Az új Pp. jogértelmezési kérdései

47.
I. A megállapítás iránti kereseti kérelem megfelel a határozott kereseti kérelemmel szemben támasztott követelményeknek, ha a kereseti kérelem kétséget kizáróan, további értelmezést nem igénylő módon tartalmazza, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet kér, és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést kíván a bíróságtól.
II. Ha a keresetlevél sem a megállapítás iránti kereseti kérelemben, sem a további részeiben nem tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tényeket, a keresetlevél visszautasításának van helye.

A kereseti kérelem kötelező tartalmi elemeit a Pp. 170. §-a határozza meg. A 170. § (2) bekezdés a) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A Pp. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint a kereseti kérelem akkor kellően határozott, ha a felperes a kereseti kérelemben kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meghatározza, hogy az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet – megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást – kér és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést, döntést kíván a bíróságtól. Következésképpen a kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjeszteni, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható.

A kereseti kérelem határozottságával összefüggésben megfogalmazott feltételek nem azonosíthatók azonban azzal a követelménnyel, hogy a bíróság a kereseti kérelem egyszerű átemelésével, vagy annak tükörszerű átfordításával hozhassa meg a döntését. A jogvédelmi igény azonosíthatósága, valamint a kereseti kérelem alapján meghozható döntés azonosítása azt jelenti, hogy a bíróság számára egyértelmű a megszövegezendő rendelkező rész tartalma. Az érvényesíthető jogot megalapozó tények, az ítéleti rendelkezéssel érintett részletkérdések (így például az ingatlan pontos helyrajzi száma, az eladó születési dátuma, a végrendelet kelte) a keresetlevél más részeiből is kiolvashatók. Ez utóbbi adatok nem közvetlenül a megszövegezendő döntés tartalmához, hanem annak ténybeli megalapozásához, illetve az ahhoz köthető jogkövetkezmények – így például ingatlan-nyilvántartási vagy más hatósági bejegyzés – kiváltásához, vagy a per tárgyának önmagában a rendelkező rész alapján történő kétséget kizáró beazonosíthatóságához szükségesek.

Ha viszont a keresetlevél sem a megállapítás iránti kereseti kérelemben, sem a további részeiben nem tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tényeket, a bíróság a keresetlevelet a Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontjára utalással a 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasítja.

[Pp. 170. § (2) bek. a) és c) pont, 176. § (1) bek. j) pont]

46.
I. A jogi képviselővel eljáró fél a tárgyalás berekesztésére vonatkozó figyelmeztetés után az adott tárgyalási napon felmerült költségeit az általa korábban elektronikus úton beadott nyomtatvány mellékleteként papír alapon is előterjesztheti vagy jegyzőkönyvbe mondhatja.
II. A jogi képviselő nélkül eljáró felet ez a lehetőség attól függetlenül megilleti, hogy megelőzően a felmerült költségeit nyomtatvány felhasználásával vagy anélkül számította fel.

A Pp. 81. § (5) bekezdése szerint a jogi képviselővel eljáró fél a perköltségét kizárólag jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel. A költségjegyzéket a jogi képviselővel eljáró fél a Pp. 605. § (1) bekezdése, illetve az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján elektronikus úton terjesztheti elő, figyelemmel arra, hogy a költségjegyzék olyan okirat, amelynek bírósághoz történő benyújtása a hivatkozott szabályok szerint elektronikusan történhet.

A gyakorlatban kérdésként vetődött fel, hogy az utolsó tárgyaláson felmerült perköltség felszámítása miként történhet. Az egyik álláspont szerint a jogi képviselővel eljáró fél ilyen esetben is kizárólag elektronikus úton nyújthatja be költségjegyzékét a tárgyalás berekesztésére történt figyelmeztetés és a határozathirdetés közötti időszakban, a másik álláspont szerint a költségek felszámítására a tárgyaláson is lehetőség van.

A Pp. 81. § (3) bekezdése szerint a fél a felszámítását legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig, ennek hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig terjesztheti elő. A konzultációs testület álláspontja szerint az idézett rendelkezésből az következik, hogy ebben az esetben a tárgyalás folyamán – még a berekesztést megelőzően – mód van a tárgyaláson felmerült költségek felszámítására is. Ennek formája lehet a költségjegyzék papír alapú előterjesztése, vagy a felszámított költségek jegyzőkönyvbe mondása is. Ez a jogértelmezés koherens a Pp. 3. §-ában nevesített perkoncentráció elvével, illetve a 81. § (3) bekezdésének főszabályával is, amely szerint önmagában a felszámítás vagy annak igazolása miatt a tárgyalás elhalasztásának nincs helye.

