Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lépett hatályba. A törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium tanácselnöke vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27/A. §-ának hatályba lépéséig 82 állásfoglalást tett közzé, amelyek nem voltak kötelezők, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

A testület az újonnan felmerülő kérdéseket is folyamatosan megvitatja és ha a joggyakorlat egységesítése érdekében indokoltnak tartja, a véleményét továbbítja a Kúria szakági elnökhelyettesének annak érdekében, hogy az adott jogértelmezési kérdésben a Polgári Kollégium foglaljon állást.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai tanácselnök
Dr. Bartus Erika ítélőtáblai tanácselnök, Győri Ítélőtábla
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Dzsula Marianna kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai tanácselnök
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann ítélőtáblai bíró, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök
Dr. Puskás Péter kúriai tanácselnök
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabolcsi-Varga Krisztina törvényszéki tanácselnök, Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Szabó Klára kúriai tanácselnök
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai kollégiumvezető, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó ítélőtáblai kollégiumvezető, Pécsi Ítélőtábla
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika csoportvezető-helyettes kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Kun Péter Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel bírósági titkár
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások ( )

2.
I. A közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést többféleképpen is megállapíthatja, függően attól, hogy pontosan milyen keresetet, milyen határozattal bírál el.
II. A közigazgatási jogvitában a bíróság által hozott jogerős ítéletnek nem csupán a rendelkező része, hanem az indokolása is rögzítheti a közigazgatási szerv által megvalósított jogszabálysértés tényét, így önmagában a felperes keresetének azon az alapon történő elutasítása, hogy a jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére, a polgári jogi kárigény érvényesítését nem gátolja.

A Pp. 24. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság – ha a közigazgatási bírói út biztosított – a jogsértést jogerősen megállapítsa. Ennek hiánya valódi perakadályt képez, ezért a keresetlevél visszautasítását eredményezi [Pp. 176. § (1) bek. c) pont]. A közigazgatási jogsértés megállapításának ténye köti a polgári ügyben eljáró bíróságot [Pp. 264. § (2) bek.]. A jogsértés közigazgatási perben történő megállapításának kötelezettségére, és az ehhez köthető jogkövetkezményekre figyelemmel jogértelmezési kérdésként merült fel, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak milyen formában kell a jogsértést megállapítania.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2016. évi I. törvény (Kp.) többféle kereset előterjesztésére is lehetőséget ad. A Kp. 38. § (1) bekezdése szerint a keresetben kérhető a) a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása, b) a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása, c) közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása, d) a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés, e) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezés, és f) a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása.

A különböző keresetekkel összefüggésben a közigazgatási ügyben eljáró bíróság többféle határozatot is hozhat.

A közigazgatási perben hozható határozatok különböző fajtáit a Kp. 84-95. §-ai jelenítik meg.

A Pp. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolás is támpontot ad a kérdés megválaszolásához, amikor kimondja: a közigazgatási ügyben eljáró bíróság keresetet elutasító ítélete önmagában nem akadálya a kárigény érvényesítésének. Előfordulhat ugyanis, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság megállapítja a jogsértést, de elutasítja a keresetet, ha a megállapított jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére. Az ítéletben ilyen módon megállapított jogsértés is megalapozhat kártérítési igényt (Indokokolás a T/11900. számú törvényjavaslathoz).

Mindezek alapján a konzultációs testület úgy foglalt állást, hogy a jogsértés megállapítására többféleképpen, akár a döntés indokolásában is sor kerülhet. Így például a közigazgatási bírói út igénybevétele esetén a perindítás előfeltételét igazolhatja a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elutasító ítéletet, a 89. §-ban foglaltak szerinti keresetnek helyt adó ítélet, a 90. §-ban írt feltételek alapján megváltoztató ítélet, a 91. § szerinti fizetési kötelezettség összegének megváltoztatásáról szóló ítélet, közigazgatási cselekmény megsemmisítéséről vagy hatályon kívül helyezéséről szóló ítélet, a 93. § szerinti megállapítási ítélet, a 94. § szerinti közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben hozott ítélet , valamint a 95. § alapján a kormánytisztviselői döntőbizottság határozatával szemben indított perben hozott ítélet is. Ezeken túl a Kp. 127. §-ában szabályozott mulasztási per alapja és eljárási szabályai szerint lefolytatott eljárásban hozott jogerős ítélet is alátámaszthatja a perindítási jogosultságot, továbbá a marasztalási perben hozott ítélet is.

