Közigazgatási ügyek

Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság megismételt eljárás eredményeként hozott határozatában a felperes gázszolgáltatóval szembeni kérelmét elutasította, mivel a fogyasztásmérő a pontossági és a szerkezeti vizsgálaton is megfelelt, így a rajta mért fogyasztási adatok hitelesek, a kiszámlázott díjak jogszerűek. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helyes indokainál fogva helybenhagyta.

Az ügy felperesei non profit gazdasági társaságok. A felperesek létrehozásának célja a Szekszárd város és Szálka község külterületén lévő a tagok tulajdonában lévő földterületeken megépülő, állami és EU-s forrásból finanszírozott melioráció, vízelvezető, tározó, hordalékakna megépítése és elkészülte után annak üzemeltetése.

A felperes védjegyjogok forgalmazásával foglalkozik. A védjegyjogok használati jogát kapcsolt vállalkozásaitól kapta, és ugyancsak kapcsolt vállalkozásának szolgáltatta tovább. Az ellenértékek meghatározására csak az egyik vállalkozás esetében készítettek transzferár nyilvántartást. Eszerint a ténylegesen elért árbevétel képezte annak alapját. Ezzel szemben a felperes által fizetendő használati díjak értéke, kiadása fix volt, mert az üzleti év elején rögzítették annak értékét, mely azt követően nem volt módosítható.

(Kfv.V.35.116/2014)

A Kúriának a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a magánszemély felperes 2009-2010. évi ingatlanforgalmazásai gazdasági tevékenységből származó összevont adóalapba tartozó önálló jövedelemnek, avagy külön adózó jövedelemnek minősülnek. A Kúria, a Pp. 11.§ (5) bekezdése alapján eljárva, érdemi döntését öttagú tanácsban hozta meg, és a következő jogi álláspontra helyezkedett:

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló döntéssel értett egyet az e részében jogszerű adóhatározatoknak azzal a felperes részéről sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben meg nem cáfolt, az adóhatóság bizonyított tényeken alapuló megállapításával, hogy nem valósult meg a számlákon feltüntetett felek között a megjelölt gazdasági esemény. 

A továbbiakban a Kúria vizsgálta azt, hogy a felperes mit tett meg az általa folytatott adóköteles tényállás jogszerűsége érdekében, és tevékenységét miként minősítette az adóhatóság illetve az elsőfokú bíróság. 

Az adóhatóság (alperes) határozatában kötelezte az adóraktári engedéllyel rendelkező felperest jövedéki adóhiány, adóbírság, és késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a felperes öt szállítmány esetén nem mentesült az adó megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, mert az ugyancsak adóraktári engedélyes Kft. adóraktárába a jövedéki termékek ténylegesen nem kerültek betárolásra. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, tudnia kellett a szállítással, betárolással kapcsolatos okmányok, bizonylatok valótlan tartalmáról.

A felperes egységes területalapú támogatás iránt nyújtott be kérelmet, majd az abban szereplő területi adatot az elsőfokú hatóság adategyeztetésre való felhívását követően csökkentette. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperes kérelmét elutasította, mivel az ellenőrzések eredményei alapulvételével az igényelt terület és a megállapított terület közötti különbség meghaladta a megállapított terület 20 %-át. A hatóság az eredeti kérelemben szereplő területtel számolva hozta meg döntését.

Kfv.II.37.784/2014/7

Kfv.V.35.244/2014/7.

A felperes végelszámolás, majd felszámolási eljárás alatt állt, képviseletére a végelszámoló ügyvédnek adott megbízást. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7.§ /2/ bekezdése szerint jogi személyt ügyvéd, ügyvédi iroda képviselheti. Ha az ügyfélnek képviselője van, az iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg /(közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40.§ /7/ bekezdés/.

Kfv.I.35.381/2014/13