Kfv.I.35.381/2014/13
A nemesfémek értékesítésével foglalkozó felperesnél 2010. október-december hónapra pénzösszeg kiutalása előtti bevallások utólagos vizsgálatát végezte az adóhatóság. Megállapította, hogy a felperes jellemzően a felvásárolt tört aranyat tömbbé olvasztja, ezt kiviszi Ausztriába, ahol a szerződő partnere bérmunkában, díj ellenében analizálja, kinyeri a „tiszta arany” tartalmát és néhány napon belül megvásárolja. A felperes perbeli esetben befektetési arany értékesítéséről 11 db jelentős összegű számlát bocsátott ki, de az ügyletet adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősítette, és nem fizetett utána belföldön áfát. Az adóhatóság álláspontja szerint helytelen a minősítés, mivel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 12. § (1) bekezdése alapján ún. „vagyonáthelyezés” történt, ami ellenérték fejében teljesített termékértékesítés, és ezáltal adóköteles. A feldolgozás után ugyanis nem hozták vissza az árut Magyarországra, és a felperes Ausztriában közösségi adószámmal nem rendelkezett, így ott sem adózhatott. Mindennek következményeként az adóhatóság a felperes terhére áfa adónemben adókülönbözetet állapított meg és felszámította járulékait.
A felperes keresetlevelében hivatkozott a speciális adótárgy adójogi jelentőségére, utalva a 2006/112. EK Tanácsi irányelv (HÉA irányelv) 12. cím 5. fejezetére, valamint az Áfa tv. 235. § (1) bekezdésére és 236. § (1) bekezdésére is. Álláspontja szerint az alperes tévesen állapította meg, hogy befektetési arany áthelyezése, mozgatása történt, illetve figyelmen kívül hagyta a jelen esetben érvényesülő adómentességet is. A tömbök kiszállításának célja az értékesítés volt, az átvétel részét képezte a bevizsgálás, az aranytartalom megállapítása. Nézete szerint az Áfa tv. 12. § (2) bekezdés, illetve az ennek nyomán alkalmazandó – a közösségi adómentes termékértékesítésre vonatkozó - 89. § (1) és (4) bekezdés szerint fennáll az adómentesség.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy - noha a tényállás számos ponton tisztázatlan -, mindenekelőtt az Áfa tv-nek a befektetési arannyal kapcsolatos 235. § (1) bekezdése alkalmazhatóságát kell vizsgálni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érdemi álláspontja fenntartása mellett rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a speciális adótárgyra vonatkozó szabályozás tekintetében túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, a 89. § (1) és (4) bekezdéssel kapcsolatos adómentességi tényállásról pedig egyáltalán nem rendelkezett, azaz a keresetet nem merítette ki.
A Kúria a peradatokból megállapítható tényállás alapján azon jogkérdésben érdemben állást tudott foglalni, hogy történt-e vagyonáthelyezés. Megállapította, hogy az Áfa tv. 12. § (1) bekezdésben foglalt feltétel, mely szerint a továbbításnak a „vállalkozás szükségleteire” kell történnie, nem teljesült, az ügylet célja ugyanis az értékesítés volt. A Kúria álláspontja szerint a vagyonáthelyezés fogalmi elemeit megszorítóan kell értelmezni.
Két további lehetőség maradt tehát a tényállás értékelésére, az egyik a befektetési arany értékesítés speciális szabálya (bár jelen tényállás ismeretében az áru az értékesítéskor még nem volt az), a másik a 89. § szerinti közösségi termékértékesítés. Ez utóbbira az elsőfokú bíróság határozott kereseti hivatkozás ellenére sem tért ki, azt meg sem említette, ezért a Kúria e kérdést nem bírálhatta felül. Arról, hogy a 89. § feltétele fennáll-e, az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a HÉA irányelv és az Áfa tv. fogalmai alapján kell döntenie. Ezért a Kúria végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.
Budapest, 2015. május 4.
A Kúria Sajtótitkársága