Polgári ügyek

A 2005-ben indult perben a felperesek annak megállapítását kérték, hogy az 1995-ben végrehajtott telekmegosztás következtében kialakult, általuk bérelt, majd 1996-ban a tulajdonos önkormányzattól megvásárolt 286/2 hrsz.-ú ingatlant az adásvételt megelőzően, a bérleti szerződés alapján fennálló használat szerint jogosultak használni. A kialakult használat a felperesek esetében a telekhatáron álló épületnek részben a 286/2 hrsz.-ú, részben a 286/1 hrsz.-ú – I. rendű alperesei tulajdonú - ingatlanon lévő részeinek használatát jelenti.

A másodfokú eljárásban eljáró törvényszék 2012. július 11-én meghozott végzésével elutasította a felperes teljes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét. A postai szolgáltató 2012. július 23-án és július 30-án megkísérelte a kézbesítést, majd a küldeményt „nem kereste” jelzéssel visszaküldte a törvényszéknek. A törvényszék ugyancsak 2012.

I. A Ptk. 327. § (1) bekezdésében az elévülés félbeszakadására okot adó cselekmények felsorolása taxatív, ezért az egyéb jogszabályi rendelkezésre való utalás hiányában a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény elévülésének megítélésére a Btk-nak a büntethetőség elévülésének megszakadására vonatkozó rendelkezései nem irányadók.

II. A Ptk. 360. § (4) bekezdése a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesíthetőségét absztrakt módon, az adott bűncselekmény és nem a konkrét elkövető büntethetőségének elévülési idejéhez igazodóan szabályozza.

Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több jogszabálysértésre is hivatkozik, a Kúria érdemben csak azokat vizsgálhatja, amelyek esetében a fél a jogszabálysértésre hivatkozás mellett a megsértett  jogszabályhelyet is megjelöli.
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a felperes öt különféle okból hivatkozott a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára, e hivatkozásai közül azonban csak az egyik esetében jelölte meg konkrétan az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet.

A peres felek 1980 augusztusától 2004 július végéig éltek házassági életközösségben, amikor a felperes elköltözött a közös lakóingatlanukból az ugyancsak a közös tulajdonukban álló, 2004 tavaszán hitellel vásárolt lakásba. A házastársak együttélésük alatt magas életszínvonalat tartottak, amelynek forrása felperesnek az exkluzív éttermet működtető kft.-beli részesedéséből származó jövedelme volt, míg az alperes három gyermeküket nevelte és a háztartást vezette.

A „Humánmeteorológia” megjelölés az időjárással összefüggő, emberi környezetre és egészségre vonatkozó adatok, információk szolgáltatásának gyűjtőneve, amelyet az alperes a szolgáltatásának jellemzőjére szükségszerűen használt, ezért a védjegybitorlás nem állapítható meg.

Budapest, 2014. szeptember 16.

A  Kúria Sajtótitkársága

A Kúria által háromszor hatályon kívül helyezett ügyben a jogerős ítélet a Ptk.350.§ (1) bekezdése, 355.§ (2) bekezdése és 348.§ (1) bekezdése alapján az alperest az I. rendű felperesnek 83.388.944, a II. rendű felperesnek 48.772.800, a III. rendű felperesnek 53.696.000, a IV. rendű felperesnek 96.400.000, az V. rendű felperesnek 12.263.200, a VI. rendű felperesnek pedig 58.492.000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, az általa megbízott ügynök tevékenységével a felpereseknek okozott károk megtérítéseként.

A felperes több jogcímen támadta meg – jogutódként – az édesanyja által kötött adásvételi szerződést. Erre mint örökösnek fennállt a lehetősége, de csak annyi jog illette meg e tekintetben, mint amennyi joggal a jogelődje a jogutódláskor még rendelkezett. Mivel a megtámadási határidő még az örökhagyó életében eltelt és az örökhagyó a szerződést nem támadta meg, ez a jogosultság az örökléssel nem éledt fel újra. A felperesnek tehát a megtámadási határidő eltelte miatt az igényérvényesítésre már nem volt lehetősége.

A felperes jogelődje 1995. január 2. napján ügyvédi megbízási szerződést kötött az alperes jogelődjével. A megbízás egy meghatározott személy és az érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság által indított perekben az alperesi jogelőd képviseletére terjedt ki. Az alperesi jogelőd kötelezettséget vállalt nettó 17.000 forint ügyvédi óradíj megfizetésére. A felperes 1995. január 2. napjától látta el a képviseletet, és folyamatos jogi szolgáltatást végzett az alperesi jogelőd javára 2004. december 7-ig, amikor is a megbízó a szerződést felmondta.

A peres felek 2002-ben kötött házasságát a bíróság 2005-ben felbontotta. Házassági vagyonjogi viszonyaik rendezése érdekében – még az életközösség alatt – kér szerződést kötöttek: a 2003. decemberében kelt szerződés két ingatlan tulajdoni hányadainak arányát változtatta meg, a bejegyzett 1/2-1/2 illetőségekkel szemben, az alperes különvagyoni ráfordításaira figyelemmel, reá kedvezőbb 80-20 %-ra. A 2004 decemberében kelt „házassági vagyonjogi szerződés kiegészítés” az alperes egyszemélyes tagságával működő kft.