Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lépett hatályba. A törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium tanácselnöke vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27/A. §-ának hatályba lépéséig 82 állásfoglalást tett közzé, amelyek nem voltak kötelezők, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

A testület az újonnan felmerülő kérdéseket is folyamatosan megvitatja és ha a joggyakorlat egységesítése érdekében indokoltnak tartja, a véleményét továbbítja a Kúria szakági elnökhelyettesének annak érdekében, hogy az adott jogértelmezési kérdésben a Polgári Kollégium foglaljon állást.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai tanácselnök
Dr. Bartus Erika ítélőtáblai tanácselnök, Győri Ítélőtábla
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Dzsula Marianna kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai tanácselnök
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann ítélőtáblai bíró, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök
Dr. Puskás Péter kúriai tanácselnök
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabolcsi-Varga Krisztina törvényszéki tanácselnök, Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Szabó Klára kúriai tanácselnök
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai kollégiumvezető, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó ítélőtáblai kollégiumvezető, Pécsi Ítélőtábla
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika csoportvezető-helyettes kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Kun Péter Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel bírósági titkár
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások ( )

47.
I. A megállapítás iránti kereseti kérelem megfelel a határozott kereseti kérelemmel szemben támasztott követelményeknek, ha a kereseti kérelem kétséget kizáróan, további értelmezést nem igénylő módon tartalmazza, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet kér, és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést kíván a bíróságtól.
II. Ha a keresetlevél sem a megállapítás iránti kereseti kérelemben, sem a további részeiben nem tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tényeket, a keresetlevél visszautasításának van helye.

A kereseti kérelem kötelező tartalmi elemeit a Pp. 170. §-a határozza meg. A 170. § (2) bekezdés a) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A Pp. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint a kereseti kérelem akkor kellően határozott, ha a felperes a kereseti kérelemben kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meghatározza, hogy az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet – megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást – kér és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést, döntést kíván a bíróságtól. Következésképpen a kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjeszteni, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható.

A kereseti kérelem határozottságával összefüggésben megfogalmazott feltételek nem azonosíthatók azonban azzal a követelménnyel, hogy a bíróság a kereseti kérelem egyszerű átemelésével, vagy annak tükörszerű átfordításával hozhassa meg a döntését. A jogvédelmi igény azonosíthatósága, valamint a kereseti kérelem alapján meghozható döntés azonosítása azt jelenti, hogy a bíróság számára egyértelmű a megszövegezendő rendelkező rész tartalma. Az érvényesíthető jogot megalapozó tények, az ítéleti rendelkezéssel érintett részletkérdések (így például az ingatlan pontos helyrajzi száma, az eladó születési dátuma, a végrendelet kelte) a keresetlevél más részeiből is kiolvashatók. Ez utóbbi adatok nem közvetlenül a megszövegezendő döntés tartalmához, hanem annak ténybeli megalapozásához, illetve az ahhoz köthető jogkövetkezmények – így például ingatlan-nyilvántartási vagy más hatósági bejegyzés – kiváltásához, vagy a per tárgyának önmagában a rendelkező rész alapján történő kétséget kizáró beazonosíthatóságához szükségesek.

Ha viszont a keresetlevél sem a megállapítás iránti kereseti kérelemben, sem a további részeiben nem tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tényeket, a bíróság a keresetlevelet a Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontjára utalással a 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasítja.

[Pp. 170. § (2) bek. a) és c) pont, 176. § (1) bek. j) pont]

46.
I. A jogi képviselővel eljáró fél a tárgyalás berekesztésére vonatkozó figyelmeztetés után az adott tárgyalási napon felmerült költségeit az általa korábban elektronikus úton beadott nyomtatvány mellékleteként papír alapon is előterjesztheti vagy jegyzőkönyvbe mondhatja.
II. A jogi képviselő nélkül eljáró felet ez a lehetőség attól függetlenül megilleti, hogy megelőzően a felmerült költségeit nyomtatvány felhasználásával vagy anélkül számította fel.

A Pp. 81. § (5) bekezdése szerint a jogi képviselővel eljáró fél a perköltségét kizárólag jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel. A költségjegyzéket a jogi képviselővel eljáró fél a Pp. 605. § (1) bekezdése, illetve az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján elektronikus úton terjesztheti elő, figyelemmel arra, hogy a költségjegyzék olyan okirat, amelynek bírósághoz történő benyújtása a hivatkozott szabályok szerint elektronikusan történhet.

A gyakorlatban kérdésként vetődött fel, hogy az utolsó tárgyaláson felmerült perköltség felszámítása miként történhet. Az egyik álláspont szerint a jogi képviselővel eljáró fél ilyen esetben is kizárólag elektronikus úton nyújthatja be költségjegyzékét a tárgyalás berekesztésére történt figyelmeztetés és a határozathirdetés közötti időszakban, a másik álláspont szerint a költségek felszámítására a tárgyaláson is lehetőség van.

