A sz-i nemzeti olajtársaság a S.A. pályázatot hirdetett a K. Gázüzem kockázatalapú ellenőrzésére. Az alperes is pályázott erre a munkára. A felperes 2009. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában olaj- és gázipari nemzetközi koordinátor üzletkötő munkakörben. A fenti pályázathoz kapcsolódóan neki kellett felvennie a szakértőkkel a kapcsolatot. A végleges ajánlat szerint a v-i székhelyű, R. társaságból E.J., M.P. és C.E. működött volna közre szakértőként (alvállalkozóként) a teljesítésben. A pályázatot 2012. február 28-án elfogadták, de kérték a javasolt személyek elérhetőségének megerősítését.
2012. április 2-án az alperesi ügyvezető, K.Z. arra utasította a felperest, hogy a feladatait adja át F.A. részére, és a továbbiakban az ügyfelekkel ne kommunikáljon, utóbb az elektronikus levelezési rendszerben az üzenetküldéshez való jogát is letiltották. A felperes 2012. április 3-án átadta F.A. részére a feladatait, amiről írásbeli „Elismerő nyilatkozat”-ot készített megjelölve, hogy a benyújtott pályázattal kapcsolatos anyagokat az alperesi számítástechnikai rendszer „H” meghajtóján helyezte el. Ezen nyilatkozat átvételét F.A. aláírásával igazolta.
2012. április 4-én a felperes egy e-mailt kapott, amelyben az ügyvezető kérte, hogy „ossza meg a kapcsolattartási adatokat [cégnév, szakértők neve, kapcsolattartási adatok), és az alvállalkozás alkalmazási körét (előterjesztések, szállítás) G.G. ipari szolgáltatási vezetővel és F.A.-val(...)”] legkésőbb másnap reggel 8 óráig.
A felperes a megbeszélt időpontban megjelent a munkahelyén, amikor is átadtak neki egy üzenetet. Eszerint mivel megtagadta az információk átadását, szabadságra küldik, további utasításig az épületbe sem léphet be.
A munkáltató 2012. április 12-én rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint „A munkavállaló a munkáltató kérése ellenére megtagadta a munkáltató által 2012. április 4-én szóban és elektronikus levélben kért, alvállalkozóként bevonni kívánt személyek kapcsolattartási adatainak átadását, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekeit, és a Munka törvénykönyve szerinti együttműködési kötelezettségét sértette.”
A felperes a keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen értékelte, és azokból nem vont le helytálló következtetést, valamint nem adta részletes indokát annak, hogy az elsőfokú eljárásban keletkezett tanúvallomások és bizonyítékok jelentős részét miért hagyta teljes egészében figyelmen kívül.
Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltatói intézkedés indokolásából a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, vita esetén pedig annak valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban is, hogy az indokolás végleges, az nem egészíthető ki, és nincs helye olyan új indok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg (MK.95/III.). Mindebből következően tehát kizárólag a felmondásban írtak voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, amelyek körében a bizonyítás az alperest terhelte.
A munkáltató azt rótta a felperes terhére, hogy kérése ellenére megtagadta az alvállalkozóként bevonni kívánt személyek kapcsolattartási adatainak átadását, amely sértette az alperes gazdasági érdekeit, és az Mt. szerinti együttműködési kötelezettséget.
A felperes állította – és az általa készített másolattal bizonyította –, hogy az „O.” nevű mappában létrehozta az „R.” nevű almappát, ahol valamennyi, a kapcsolattartás körében szükséges adatot tárolta. Az alperes ennek létét és a felperes által állított adattartalmat az eljárás során nem vonta kétségbe. Ugyancsak peradat, hogy a felperes 2012. április 3-án átadta F.A. részére a feladatait, amelyről írásbeli elismerő nyilatkozatot is készített. Megjelölte ebben azt is, hogy a benyújtott pályázattal kapcsolatos anyagokat a „H” meghajtón elhelyezte, ami valamennyi munkavállaló számára hozzáférhető volt. Az elismerő nyilatkozat átvételét F.A. aláírásával igazolta.
Az eljárás során az alperes nem tudott olyan alvállalkozóról vagy erre vonatkozó adatról beszámolni, amelyet nem kapott meg, vagy amelynek hiánya a gazdasági érdekeit veszélyeztette volna. Nem merült fel adat arra sem, hogy a munkáltató tudomására jutott volna olyan információ, amelyet a felperes bizonyítottan elhallgatott.
A munkáltató a felperes által okozott gazdasági hátrányt nem igazolta, a felperes pedig együttműködési kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a „H” meghajtón – az alperes által sem vitatottan – elhelyezte az alvállalkozókra vonatkozó adatokat. Amennyiben a munkáltató azt hiányosnak találta, még a bírósági eljárás során is módja lett volna bizonyítani, hogy a felperes milyen adatokat tartott vissza, mivel nem tett eleget a munkáltató utasításának, erre azonban nem került sor.
Az alperesnél utóbb történt „adatvesztés” a felperes terhére nem értékelhető.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján
(Mfv.I.10.654/2014.)
Budapest, 2015. október 26.
A Kúria Sajtótitkársága