Tekintettel arra, hogy a Pp. kizárólag a jogi képviselővel eljáró felet kötelezi a felszámítás költségjegyzéken történő előterjesztésére, a jogi képviselő nélkül eljáró fél költségeit költségjegyzéken, de választása szerint anélkül is előterjesztheti. A jogi képviselő nélkül eljáró felet ez a lehetőség attól függetlenül megilleti, hogy megelőzően a felmerült költségeit nyomtatvány felhasználásával vagy anélkül számította fel.

[Pp. 81. § (3) és (5) bek., 605. §, E-kapcsolattartási tv. 9. § (1) bek. b) pont]

45.
I. Ha a keresetlevél visszautasításának a feltételei nem állnak fenn, és a keresetlevél a perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését „megváltoztatja, és a keresetlevél visszautasítását mellőzi.”
II. Ha a keresetlevél visszautasítására alapot adó valamely feltétel fennállásának vizsgálatához a szükséges adatok teljes körűen nem állnak rendelkezésre, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését „hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
III. Ha a fél a végzés elleni fellebbezésében helyesen, az alapul szolgáló indokok kifejtésével megjelöli a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, de a határozott kérelme ezzel nincs összhangban, nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően az elsőfokú végzés megváltoztatásáról vagy hatályon kívül helyezéséről döntsön.

A Pp. 176. §-a alapján a keresetlevelet visszautasító végzés ellen a 177. § (3) bekezdése szerint a felperes külön fellebbezéssel élhet. A Pp. 389. §-a szerint a végzés elleni fellebbezésre az ítélet ellen benyújtott fellebbezésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A végzés elleni fellebbezésekre vonatkozó szabályok körében a törvény az idézett utaló rendelkezésen túl mindössze néhány, jellemzően technikai jellegű előírást tartalmaz. Figyelemmel arra, hogy a fellebbezésre vonatkozó szabályok alapvetően az érdemi döntés elleni fellebbezésre modellezettek, a bírói gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik a tekintetben, hogy a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezés alapossága esetén a másodfokú bíróság milyen döntést hozhat. Egyes bíróságok a visszautasító végzés hatályon kívül helyezéséről döntenek, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása nélkül, más bíróságok a végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra is utasítják. A régi Pp. alkalmazásában többséginek mondható gyakorlatot követve előfordul az a megoldás is, hogy a másodfokú bíróság a végzés megváltoztatásáról és a keresetlevél visszautasításának mellőzéséről rendelkezik.

A konzultációs testület álláspontja szerint két esetkör különíthető el:

Az egyik esetkörbe azok az ügyek tartoznak, amelyekben a keresetlevélből és mellékleteiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a keresetlevél perfelvételre alkalmas (azaz visszautasításnak nincs helye, az elsőfokú bíróság ilyen tartalmú döntése érdemben nem helyes). Van olyan álláspont, miszerint ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak – miután az érdekelt félnek az eljárás szabályszerűségének felülbírálatára irányuló kérelme alapján [Pp. 371. § (1) bek. c) pont és 369. § (1) bek.] dönt és az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését állapítja meg – hatályon kívül helyező végzést kell hoznia a Pp. 381. §-ára figyelemmel.

A konzultációs testület ezzel szemben azt a gyakorlatban is megjelenő álláspontot tartja követendőnek, amely szerint nincs ok a hatályon kívül helyezésre, mert nem a keresetlevelet visszautasító (az eljárást megszüntető) végzés meghozatalát megelőző eljárást kell újra lefolytatni, hanem az azt követő eljárást. Azt nem lehet az eljárás „kiegészítésé”-nek (Pp. 381. §) tekinteni, hiszen a teljes peres eljárást kell lefolytatni. A másodfokú bíróság ezért ebben az esetben a visszautasító végzést „megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi” (Lásd részletesen a BDT 2018.3872. szám alatt közzétett eseti döntés jogi indokolását).

Abban a másik esetkörben viszont, amikor a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a keresetlevél visszautasításának feltételei fennállnak, vagyis a másodfokú bíróság szerint a keresetlevél további vizsgálata szükséges annak megítéléséhez, hogy annak a perfelvételre való alkalmassága megállapítható legyen, a másodfokú bíróság a végzést „hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.”
A másodfokú bíróság a végzése indokolásában megállapítja az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését és az elsőfokú végzés eljárási szabályt sértő volta miatt hoz hatályon kívül helyező végzést, figyelemmel a Pp. 381. §-ában foglaltakra. A másodfokú végzés rendelkező részének az „új eljárás” fordulatán e körben a keresetlevél újbóli vizsgálatát kell érteni.

