Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. február 16.)

28.
A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja.

A Pp. 393. § a), b), d) és e) pontjaira alapított perújítási kérelem előterjesztésére a törvény kétféle határidőt határoz meg. A hat hónapos szubjektív határidő főszabály szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik meg. Előfordulhat azonban, hogy a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy akadályoztatva volt a perújítási kérelem előterjesztésében. Ilyenkor a határidőt a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadályoztatás megszűnésétől kell számítani.

A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja, a jogutód ugyanis a Pp. 48. § (5) bekezdése értelmében jogelődjének helyébe lép. A jogutódot tehát ugyanazok az eljárási jogosultságok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik, mint a jogelődjét. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a jogutódlás az ítélet jogerőre emelkedését követően következik be, és a perújítás okáról a jogelőd nem tudott, a jogutód a saját tudomásszerzésétől számított hat hónapon belül élhet a jogerős ítélet ellen perújítási kérelemmel. Ha viszont a jogelődnek már tudomása volt az alapul szolgáló perújítási okról, és annak érvényesítésében nem volt akadályoztatva, a jogutód csak a jogelőd tudomásszerzésétől számított hat hónapos időtartamból még hátralévő időben terjesztheti elő perújítási kérelmét. A perújítási határidőt tehát a jogutódlás sem szakítja meg, számítása a jogutódlással nem kezdődik újra. Ennek megfelelően akkor, ha valamely perújítási ok tekintetében a hat hónapos határidő a jogutódlás bekövetkezésekor már eltelt, a jogutód az adott perújítási okra hivatkozással nem élhet perújítással.

[Pp. 48. § (5) bekezdés, 395. § (1) bekezdés]

27.
A Pp. 394. § (1) bekezdése valamennyi perújítással támadható határozat, így a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is irányadó.A perújítás a jogerős ítélet és az ítélet hatályával rendelkező egyéb jogerős határozatok ellen vehető igénybe.

Ennek indoka, hogy a Pp. 360. §-ában szabályozott anyagi jogerőhatás ezekhez a határozatokhoz kapcsolódik. A jogerős fizetési meghagyás az Fmhtv. 36. § (1) bekezdése értelmében az ítélet hatályával rendelkező határozatok közé tartozik. A Pp. 393. §-ából is egyértelműen következik ezért, hogy a jogerős fizetési meghagyás perújítással támadható. Ettől függetlenül az Fmhtv. 40. § (1) bekezdése és a Pp. 398. § (1) bekezdése külön is kimondja, hogy a jogerős fizetési meghagyás ellen perújításnak van helye.

A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás speciális szabályait a Pp. 398. §-a tartalmazza. Az itt nem szabályozott kérdésekben a perújítás általános szabályai az irányadók. A perújítás feltételeire, a perújítási kérelem előterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket ezért – amennyiben a Pp. 398. §-a eltérően nem rendelkezik – a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is alkalmazni kell.

A Pp. 393. § a) pontjában említett el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy határozatra alapított perújítást a Pp. 394. § (1) bekezdése szerint kizárja, ha az alapperben a későbbi perújító fél saját hibájából maradt el a perújítási kérelemben felhozott tény, bizonyíték vagy határozat érvényesítése. A perújítás tehát ilyenkor csak az önhiba hiánya esetén engedhető meg. Az önhiba hiánya akkor állapítható meg, ha nem róható fel a félnek, hogy az alapügyben a perújítás okaként hivatkozott tényt, bizonyítékot vagy határozatot jogi kötelezettsége ellenére elmulasztotta előadni.

A Pp. 394. § (1) bekezdése – mivel a Pp. 398. §-a eltérő rendelkezést nem tartalmaz – a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is irányadó. Az önhiba hiánya tehát valamennyi perújítással támadható határozat esetében feltétele az el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy határozatra alapított perújítási kérelem előterjesztésének.

[Pp. 393. § a) pont, 394. § (1) bekezdés, 398. §]

26.
A perújítási eljárásban beszámítási kifogás előterjesztésének csak akkor van helye, ha azt az ellenfél elismeri, vagy az más perben hozott jogerős ítéleten alapul.