A Pp. 81. § (3) bekezdése szerint a fél a felszámítását legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig, ennek hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig terjesztheti elő. A konzultációs testület álláspontja szerint az idézett rendelkezésből az következik, hogy ebben az esetben a tárgyalás folyamán – még a berekesztést megelőzően – mód van a tárgyaláson felmerült költségek felszámítására is. Ennek formája lehet a költségjegyzék papír alapú előterjesztése, vagy a felszámított költségek jegyzőkönyvbe mondása is. Ez a jogértelmezés koherens a Pp. 3. §-ában nevesített perkoncentráció elvével, illetve a 81. § (3) bekezdésének főszabályával is, amely szerint önmagában a felszámítás vagy annak igazolása miatt a tárgyalás elhalasztásának nincs helye.

Tekintettel arra, hogy a Pp. kizárólag a jogi képviselővel eljáró felet kötelezi a felszámítás költségjegyzéken történő előterjesztésére, a jogi képviselő nélkül eljáró fél költségeit költségjegyzéken, de választása szerint anélkül is előterjesztheti. A jogi képviselő nélkül eljáró felet ez a lehetőség attól függetlenül megilleti, hogy megelőzően a felmerült költségeit nyomtatvány felhasználásával vagy anélkül számította fel.

[Pp. 81. § (3) és (5) bek., 605. §, E-kapcsolattartási tv. 9. § (1) bek. b) pont]

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások ( )

45.
I. Ha a keresetlevél visszautasításának a feltételei nem állnak fenn, és a keresetlevél a perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését „megváltoztatja, és a keresetlevél visszautasítását mellőzi.”
II. Ha a keresetlevél visszautasítására alapot adó valamely feltétel fennállásának vizsgálatához a szükséges adatok teljes körűen nem állnak rendelkezésre, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését „hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
III. Ha a fél a végzés elleni fellebbezésében helyesen, az alapul szolgáló indokok kifejtésével megjelöli a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, de a határozott kérelme ezzel nincs összhangban, nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően az elsőfokú végzés megváltoztatásáról vagy hatályon kívül helyezéséről döntsön.

A Pp. 176. §-a alapján a keresetlevelet visszautasító végzés ellen a 177. § (3) bekezdése szerint a felperes külön fellebbezéssel élhet. A Pp. 389. §-a szerint a végzés elleni fellebbezésre az ítélet ellen benyújtott fellebbezésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A végzés elleni fellebbezésekre vonatkozó szabályok körében a törvény az idézett utaló rendelkezésen túl mindössze néhány, jellemzően technikai jellegű előírást tartalmaz. Figyelemmel arra, hogy a fellebbezésre vonatkozó szabályok alapvetően az érdemi döntés elleni fellebbezésre modellezettek, a bírói gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik a tekintetben, hogy a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezés alapossága esetén a másodfokú bíróság milyen döntést hozhat. Egyes bíróságok a visszautasító végzés hatályon kívül helyezéséről döntenek, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása nélkül, más bíróságok a végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra is utasítják. A régi Pp. alkalmazásában többséginek mondható gyakorlatot követve előfordul az a megoldás is, hogy a másodfokú bíróság a végzés megváltoztatásáról és a keresetlevél visszautasításának mellőzéséről rendelkezik.

A konzultációs testület álláspontja szerint két esetkör különíthető el:

Az egyik esetkörbe azok az ügyek tartoznak, amelyekben a keresetlevélből és mellékleteiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a keresetlevél perfelvételre alkalmas (azaz visszautasításnak nincs helye, az elsőfokú bíróság ilyen tartalmú döntése érdemben nem helyes). Van olyan álláspont, miszerint ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak – miután az érdekelt félnek az eljárás szabályszerűségének felülbírálatára irányuló kérelme alapján [Pp. 371. § (1) bek. c) pont és 369. § (1) bek.] dönt és az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését állapítja meg – hatályon kívül helyező végzést kell hoznia a Pp. 381. §-ára figyelemmel.

A konzultációs testület ezzel szemben azt a gyakorlatban is megjelenő álláspontot tartja követendőnek, amely szerint nincs ok a hatályon kívül helyezésre, mert nem a keresetlevelet visszautasító (az eljárást megszüntető) végzés meghozatalát megelőző eljárást kell újra lefolytatni, hanem az azt követő eljárást. Azt nem lehet az eljárás „kiegészítésé”-nek (Pp. 381. §) tekinteni, hiszen a teljes peres eljárást kell lefolytatni. A másodfokú bíróság ezért ebben az esetben a visszautasító végzést „megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi” (Lásd részletesen a BDT 2018.3872. szám alatt közzétett eseti döntés jogi indokolását).

