp. 429. §). A házassági bontóper házassági pernek minősül [Pp. 453. § (1) bek.]. A szülői felügyelettel kapcsolatos pereken a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, valamint a szülői felügyelet megszüntetése és a visszaállítása iránt indított pert kell érteni (Pp. 472. §).

A Pp. 455. §-a meghatározza a házasság felbontása iránti keresettel összekapcsolható – többek között – a házastársak gyermekének tartására, a gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére vonatkozó kereseteket. A Pp. 476. §-a alapján a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a Pp. 480. §-a szerint a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, míg a Pp. 483. §-a értelmében a szülői felügyelet megszüntetése iránti keresettel kapcsolható össze a gyermek tartása iránti kereset.

Az elsőfokú eljárás általános szabályai szerint a bírósági meghagyás kibocsátása az írásbeli ellenkérelem elmulasztásának következménye. A jogalkotó e jogintézmény alkalmazását a személyi állapottal kapcsolatos perek céljára és a személyi állapottal kapcsolatos jogviszonyok rendezéséhez fűződő társadalmi érdekre tekintettel nem tartotta indokoltnak. A személyi állapotot érintő perekben ezért nincs helye bírósági meghagyás kibocsátásának [Pp. 432. § (1) bek. d) pont].

A törvényi szabályozásból következően ezekben a perekben az alperes írásbeli ellenkérelme hiányában sincs helye az érvényesített gyermektartásdíj követelésre nézve bírósági meghagyás kibocsátásának.

[Pp. 429. §, 432. § (1) bek. d) pont, 453. § (1) bek., 455. §, 472. §, 476. §, 480. §, 483. §]

50.
A perindítást megelőzően, illetve a polgári per folyamán kötött egyezséget jóváhagyó végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

A felek a perindítást megelőzően (Pp. 167 - 168. §§), illetve a polgári per bármely szakaszában (Pp. 238 - 239. §§) egyezséget köthetnek egymással. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek [Pp. 239. § (3) bekezdés].

A Pp. 406. § (1) bekezdése a jogerős ítélet, az ügy érdemében hozott jogerős végzés, valamint egyéb, a Pp. 406. § (2) bekezdésében nevesített végzések ellen biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét.

A törvény rendszertani értelmezése alapján megállapítható, hogy a Pp. – az ítélet mellett – az ítélet hatályával rendelkező határozatok ellen nem kívánja lehetővé tenni a felülvizsgálati kérelem előterjesztését. A rendkívüli perorvoslatok közül ugyanis a perújítás esetében a perújítással támadható határozatok körében a jogerős ítélet mellett kifejezetten megjelöli az ítélet hatályával rendelkező határozatokat is (Pp. 393. §), a felülvizsgálat szabályai között azonban az ítélet hatályú határozatokat nem említi. Ez arra utal, hogy a Pp. a perújítási kérelem előterjesztését az ítélet és az ítélet hatályú határozatok ellen egyaránt lehetővé kívánja tenni, a felülvizsgálat lehetőségét viszont az ítélet hatályával rendelkező határozatok ellen nem kívánja biztosítani. Abból tehát, hogy a jóváhagyott egyezség hatálya azonos az ítéletével, az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálat lehetősége nem következik.

Ezen túlmenően hangsúlyozandó, hogy a Pp. különbséget tesz az érdemi és az ügy érdemében hozott végzések között. Ez utóbbiak az ügy tárgyát képező kérdést érdemben végleges jelleggel lezáró végzéseket jelentik. A polgári perben a bíróság a per érdemében a Pp. 340. § b) pontja szerint mindig ítélettel dönt, végzéssel a 340. § c) pontja értelmében az egyéb kérdésekről rendelkezik. A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzéssel nem dönti el érdemben a felek jogvitáját, az érdemi anyagi jogi kérdésekről ugyanis a felek maguk rendelkeznek az egyezségükben. A bíróság a jóváhagyás során csupán az egyezség jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja, ennek megfelelően a jóváhagyás az egyezség tudomásul vételét jelenti és a jogerőhatást keletkezteti. Következésképpen az egyezséget jóváhagyó végzés nem tartozik az ügy érdemében hozott végzések körébe sem. Az ügy érdemében hozott végzés alatt a Pp. fogalomrendszerében is a régi Pp. alkalmazásában kialakított egységes jogértelmezésnek megfelelően a nemperes eljárásokban hozott, a nemperes eljárás tárgyát képező kérdést a bíróság által érdemben végleges jelleggel lezáró határozatokat kell érteni.

