A felperes helyettes államtitkárként állt az alperes alkalmazásában, s arról tájékoztatták, hogy a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény (Jt.) 36.§-a alapján a közigazgatási államtitkár javaslatára a helyettes államtitkári tisztségéből 2002.június 4-i hatállyal felmentik, egyidejűleg felajánlották részére az egyik főosztályon a főosztályvezető-helyettesi álláshelyet. A felperes állítása szerint ugyanezen a napon korábban már felmentést közöltek vele, mely nem tartalmazott felajánlott álláshelyet.
A felperes jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy az első, a felperes felmentését tartalmazó okirat közlésre is került, ahhoz joghatály nem fűződik, a felmentés pedig megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.
A megismételt eljárást követően az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az úgynevezett első felmentést átadták a felperes részére, s mivel abban nem szerepelt felajánlott álláshely, így az jogellenes volt.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az első okirat átadását a felperes nem bizonyította, a közszolgálati jogviszonyt megszüntető intézkedés azonban jogellenes volt, mivel a felperes számára felajánlott álláshelyet a felmentés időpontjában még nem hozták létre.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme, illetve a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ügy azért minősült különösen munkaigényesnek, mert a több mint tizenhárom éven keresztül folyamatban volt eljárás iratanyagát kellett áttanulmányozni és értelmezni a Jt. 29.§ (2) bekezdését, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIIII. törvény 31. §-a (1) bekezdését, továbbá a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 80. § (1) bekezdését.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az adott esetben a miniszter és a közigazgatási államtitkár a felmentést megelőzően döntött az újabb osztályvezető-helyettesi munkakör felajánlásáról, és amennyiben a felperes azt elfogadta volna, úgy a szükséges intézkedéseket az érintett vezetők megtették volna a munkakör létrehozása érdekében. A felajánlott munkakörnek a Ktv. 31. § (8) bekezdése értelmében nem szükséges fennállnia a felajánlás időpontjában, amennyiben az adott státusz létrehozására jogosult vezető elhatározása az újabb munkakör létrehozása vonatkozásában a felmentés közlését megelőzően már megszületett. A Ktv. 31. § (1) bekezdése alapján ezen munkakör létrehozásának nem volt jogszabályi akadálya, annak pedig a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, hogy a felajánlott munkakör az SZMSZ-ben szerepelt-e vagy sem.
Budapest, 2016. június 10.
A Kúria Sajtótitkársága