Az új Pp. jogértelmezési kérdései

17.
A Pp. 269. § (1) bekezdés c) pontjában írt jogsértő szerzésmód csak anyagi jogi sérelmet jelent, az eljárási jellegű jogsértéseknek egyéb szankciója van.

A Pp. alkalmazásában jogsértő bizonyítási eszköz a perben nem használható fel. A Pp. 269. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak és a (6) bekezdés szerinti felhasználási tilalom azonban nem terjeszthető ki olyan, a perben rendelkezésre álló bizonyítékra, amely a Pp. valamely rendelkezésének a megsértésével vált a bizonyítás anyagává. A 269. § c) pont szerinti jogszabálysértő szerzésmód – a (6) bekezdésben írtakra is kiterjedően – csak anyagi jogi jogsértést jelenthet. Az eljárásjogi szabályozás az alábbiak szerint eltér a c) pontban rögzített generális és így anyagi jogi szabályozástól.

A bizonyítás-felvétel szabályai, az e szabályokban megfogalmazott feltételek és tilalmak kifejezetten tartalmazzák az egyes bizonyítási eszközök tekintetében annak szankcióját, eljárásjogi következményét, ha eljárási jellegű jogsértés történt. Ebbe a körbe sorolhatók például a Pp. 289. § (5) bekezdésében, a 290. § (6) bekezdésében, a 316. § (3) bekezdésében vagy a 322. § (5) bekezdésében rögzített, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó tilalmak. Mindamellett jelentősége van annak, hogy a Pp. 289. § (5) bekezdése és 290. § (6) bekezdése a bizonyítás-felvételi tilalom ellenére meghallgatott tanú vallomásának bizonyítékként való figyelembe vételét feltétlenül kizárja, míg a Pp. 269. § (6) bekezdésének rendelkezése folytán alkalmazandó (4) bekezdés alapján az úgynevezett relatív kizárás alá tartozó bizonyítékokat a bíróság kivételesen figyelembe is veheti.

(Pp. 269. § (1) bekezdés c) pont, (4) és (6) bekezdések)

16.
A társasházi közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló per vagyonjogi per.

A Pp. az 1952. évi Pp.-vel szemben meghatározza a vagyonjogi per fogalmát, a miniszteri indokolás szerint kifejezetten a hatásköri szabályok megfelelő értelmezése érdekében.

Tekintve, hogy a polgári jog a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza, és a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja utóbbihoz köti a vagyonjogi per fogalmát, a társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló perek – mivel a közgyűlés a tulajdonostársak vagyoni jogain alapuló kérdésekben határoz – a jogalkotó szándéka szerint a vagyonjog per kategóriájába tartoznak. 

A per tárgyának értékét tekintve ezek a perek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó, úgynevezett meg nem határozható pertárgyértékű perek, amelyekben a Pp. általános hatásköri szabálya szerint [Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont] a járásbíróság jár el.

(Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont, 20. § (3) bekezdés a) pont)

15.
A perfelvételt lezáró végzést nem kell indokolni. Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson a jogvita szempontjából lényeges nyilatkozatok bírói összefoglalásának a felek további előadása ellentmond, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a perfelvétel lezárása előtt felhívja a feleket végleges álláspontjuk összefoglalására, majd ennek eredményét megfelelő részletességgel a jegyzőkönyvbe foglalja.

A perfelvétel lezárására a Pp. 60. és 61. alcíme alapján kétféle módon kerülhet sor: a perfelvételi tárgyaláson vagy annak mellőzése mellett. A perfelvételi tárgyalásra vonatkozó, Pp. 194. § (1) bekezdése és a tárgyalás nélküli lezárását engedő 198. § a törvényes feltételek fennállása esetében azonosan rendelkezik akként, hogy a perfelvétel lezárására végzéssel kerül sor, amelyhez a bíróság kötve van. A lezárással és az alaki jogerőre utalással kapcsolatban a törvény szövege teljesen megegyező.

Az eljárási törvény további feltételt nem támaszt a végzés tartalmával kapcsolatban, és arra az érdemi tárgyalási szak egyéb rendelkezéseiből [különösen a Pp. 214. § (1) bekezdéséből] sem lehet következtetni. A határozatban elegendő a bírósági rendelkezés tényének megállapítása. A határozat alaki jogereje azzal a következménnyel jár, hogy a perfelvételt lezáró végzés utóbb nem változtatható meg, ehelyett a törvényi feltételek (kereset- és ellenkérelem-változtatás) bekövetkezésekor a perfelvétel kiegészítésére kerülhet sor. Erre és a lezárás joghatásaira azonban a feleket – hasonlóan a tárgyalás berekesztéséhez fűződő joghatáshoz – külön figyelmeztetni nem kell.

(Pp. 194. § (1) bekezdés, 198. §, 214. § (1) bekezdés)

14.
Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) 56. §-a alapján a magánszakértő részére meg kell küldeni az ügy érdemében hozott jogerős határozatot.

A Szaktv. 56. §-a az 1952. évi Pp. szabályozásához igazodóan rendelkezik arról, hogy a bíróságnak a szakértő részére meg kell küldenie az ügy érdemében hozott jogerős határozatát. A korábbitól eltérő elvi szabályozást jelent azonban az új Pp.-ben, hogy a kirendelt szakértő szakvéleménye és a magánszakértő szakvéleménye egyenrangú bizonyíték a perben; általános lehetőség a magánszakértő alkalmazása [Pp. 302. § (1) bekezdés].

A Szaktv. 56. §-ában foglalt szabályozás indoka nyilvánvalóan a szakértői munka megítélésének bíróság általi visszacsatolása, vagyis annak jelzése a szakértő részére, hogy a szakvélemény kellően megalapozott volt-e, vagy ellenkezőleg, az oly mértékben volt aggályos, hogy azt a bizonyítékok során nem lehetett figyelembe venni. E szabályozási cél mellett nem lehet különbséget tenni a magánszakértői vélemény és a kirendelt szakértő által készített szakvélemény között, figyelemmel arra, hogy a Pp. ezeket egyenrangú bizonyítékként szabályozza és a Szaktv. sem szűkíti a szakértő fogalmát a kirendelt szakértőre.

(Pp. 302. § (1) bekezdés)

13.
A szakértői vélemény ún. alaki követelményének megsértése esetén a szakvélemény hiányos és aggályos is egyúttal. A hiány a perben pótolható. Ha azonban az aggályosság nem küszöbölhető ki, a szakvélemény bizonyítékként nem vehető figyelembe.

A Pp. 316. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos, ha hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit. Ez a hiány a 316. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint a magánszakértői véleményt is aggályossá teszi.

Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) és az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet – garanciális okból – tartalmi és alaki követelményeket fogalmaz meg a szakértői véleményekkel szemben. Az ún. alaki követelmények (a szakértő aláírása, nyilvántartási száma, bélyegzőjének lenyomata, a szakértői intézmény vagy intézet nevében eljáró szakértő neve, szakterülete, intézmény vagy intézet bélyegzője) megsértése esetén a szakvélemény ezért hiányos és aggályos; a hiányosság azonban a perben korrigálható. Ha viszont az aggályosság nem küszöbölhető ki, a szakvélemény a Pp. 316. § (3) bekezdése alapján bizonyítékként nem vehető figyelembe.

(Pp. 316. § (1) bekezdés a) pont, 316. § (2) bekezdés a) pont, 316. § (3) bekezdés)