A Pp. 382. §-a értelmében, ha a fél fellebbezése kizárólag a határozat hatályon kívül helyezésére irányul, kizárólag hatályon kívül helyező döntés hozható, a határozat megváltoztatására nem kerülhet sor. Ehelyütt azonban ezt a szabályt a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő „tartalom szerinti elbírálás elve” alapján úgy kell értelmezni, hogy ha a fél a fellebbezésében helyesen, az alapul szolgáló indokok kifejtésével megjelöli a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, de a határozott kérelme nem megváltoztatásra, hanem hatályon kívül helyezésre irányul, vagyis a fellebbezés tartalma ellentmondásos, nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően megváltoztatásról döntsön (Lásd: I. pont).
Ugyanez igaz abban az esetben is, ha a fél megváltoztatást kér, de a fellebbezés indokaira figyelemmel hatályon kívül helyezésnek van helye (Lásd:II. pont).

[Pp. 110. § (3) bek., 176. §, 177. § (3) bek., 382. §, 389. §]

44.
I. A Pp. és a régi Pp. hatálya alatt indult eljárások egyesítésének – a II. pontban foglalt kivételtől eltekintve – nincs helye.
II. A Pp. és a régi Pp. hatálya alatt indult eljárások egymással akkor egyesíthetők, ha az egyesítést külön jogszabály kötelező jelleggel írja elő.
III. Az ügyek egyesítése esetén a pert a régi Pp. szabályai alapján kell lefolytatni.

A Pp. 117. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében a bíróság együttes tárgyalás és eldöntés érdekében elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek a tárgya egymással összefügg, és amelyekben a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került sor. A törvény indokolása szerint az eltérő szakban tartó perek egyesítése esetén a perfelvételi szak kiegészítése természetszerűleg lassítaná az eljárást, ezért ennek lehetőségét csak feltétlenül szükséges, kivételes esetekben célszerű megengedni. A Pp. 630. §-ából következik, hogy a 2018. január 1-jén vagy azt követően indult perekben a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bekezdés b) pontja emellett kimondja, hogy a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Ebből következően az alkalmazandó eljárásrendet az eljárás megindulásának időpontja határozza meg.

Az idézett szabályokból következően 2018. január 1-jét követően nem rendelhető el olyan perek egyesítése, amelyek egyikében – az alkalmazandó perrendre tekintettel – eleve kizárt a perfelvételt lezáró végzés meghozatala.

Más a helyzet, ha van olyan speciális jogszabály, amely nemcsak lehetővé teszi a perek egyesítését, hanem azt meghatározott feltételek fennállása esetén bíróság kötelezettségévé teszi [például: Cstv. 33/A. § (13) bek., Ctv. 75. §]. Ilyen esetben az eltérő jogszabályi rendelkezés felülírja a főszabályt: az egyesítés kötelező volta miatt – az erre az esetre vonatkozó átmeneti szabályozás hiányában – a Pp. preambulumában megfogalmazott „józan észnek megfelelő jogalkalmazás” eszméjére tekintettel kell meghatározni, hogy az egyesítéssel érintett ügyekben melyik eljárásrendet kell alkalmazni.

Az ügyviteli szabályok szerint a korábban indult ügyhöz kell a később indult ügyet egyesíteni [Büsz. 36. § (2) bek.]. Következésképpen az egyesített ügy megindulása a korábban megindított üggyel esik egy tekintet alá, így nem tartozik a Pp. 630. §-ában megfogalmazott rendelkezés körébe. Mindezek alapján az így egyesített perekben a régi Pp. szabályait kell alkalmazni.

[Pp. 117. § (2) bek., 630. §, Büsz. 36. § (2) bek., Jat. 15. § (2) bek., Cstv. 33/A. § (13) bek., Ctv. 75. §]

43.
Ha a jogi képviselő a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül a perorvoslati beadványát papír alapon, vagy elektronikus úton, de nem megfelelő módon terjeszti elő, azt a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadása nélkül – visszautasítja.

A Pp. 618. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a beadványát nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon terjeszti elő, a bíróság – a Pp. eltérő rendelkezése hiányában – a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja.

Figyelemmel arra, hogy a perorvoslati kérelmek vonatkozásában eltérő rendelkezés nincs, a Pp. 115. §-a szerinti hiánypótlásnak pedig – tekintettel arra, hogy a nem megfelelő beadvány hatálytalannak, nem pedig hiányosnak minősül – nincs helye, a nem megfelelő módon benyújtott perorvoslati kérelmet vissza kell utasítani.

[Pp. 115. §, 618. § (1) bek.]