(Pp. 24. § (3) bekezdés, 170.§ (2) bekezdés, 176. § (1) bekezdés c) pont, 264. § (2) bekezdés)

1.
A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szerződéses jogviszonyból eredő igény alatt érteni kell azt is, ha a kereseti kérelem a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányul.
Ez az illetékességi ok csak akkor nem alkalmazható, ha a szerződéskötés ténye sem bizonyított, figyelemmel arra, hogy a fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét. A kereseti kérelem elbírálása az ügy érdemére tartozó kérdés, amelynek alapossága önmagában nem akadályozza e vagylagos illetékességi ok alkalmazását.

A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alapján – kizárólagos illetékesség hiányában – a felperes választása szerint az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye szerinti bíróság előtt is megindíthatja. Ez a szabály a szerződés nemlétezésének megállapítása iránt indított perekkel összefüggésben azt az értelmezési kérdést veti fel, hogy megalapozhatja-e a bíróság illetékességét az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye akkor, ha a felperes keresete a szerződés nemlétezésének megállapítására irányul. A régi Pp. 36. § (2) bekezdéséhez köthető gyakorlatban két álláspont alakult ki:

Az egyik álláspont szerint az elemzett szabály alkalmazható akkor is, ha a felperes a szerződés nemlétezésének megállapítását kéri a bíróságtól. Ennek indoka, hogy más helyzetet eredményez az, amikor a felperes tényként közli, hogy a felek kötöttek szerződést és kéri, hogy ezt tekintse a bíróság létre nem jöttnek, illetve az, amikor önmagában már a szerződéskötés ténye sem igazolható. Ezt az értelmezést támasztja alá a BH 2017.60. szám alatt közzétett eseti döntés is, amely szerint az elemzett vagylagos illetékességi ok alkalmazhatóságát kizáró bírói gyakorlat csak olyan esetben irányadó a jogvitára, ha az egyik fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét, a felek egyező akaratnyilatkozatának elhangzását. Következésképpen, ha nem történt volna szerződéskötés, nem lehetne azt sem kérni, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés létre nem jöttét. Az ilyen igény tehát a szerződéskötés felperes által is kinyilvánított tényére alapított, azaz a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában szerződéses jogviszonyból eredő igénynek tekinthető.

A másik álláspont szerint a szerződés nem létezésének megállapítása iránti igény nem lehet szerződéses igény, figyelemmel arra, hogy a felperes éppen azt kéri megállapítani, hogy közte és az alperes között a szerződés nem jött létre. Önmagában az, hogy a felek tettek jognyilatkozatokat, amelyeket okiratban rögzítettek, és azt a felperes csatolta a keresetleveléhez, még nem jelenti azt, hogy a szerződés létrejött, mivel az okirat nem azonos a szerződéssel. A jognyilatkozatok érdemi vizsgálatára a per folyamán kerülhet sor. Amennyiben például a felek nem állapodtak meg minden lényeges kérdésben, a szerződés nem jött létre. Annak nincs jogi jelentősége, hogy a szerződéskötéskor mit gondoltak a felek, hiszen a szerződés létrejötte objektív kérdés, a teljesítéstől nem lesz létező a szerződés, a nem létező szerződésből pedig nem fakadhat semmilyen szerződéses igény.

A konzultációs testület által elfogadott értelmezés szerint a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szerződéses jogviszonyból eredő igény alatt érteni kell azt is, ha a kereseti kérelem a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányul. Következésképpen ez az illetékességi ok csak akkor nem alkalmazható, ha a szerződéskötés tényéhez is nyomatékos kétség fér, így például, ha a fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét. A kereseti kérelem elbírálása az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért annak esetleges megállapítása, hogy a felek között nem jött létre szerződés, önmagában nem akadályozza e vagylagos illetékességi ok alkalmazását.

(Pp. 28. § (1) bekezdés c) pont)