Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. február 16.)

24.
I. Ha a társult perlési szerződés a társult perlés engedélyezése után szűnik meg, és a felperes nem áll el a keresetétől, a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt a kereset elutasításának van helye.
II. Ha a kereset elutasításának indoka a társult perlési szerződés megszűnése, akkor az elutasító ítélet nem eredményez ítélt dolgot a felperesek által érvényesített igény tekintetében, így nem képezi akadályát ugyanazon felperesek által újabb per megindításának.

A társult perlési szerződés megszűnhet a társult per engedélyezése előtt és azt követően. Ha a megszűnés oka a társult per engedélyezése előtt következik be, akkor a bíróság nem engedélyezi a társult perlést, és az eljárást a Pp. 585. § (4) bekezdése alapján megszünteti. Problémát jelent viszont, ha a szerződés az engedélyezést követően szűnik meg, amelyre a Pp. nem ad külön szabályozást.

A probléma megoldására három alternatíva merült fel:

Abból kiindulva, hogy a felek magánjogi aktusa, így például a társult perlési szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése nem módosíthatja a közjogi aktussal beállt perjogi állapotot, az következne, hogy a bíróság elbírálja a keresetet a társult perlési szerződés megszűnésére tekintet nélkül.

A permegszüntetés analógiaként való alkalmazása is megoldást jelenthetne, figyelemmel arra, hogy ha az engedélyezést követően szűnik meg a társult perlési szerződés, szerencsésebb, ha olyan eljárásjogi megoldás születik, amihez nem fűződik anyagi jogerőhatás.

A konzultációs testület a harmadik alternatívát fogadta el és úgy foglalt állást, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnését követően a felperesek a keresettől nem állnak el és a permegszüntetés sem alkalmazható, a felperesek keresetét el kell utasítani. Ennek indoka, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnik, akkor megszűnik a reprezentatív jog is. A reprezentatív jogosultság megszűnése a felperesek perbeli legitimációjának elvesztését eredményezi, amelynek szükségképpeni következménye a kereset érdemi elutasítása.

Ha a bíróság a felperesek keresetét a fentiek szerint elutasítja, az nem eredményez res iudicata-t, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben az elutasítás indoka csupán a társult perlést megalapozó közös felperesi legitimáció megszűnése. A felperesek így nincsenek elzárva attól, hogy akár egy újabb társult perben, akár külön-külön újból megkíséreljék peres úton érvényesíteni igényeiket.

[Pp. 583. § (1) bekezdés]

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. január 12.)

23.
A Pp. alkalmazásában az ügy a bíróság előtt akkor indul meg (indult ügy), amikor a fél az eljárást megindító beadványát először előterjeszti.

A Pp. 630. § (1) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés nem tartalmaz fogalom-meghatározást arra nézve, hogy mit kell a 2018. január 1-jén és az azt követően „indult ügy” alatt érteni. A Büsz. 2018. január 1. napjától hatályos 92. § (1) bekezdése szerint nem tartoznak a Pp. hatálya alá a 2018. január 1. napját követően újraindult ügyeken kívül azok az ügyek sem, amelyekben „a törvényben meghatározott megelőző eljárás" 2018. január 1-je előtt indult.

A Jat. II. Fejezetében (A jogalkotás alapvető követelményei) foglaltakra és az Alaptörvény jogrendszerre vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel a Büsz. nem adhat ellentétes szabályozást a Pp. átmeneti rendelkezéseihez képest. A Büsz. a bíróságok ügyvitelét szabályozza, ezért a jogértelmezés kapcsán elsősorban a Pp. 630.§ (1) bekezdésében foglaltakat kell szem előtt tartani.

A polgári eljárás egységes szabályrendszert jelent. Ebből következően az ügy fogalmát is egységesen kell kezelni. Az ügy az a perben szereplő jogvita, amelyben a bíróságnak döntenie kell. Az indult ügy (per vagy nemperes eljárás) valamely jogvitának az első ízben bíróság elé terjesztését jelenti. A Pp. 1. § (2) bekezdésének és 169. § (1) bekezdésének egybevetett tartalma szerint a bírósági ügy akkor indul meg, amikor a perben a keresetlevelet, nemperes eljárásban a kérelmet benyújtják. A 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp.-t ezért azokban az újonnan indult, önálló peres és nemperes eljárásokban kell alkalmazni, amelyek megindítására irányuló kérelmet a hatálybalépése napján vagy azt követően terjesztették elő a bíróságon, illetve ha a Pp. eltérően rendelkezik, más hatóságnál.

