A felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással kérte a közigazgatási adóhatározat bíróság általi felülvizsgálatát.
Felülvizsgálati kérelmében (egyebek mellett) sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az ingatlanértékesítés körében olyan jogszabályhelyekre (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény - a továbbiakban: Szja tv.) 49/B.§, 49/C.§) alapította a döntését, amelyekre a hatóság határozatában utalást sem tett, és miután nem volt egyéni vállalkozó, adózására nem is voltak alkalmazhatóak.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés e) pontja szerint a határozatnak tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta. A felperes iratszerűen hivatkozott arra, hogy a keresetével támadott, ingatlanértékesítéssel kapcsolatos határozatrészben nincs olyan tényállítás, amely szerint az ingatlanát egyéni vállalkozóként adta volna el, a határozat az Szja tv. 49/B.§,-49/C.§-ait nem tartalmazza, így e jogszabályhelyekre a hatóság rendelkezést sem alapított. Az alperes jogi képviselője a felülvizsgálati eljárás során tartott tárgyaláson is akként nyilatkozott, hogy a felperes nem volt egyéni vállalkozó.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben az adózó jogszabálysértésre alapítottan kérheti a határozatok bíróság általi felülvizsgálatát. Olyan jogszabályok téves értelmezését, alkalmazását, amelyet az adóhatározatok nem tartalmaznak, a felperes keresetében nem sérelmezte.
A bíróság a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215.§). A felperes az ingatlan értékesítése adózására vonatkozóan egyéni vállalkozással kapcsolatosan, az Szja tv. 49/B.§-49/C.§-aira alapítottan nem terjesztett elő kereseti kérelmet, az elsőfokú bíróság olyan jogszabályhelyekre, amelyeket sem a határozatok, sem a kereset nem tartalmaz, döntését nem alapíthatja, mert az ellentétes a Pp. 215.§-ában foglaltakkal. Az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemi elbírálására kiható, és a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértése okán a Kúria érdemben e keresetrészt nem értékelhette.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot csak és kizáróan az ingatlanértékesítés adózása körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Pp. 215.§-ának (1) bekezdésében foglaltak betartásával kell meghoznia döntését, amelyet a Pp. 221.§-ának (1) bekezdése foglaltak szerint kell megindokolnia.
Budapest, 2016. június 14.
A Kúria Sajtótitkársága