Abban a másik esetkörben viszont, amikor a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a keresetlevél visszautasításának feltételei fennállnak, vagyis a másodfokú bíróság szerint a keresetlevél további vizsgálata szükséges annak megítéléséhez, hogy annak a perfelvételre való alkalmassága megállapítható legyen, a másodfokú bíróság a végzést „hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
A másodfokú bíróság a végzése indokolásában megállapítja az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését és az elsőfokú végzés eljárási szabályt sértő volta miatt hoz hatályon kívül helyező végzést, figyelemmel a Pp. 381. §-ában foglaltakra. A másodfokú végzés rendelkező részének az „új eljárás” fordulatán e körben a keresetlevél újbóli vizsgálatát kell érteni.

A Pp. 382. §-a értelmében, ha a fél fellebbezése kizárólag a határozat hatályon kívül helyezésére irányul, kizárólag hatályon kívül helyező döntés hozható, a határozat megváltoztatására nem kerülhet sor. Ehelyütt azonban ezt a szabályt a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő „tartalom szerinti elbírálás elve” alapján úgy kell értelmezni, hogy ha a fél a fellebbezésében helyesen, az alapul szolgáló indokok kifejtésével megjelöli a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, de a határozott kérelme nem megváltoztatásra, hanem hatályon kívül helyezésre irányul, vagyis a fellebbezés tartalma ellentmondásos, nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően megváltoztatásról döntsön (Lásd: I. pont).
Ugyanez igaz abban az esetben is, ha a fél megváltoztatást kér, de a fellebbezés indokaira figyelemmel hatályon kívül helyezésnek van helye (Lásd:II. pont).

[Pp. 110. § (3) bek., 176. §, 177. § (3) bek., 382. §, 389. §]

44.
I. A Pp. és a régi Pp. hatálya alatt indult eljárások egyesítésének – a II. pontban foglalt kivételtől eltekintve – nincs helye.
II. A Pp. és a régi Pp. hatálya alatt indult eljárások egymással akkor egyesíthetők, ha az egyesítést külön jogszabály kötelező jelleggel írja elő.
III. Az ügyek egyesítése esetén a pert a régi Pp. szabályai alapján kell lefolytatni.

A Pp. 117. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében a bíróság együttes tárgyalás és eldöntés érdekében elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek a tárgya egymással összefügg, és amelyekben a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került sor. A törvény indokolása szerint az eltérő szakban tartó perek egyesítése esetén a perfelvételi szak kiegészítése természetszerűleg lassítaná az eljárást, ezért ennek lehetőségét csak feltétlenül szükséges, kivételes esetekben célszerű megengedni. A Pp. 630. §-ából következik, hogy a 2018. január 1-jén vagy azt követően indult perekben a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bekezdés b) pontja emellett kimondja, hogy a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Ebből következően az alkalmazandó eljárásrendet az eljárás megindulásának időpontja határozza meg.

Az idézett szabályokból következően 2018. január 1-jét követően nem rendelhető el olyan perek egyesítése, amelyek egyikében – az alkalmazandó perrendre tekintettel – eleve kizárt a perfelvételt lezáró végzés meghozatala.

Más a helyzet, ha van olyan speciális jogszabály, amely nemcsak lehetővé teszi a perek egyesítését, hanem azt meghatározott feltételek fennállása esetén bíróság kötelezettségévé teszi [például: Cstv. 33/A. § (13) bek., Ctv. 75. §]. Ilyen esetben az eltérő jogszabályi rendelkezés felülírja a főszabályt: az egyesítés kötelező volta miatt – az erre az esetre vonatkozó átmeneti szabályozás hiányában – a Pp. preambulumában megfogalmazott „józan észnek megfelelő jogalkalmazás” eszméjére tekintettel kell meghatározni, hogy az egyesítéssel érintett ügyekben melyik eljárásrendet kell alkalmazni.

Az ügyviteli szabályok szerint a korábban indult ügyhöz kell a később indult ügyet egyesíteni [Büsz. 36. § (2) bek.]. Következésképpen az egyesített ügy megindulása a korábban megindított üggyel esik egy tekintet alá, így nem tartozik a Pp. 630. §-ában megfogalmazott rendelkezés körébe. Mindezek alapján az így egyesített perekben a régi Pp. szabályait kell alkalmazni.

[Pp. 117. § (2) bek., 630. §, Büsz. 36. § (2) bek., Jat. 15. § (2) bek., Cstv. 33/A. § (13) bek., Ctv. 75. §]

43.
Ha a jogi képviselő a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül a perorvoslati beadványát papír alapon, vagy elektronikus úton, de nem megfelelő módon terjeszti elő, azt a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadása nélkül – visszautasítja.

A Pp. 618. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a beadványát nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon terjeszti elő, a bíróság – a Pp. eltérő rendelkezése hiányában – a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja.

Figyelemmel arra, hogy a perorvoslati kérelmek vonatkozásában eltérő rendelkezés nincs, a Pp. 115. §-a szerinti hiánypótlásnak pedig – tekintettel arra, hogy a nem megfelelő beadvány hatálytalannak, nem pedig hiányosnak minősül – nincs helye, a nem megfelelő módon benyújtott perorvoslati kérelmet vissza kell utasítani.

[Pp. 115. §, 618. § (1) bek.]