Az ügy megindulásának időpontja tehát főszabály szerint nem attól függ, hogy a pert valamely, törvényben meghatározott eljárásnak meg kell-e előznie; amint az előzőek szerint attól is független, hogy a keresetlevelet a bíróságon vagy más hatóságnál kell-e benyújtani.

Ebből következően például a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított perben akkor is a keresetlevél benyújtásának az időpontja határozza meg, hogy melyik Pp.-t kell alkalmazni, ha azt nem a bíróságon, hanem a Pp. 566.§-a szerint a birtokvédelmi határozatot hozó jegyzőnél terjesztették elő. Ehhez képest a Pp. hatálya szempontjából érdektelen, hogy a jegyző birtokvédelmi eljárására 2018. január 1. napját megelőzően került sor.

Egyértelmű a válasz erre a kérdésre akkor, ha az eljárást megindító beadvány hatályára a Pp. is tartalmaz rendelkezést. A Pp. 256. § (1) bekezdése a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése kapcsán például kimondja, hogy annak ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél előterjesztésének. Ebben az esetben tehát a Pp. szerinti ügy nem a keresetet tartalmazó irat előterjesztésével, hanem a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével indul meg. Következésképpen ennek időpontjától függ, hogy a perré alakult eljárást melyik Pp. szabályai szerint kell lefolytatni.

Más a helyzet akkor, ha a megelőző eljárásra vonatkozó szabályok (pl. a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény) nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint az eljárást megindító vagy az eljárás során előterjesztett valamely beadványra – a kérelem hatályára – a keresetlevélre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezekben az esetekben akkor is a Pp. szabályait kell alkalmazni, ha az ügyet 2018. január 1. előtt indult eljárás előzte meg, azonban a keresetlevél benyújtására 2018. január 1-én vagy azt követően került sor.

(Pp. 1. § (2) bekezdés, 256. § (1) bekezdés, 566. § (2) bekezdés, 630. § (1) bekezdés)

22.
I. Azokban a 2018. január 1-je előtt indult polgári peres és nemperes eljárásokban, amelyekben a költségkedvezmény iránti kérelmet 2018. január 1-jén, vagy azt követően terjesztik elő, a kérelem elbírálására a 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletet, valamint a 2/1968. (I. 24.) IM rendeletet kell alkalmazni.

II. A 2018. január 1-jén, vagy azt követően indult polgári peres és nemperes eljárásokban előterjesztett költségkedvezmény iránti kérelmek elbírálására a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvényt (Kmtv.), valamint a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 26/2017. (XII. 27.) IM rendeletet (Kmir.) kell alkalmazni.

A Kmtv. és a Kmir. tárgyi hatálya csak a Pp. és a Kp. hatálya alá tartozó peres és nemperes eljárásokra (ügyekre) terjed ki, vagyis a törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult polgári és közigazgatási peres és nemperes eljárásokban (ügyekben) kell alkalmazni. Ebből következően a Kmtv. átmeneti rendelkezésében (18. §) meghatározott „2018. január 1-jén és az azt követően indult ügy” fogalma is csak a Pp. és Kp. rendszerében értelmezhető, azaz a törvény időbeli hatályáról szóló jogszabályi rendelkezés értelmezése során a költségkedvezmény iránti kérelem előterjesztése időpontjának nincs jelentősége.

Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy amely ügy (bírósági eljárás) 2018. január 1-je előtt indult, arra a 1952. évi Pp.-t, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletet, továbbá a 2/1968. (I.2 4.) IM rendeletet kell alkalmazni, akkor is, ha az adott ügyben a költségkedvezmény iránti kérelmet 2018. január 1-je után terjesztik elő.

