Az új Pp. jogértelmezési kérdései

2.
I. A közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést többféleképpen is megállapíthatja, függően attól, hogy pontosan milyen keresetet, milyen határozattal bírál el.
II. A közigazgatási jogvitában a bíróság által hozott jogerős ítéletnek nem csupán a rendelkező része, hanem az indokolása is rögzítheti a közigazgatási szerv által megvalósított jogszabálysértés tényét, így önmagában a felperes keresetének azon az alapon történő elutasítása, hogy a jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére, a polgári jogi kárigény érvényesítését nem gátolja.

A Pp. 24. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság – ha a közigazgatási bírói út biztosított – a jogsértést jogerősen megállapítsa. Ennek hiánya valódi perakadályt képez, ezért a keresetlevél visszautasítását eredményezi [Pp. 176. § (1) bek. c) pont]. A közigazgatási jogsértés megállapításának ténye köti a polgári ügyben eljáró bíróságot [Pp. 264. § (2) bek.]. A jogsértés közigazgatási perben történő megállapításának kötelezettségére, és az ehhez köthető jogkövetkezményekre figyelemmel jogértelmezési kérdésként merült fel, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak milyen formában kell a jogsértést megállapítania.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2016. évi I. törvény (Kp.) többféle kereset előterjesztésére is lehetőséget ad. A Kp. 38. § (1) bekezdése szerint a keresetben kérhető a) a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása, b) a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása, c) közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása, d) a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés, e) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére kötelezés, és f) a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása.

A különböző keresetekkel összefüggésben a közigazgatási ügyben eljáró bíróság többféle határozatot is hozhat.

A közigazgatási perben hozható határozatok különböző fajtáit a Kp. 84-95. §-ai jelenítik meg.

A Pp. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolás is támpontot ad a kérdés megválaszolásához, amikor kimondja: a közigazgatási ügyben eljáró bíróság keresetet elutasító ítélete önmagában nem akadálya a kárigény érvényesítésének. Előfordulhat ugyanis, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság megállapítja a jogsértést, de elutasítja a keresetet, ha a megállapított jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére. Az ítéletben ilyen módon megállapított jogsértés is megalapozhat kártérítési igényt (Indokokolás a T/11900. számú törvényjavaslathoz).

Mindezek alapján a konzultációs testület úgy foglalt állást, hogy a jogsértés megállapítására többféleképpen, akár a döntés indokolásában is sor kerülhet. Így például a közigazgatási bírói út igénybevétele esetén a perindítás előfeltételét igazolhatja a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elutasító ítéletet, a 89. §-ban foglaltak szerinti keresetnek helyt adó ítélet, a 90. §-ban írt feltételek alapján megváltoztató ítélet, a 91. § szerinti fizetési kötelezettség összegének megváltoztatásáról szóló ítélet, közigazgatási cselekmény megsemmisítéséről vagy hatályon kívül helyezéséről szóló ítélet, a 93. § szerinti megállapítási ítélet, a 94. § szerinti közigazgatási szerződéssel kapcsolatos perben hozott ítélet , valamint a 95. § alapján a kormánytisztviselői döntőbizottság határozatával szemben indított perben hozott ítélet is. Ezeken túl a Kp. 127. §-ában szabályozott mulasztási per alapja és eljárási szabályai szerint lefolytatott eljárásban hozott jogerős ítélet is alátámaszthatja a perindítási jogosultságot, továbbá a marasztalási perben hozott ítélet is.

(Pp. 24. § (3) bekezdés, 170.§ (2) bekezdés, 176. § (1) bekezdés c) pont, 264. § (2) bekezdés)

1.
A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szerződéses jogviszonyból eredő igény alatt érteni kell azt is, ha a kereseti kérelem a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányul.
Ez az illetékességi ok csak akkor nem alkalmazható, ha a szerződéskötés ténye sem bizonyított, figyelemmel arra, hogy a fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét. A kereseti kérelem elbírálása az ügy érdemére tartozó kérdés, amelynek alapossága önmagában nem akadályozza e vagylagos illetékességi ok alkalmazását.

A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alapján – kizárólagos illetékesség hiányában – a felperes választása szerint az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye szerinti bíróság előtt is megindíthatja. Ez a szabály a szerződés nemlétezésének megállapítása iránt indított perekkel összefüggésben azt az értelmezési kérdést veti fel, hogy megalapozhatja-e a bíróság illetékességét az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye akkor, ha a felperes keresete a szerződés nemlétezésének megállapítására irányul. A régi Pp. 36. § (2) bekezdéséhez köthető gyakorlatban két álláspont alakult ki:

Az egyik álláspont szerint az elemzett szabály alkalmazható akkor is, ha a felperes a szerződés nemlétezésének megállapítását kéri a bíróságtól. Ennek indoka, hogy más helyzetet eredményez az, amikor a felperes tényként közli, hogy a felek kötöttek szerződést és kéri, hogy ezt tekintse a bíróság létre nem jöttnek, illetve az, amikor önmagában már a szerződéskötés ténye sem igazolható. Ezt az értelmezést támasztja alá a BH 2017.60. szám alatt közzétett eseti döntés is, amely szerint az elemzett vagylagos illetékességi ok alkalmazhatóságát kizáró bírói gyakorlat csak olyan esetben irányadó a jogvitára, ha az egyik fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét, a felek egyező akaratnyilatkozatának elhangzását. Következésképpen, ha nem történt volna szerződéskötés, nem lehetne azt sem kérni, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés létre nem jöttét. Az ilyen igény tehát a szerződéskötés felperes által is kinyilvánított tényére alapított, azaz a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában szerződéses jogviszonyból eredő igénynek tekinthető.

A másik álláspont szerint a szerződés nem létezésének megállapítása iránti igény nem lehet szerződéses igény, figyelemmel arra, hogy a felperes éppen azt kéri megállapítani, hogy közte és az alperes között a szerződés nem jött létre. Önmagában az, hogy a felek tettek jognyilatkozatokat, amelyeket okiratban rögzítettek, és azt a felperes csatolta a keresetleveléhez, még nem jelenti azt, hogy a szerződés létrejött, mivel az okirat nem azonos a szerződéssel. A jognyilatkozatok érdemi vizsgálatára a per folyamán kerülhet sor. Amennyiben például a felek nem állapodtak meg minden lényeges kérdésben, a szerződés nem jött létre. Annak nincs jogi jelentősége, hogy a szerződéskötéskor mit gondoltak a felek, hiszen a szerződés létrejötte objektív kérdés, a teljesítéstől nem lesz létező a szerződés, a nem létező szerződésből pedig nem fakadhat semmilyen szerződéses igény.

A konzultációs testület által elfogadott értelmezés szerint a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a szerződéses jogviszonyból eredő igény alatt érteni kell azt is, ha a kereseti kérelem a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányul. Következésképpen ez az illetékességi ok csak akkor nem alkalmazható, ha a szerződéskötés tényéhez is nyomatékos kétség fér, így például, ha a fél a szerződéses jogviszony létrejöttére olyan tényállítást tesz, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá, és emellett az ellenérdekű fél is vitatja a jogviszony létrejöttét. A kereseti kérelem elbírálása az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért annak esetleges megállapítása, hogy a felek között nem jött létre szerződés, önmagában nem akadályozza e vagylagos illetékességi ok alkalmazását.

(Pp. 28. § (1) bekezdés c) pont)