A perújítási kérelem elbírálása, a perújítási eljárás lefolytatása során – amennyiben a Pp. XXVIII. fejezete eltérően nem rendelkezik – az alapperre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a bíróságnak a törvényszéki, vagy a járásbírósági, vagy – jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetén – a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő szabályok szerint kell eljárnia. Az általános szabályok közül azonban a perújítási eljárás során csak azok alkalmazhatók, amelyek a perújítás rendkívüli perorvoslati jellegével összhangban állnak. A perújítási eljárásban ugyanis nem egy új kereset érdemi elbírálására vagy az alapper teljes megismétlésére kerül sor. A perújítás megengedése esetén a pert a bíróság kizárólag a perújítási kérelem korlátai között bírálja el újból.

Mindezek alapján beszámítási kifogás előterjesztésének erre figyelemmel a perújítási eljárásban csak akkor van helye, ha azt az ellenfél elismeri, vagy más perben hozott jogerős ítéleten alapul. Beszámításra ugyanis az alapperben is csak korlátozottan kerülhet sor, mivel a Pp. 374. §-a értelmében az alapügy elsőfokú eljárásának befejezését követően, tehát az alapügyben hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben és a másodfokú eljárás során is csupán ebben a körben van lehetőség beszámítás bejelentésére.

[Pp. 374. §, 392. §]

 

25.
Ha a bíróság a keresetlevelet jogerősen visszautasítja és az alperest erről értesíti, az értesítéshez nem kell mellékelni sem a visszautasító végzést, sem a keresetlevelet.

A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasító végzést a felperesnek kézbesíti és intézkedéséről az alperest értesíti. A konzultációs testület egyrészt egyértelművé teszi, hogy kizárólag a már jogerőre emelkedett visszautasításról kell az alperest értesíteni, másrészt megerősíti azt a Pp. javaslatához fűzött miniszteri indokolásból is kitűnő álláspontot is, hogy az alperesnek küldendő értesítés csupán az elutasítás tényéről történő tájékoztatást jelent, ahhoz nem kell mellékelni sem a visszautasító végzést, sem a visszautasított keresetlevelet. Az alperes értesítésére vonatkozó rendelkezés akkor is irányadó, ha a keresetlevél visszautasításáról szóló végzést a másodfokú bíróság helybenhagyja.

[Pp. 177. § (1) bekezdés]

 

24.
I. Ha a társult perlési szerződés a társult perlés engedélyezése után szűnik meg, és a felperes nem áll el a keresetétől, a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt a kereset elutasításának van helye.
II. Ha a kereset elutasításának indoka a társult perlési szerződés megszűnése, akkor az elutasító ítélet nem eredményez ítélt dolgot a felperesek által érvényesített igény tekintetében, így nem képezi akadályát ugyanazon felperesek által újabb per megindításának.

A társult perlési szerződés megszűnhet a társult per engedélyezése előtt és azt követően. Ha a megszűnés oka a társult per engedélyezése előtt következik be, akkor a bíróság nem engedélyezi a társult perlést, és az eljárást a Pp. 585. § (4) bekezdése alapján megszünteti. Problémát jelent viszont, ha a szerződés az engedélyezést követően szűnik meg, amelyre a Pp. nem ad külön szabályozást.

A probléma megoldására három alternatíva merült fel:

Abból kiindulva, hogy a felek magánjogi aktusa, így például a társult perlési szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése nem módosíthatja a közjogi aktussal beállt perjogi állapotot, az következne, hogy a bíróság elbírálja a keresetet a társult perlési szerződés megszűnésére tekintet nélkül.

A permegszüntetés analógiaként való alkalmazása is megoldást jelenthetne, figyelemmel arra, hogy ha az engedélyezést követően szűnik meg a társult perlési szerződés, szerencsésebb, ha olyan eljárásjogi megoldás születik, amihez nem fűződik anyagi jogerőhatás.

A konzultációs testület a harmadik alternatívát fogadta el és úgy foglalt állást, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnését követően a felperesek a keresettől nem állnak el és a permegszüntetés sem alkalmazható, a felperesek keresetét el kell utasítani. Ennek indoka, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnik, akkor megszűnik a reprezentatív jog is. A reprezentatív jogosultság megszűnése a felperesek perbeli legitimációjának elvesztését eredményezi, amelynek szükségképpeni következménye a kereset érdemi elutasítása.

Ha a bíróság a felperesek keresetét a fentiek szerint elutasítja, az nem eredményez res iudicata-t, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben az elutasítás indoka csupán a társult perlést megalapozó közös felperesi legitimáció megszűnése. A felperesek így nincsenek elzárva attól, hogy akár egy újabb társult perben, akár külön-külön újból megkíséreljék peres úton érvényesíteni igényeiket.

[Pp. 583. § (1) bekezdés]

Oldalak