(Pp. 1.§ (2) bekezdés, 630. § (1) bekezdés)

21.
A felperes Pp. 505. § (2) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatát a bíróság az ellenkező bizonyításáig valósnak fogadja el. Az alperes azonban bizonyíthatja, hogy a felperes nyilatkozata nem felel meg a valóságnak.

A Pp. 505. § (2) bekezdés b) pontja szerint a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti perben a felperes keresetlevelének – a 170. §-ban meghatározottakon túl – tartalmaznia kell a felperes nyilatkozatát arról, hogy a felperes a jogsérelemmel érintett közösséghez tartozik. A felperesnek az adott közösséghez tartozásra vonatkozó tényállításával szemben azonban az alperes bizonyíthatja, hogy a felperes nem tagja a megsértett közösségnek, következésképpen a per tárgyává tett igényt sikerrel nem érvényesítheti. Ilyen esetben a felperes keresetét a bíróság érdemben utasítja el.

(Pp. 170. § (2) bekezdés, 505. § (2) bekezdés b) pont)

20.
I. A felülbírálati jogkör megjelölése körében a fellebbező félnek pontosan meg kell határoznia, hogy az elsőfokú ítéletet vagy eljárást milyen szempontból tartja sérelmesnek, melyek azok a kérdések, amelyekben a másodfokú bíróságtól jogvédelmet kér; mindezekhez kapcsolódóan részletes indokolást is elő kell terjesztenie. A felülbírálati jogkör vonatkozásában a Pp. vonatkozó szabályára a félnek külön nem kell hivatkoznia.

II. A fellebbező félnek – a konkrét jogszabályhely megjelölésével – pontosan meg kell jelölnie a sérelmezett anyagi vagy eljárási jogszabálysértést, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés.

III. Az előző pontba foglalt feltételeknek a fellebbező fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti.

IV. Ha a fél a fellebbezésében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel.

V. A határozat több rendelkezése ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezésnek a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét a másodfokú bíróság is külön-külön vizsgálja.

A felülbírálati jogkör a másodfokú bíróság cselekvési lehetőségeit, jogosultságát írja körbe, meghatározza azokat a korlátokat, amelyek között az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság felülbírálhatja. A másodfokú bíróság a fellebbezésben előadottakhoz kötve van, más szempontból, más kérdésben az elsőfokú ítéletet nem bírálhatja felül.

Mindezekre tekintettel a felülbírálati jogkör megjelölése körében a fellebbező félnek pontosan meg kell határoznia, hogy az elsőfokú ítéletet vagy eljárást milyen szempontból tartja sérelmesnek, melyek azok a kérdések, amelyekben a másodfokú bíróságtól jogvédelmet kér. E körben a Pp. – felülbírálati jogkört kimondó – szabályára külön nem kell hivatkoznia, ugyanakkor a fentieket kimerítően elő kell adnia. Ha például a fél fellebbezésében a tényállás megállapítását, a bizonyítékok mérlegelését sérelmezi, a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre erre a kérdésre korlátozódik. A fellebbezőnek e vonatkozásban, a felülbírálati jogkör meghatározásához kapcsolódóan részletes indokolást is elő kell terjesztenie.
A fellebbezésben meg kell jelölni azt a konkrét anyagi vagy eljárási jogszabályhelyet is, illetve szövegesen is körül kell írni azt az anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértést, amelyen a fellebbezés alapul kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés [371. § (1) bek. d) pont]. A jogszabálysértés megjelölése azt a tárgyat jelöli ki, amely esetében a másodfokú bíróság a kért felülbírálati jogkörét gyakorolhatja.

A felülbírálati jogkör és a jogszabálysértés megjelölése a fellebbezés egymással szorosan összekapcsolódó kellékei, amelyek a fellebbezés korlátait, a másodfokú bíróság döntésének kereteit meghatározzák. A szabályozás erős hasonlóságot mutat az 1952. évi Pp.-nek a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeire vonatkozó szabályozásával, így az utóbbi szabályok alkalmazása során az 1/2016. (II. 15.) PK véleményben megfogalmazott szempontok a Pp. 371. § (1) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során is a fentiek szerint figyelembe vehetőek.

(Pp. 370. § (1) bekezdés, 371. § (1)-(2) bekezdések)

Oldalak