A felperes keresetében 1.349.360.140 forint és késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az I. rendű alperest mint a felperes által sérelmezett döntést hozó választottbíróság létrehozóját és fenntartóját a nemzeti és az uniós jog megsértése, a II. rendű alperest a választottbíróság ítéletének érvénytelenítési perében meghozott ítéletében az uniós jog figyelmen kívül hagyása, a III. rendű alperest, az államot pedig mint a végső döntést hozó tagállami bíróság, a II. rendű alperes döntéséért a közösségi jog szerint kártérítési felelősséggel tartozó közhatalmi szervezetet a közösségi jog megsértése és jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztása miatt kérte marasztalni.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.
A Kúria jogi álláspontja szerint a felperes Ptk. 318.§-ára és 339.§ (1) bekezdésére alapított I. rendű alperessel szemben előterjesztett kárigénye az alperes jogellenes, szerződésszegő magatartása hiányában megalapozatlan. Sem a felperes által hivatkozott ítélt dolog, sem a visszaható hatály tilalma nem róható a terhére.
A II. rendű alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 349.§-a alapján nem volt megállapítható, mivel az érvénytelenítés iránt indított perben – a felülvizsgálati eljárás keretei között - kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényben meghatározott és a felperes által megjelölt érvénytelenségi ok fennáll-e.
A III. rendű alperessel szemben érvényesített kárigény is alaptalan, mert a felperes - erre vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - a II. rendű alperes eljárása miatt kárigénnyel közvetlenül az állammal szemben nem léphet fel. Irányelv hiányában pedig az államnak implementációs kötelezettsége nem volt.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria nem ítélte alaposnak a felperes előzetes döntéshozatal és alkotmánybírósági normakontroll kezdeményezése iránti kérelmét.
Budapest, 2014. október 6.
A Kúria Sajtótitkársága