Mindamellett az egyezséget jóváhagyó végzés a Pp. 406. § (2) bekezdésének taxatív felsorolásában sem szerepel.

A perindítást megelőzően, illetve a polgári per során kötött egyezséget jóváhagyó végzés ellen ezért felülvizsgálatnak nincs helye.

[Pp. 340. § b-c) pont, 406. § (1)-(2) bek.]

49.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozott egyezséget jóváhagyó vagy megtagadó végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A Pp. 364. §-a értelmében – a fellebbezésre vonatkozó XXVII. Fejezet eltérő rendelkezése hiányában – a másodfokú eljárásban az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében lehetőség van arra, hogy a másodfokú bíróság amennyiben a felek – másodfokú eljárás során kötött – egyezsége megfelel a jogszabályoknak, azt a Pp. 239. § (1) bekezdése alapján végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytassa. A Pp. 239. § (2) bekezdése szerint az egyezséget jóváhagyó vagy azt megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.

A Pp. 365. § (2) bekezdés c) pontja szerint fellebbezésnek van helye a másodfokú bíróság olyan végzése ellen, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint külön fellebbezésnek lenne helye.

A hivatkozott jogszabályhelyek egybevetéséből az következik, hogy ha a másodfokú eljárás során kötik meg a peres felek az egyezséget, annak jogszabályi feltételeit az elsőfokú bíróság még nem vizsgálhatta, mert az az elsőfokú eljárásban nem merült fel, így a másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó/megtagadó végzését nyilvánvalóan az elsőfokú eljárás szabályai szerint hozza meg. A másodfokú eljárásban kötött egyezség jóváhagyása során fel sem merülhet, hogy a másodfokú bíróság a döntésével az elsőfokú bíróság határozatát bírálná felül.

Ezért a másodfokú eljárás során megkötött egyezséget jóváhagyó vagy azt megtagadó végzések fellebbezéssel támadhatók.

Ezt a megállapítást nem rontja le a Pp. 385. § (1) bekezdése sem, ugyanis az egyezséget jóváhagyó végzésnek csupán jogkövetkezménye az a másodfokú bíróság részéről tett megállapítás, hogy az elsőfokú bíróság ítélete – abban a részében, amelyre az egyezség vonatkozik – hatályát veszti.

[Pp. 239. § (1)-(2) bek., 364. §, 365. § (2) bek. c) pont, Pp. 385. § (1) bek.]

48.
A keresetlevél közlése után az alperes írásban előterjesztett, a bíróság illetékességének hiányával kapcsolatos hivatkozása (eljárási kifogása) alaki védekezésnek (írásbeli ellenkérelemnek) minősül, ami akkor is kizárja a bírósági meghagyás kibocsátását, ha megalapozatlan.

A Pp. 179. § (1) bekezdése alapján a bíróság a perfelvételre alkalmas keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg felhívja az alperest az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére. A perfelvételi iratnak minősülő írásbeli ellenkérelem előterjesztése minden ügyben kötelező. Az írásbeli ellenkérelem részletes tartalmi elemeit a Pp. 199. § tartalmazza. A régi Pp. 139. §-nak megfelelően ellenkérelemnek kell(ett) tekinteni az eljárás megszüntetésére irányuló alaki védekezést és a keresettel szembeni érdemi védekezést. Érdemben ezen a Pp. sem változtat, azonban az ellenkérelem érdemi részét két részre bontja, az alaki és érdemi védekezésre.
Alaki védekezés esetén az írásbeli ellenkérelem érdemi részében fel kell tüntetni az eljárás megszüntetésére alapot adó okot, az azt megalapozó jogszabályhelyet és tényeket, továbbá a bizonyítékok körét [Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont].

A törvényi szabályozásból következően a keresetlevél közlése után az alperes írásban előterjesztett, a bíróság illetékességének hiányával kapcsolatos hivatkozása alaki védekezésnek (írásbeli ellenkérelemnek) minősül.

Ha az alperes a Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján illetékességi kifogást terjeszt elő, egyszersmind az eljárás megszüntetését is kérnie kell. Ha az alperes hivatkozása a Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek megfelel – vagyis az ügy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik, a jogszabályi kivételektől eltekintve –, a bíróság az eljárás megszüntetésével egyidejűleg elrendeli az ügy iratainak a kizárólagosan illetékes bírósághoz való áttételét. Bírósági meghagyás kibocsátásának akkor sincs helye, ha az alaki védekezés nem alapos.

[Pp. 179. § (1) bek., 181. § (1) bek., 199. §, 240. §]