A Gazdasági Versenyhivatal előzetes értesítés nélküli, helyszíni kutatással indult vizsgálat eredményeképpen határozatával megállapította, hogy az I. rendű felperesi vállalkozás több közbeszerzési eljárás során egyeztette ajánlatát más vállalkozásokkal, a II. rendű felperes pedig egy esetben jogellenesen együttműködött I. rendű felperessel. Ezzel megsértették a gazdasági verseny korlátozását célzó magatartások tilalmáról szóló törvényi tényállást, ezért a hatóság versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a résztvevőket.
A határozattal szemben előterjesztett kereseteket az elsőfokú bíróság elutasította. Egyebek közt rámutatott, hogy nem sérültek eljárási alapelvek az iratbetekintés és az iratátadás során, a helyszíni ellenőrzés lefolytatása, az arról készült jegyzőkönyv tartalma, az alperesi határozathozatal körülményei nem vetnek fel aggályokat. Az ügy érdemében kifejtette, hogy az alperes a jogszabályban foglaltaknak megfelelően jogszerűen megszerzett és felhasználható bizonyítékokat egyenként és a maguk összességében értékelte. Azok alapján helyesen állapította meg, hogy a felperesek közötti megállapodás a Tpvt. 11. §-ába ütközik. A bírságkiszabás során az alperes a mérlegelésnél irányadó jogszabályi szempontokat számba vette és határozatában megindokolta. A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve elsősorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkoztak, különösen a bizonyítással kapcsolatos hiányosságokra, az Alaptörvény, a Ket. és a Pp. szabályai sérelmére, megalapozatlan bírságkiszabásra, és összességében vitatták a döntés jogalapjának helytállóságát.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Rögzítette, hogy súlyos eljárási jogszabálysértés nem történt rámutatva, hogy a jogellenes együttműködés megállapításához nem szükséges polgári vagy társasági jogi értelemben érvényes megállapodás léte. Elegendő, ha a jogsértéssel érintett felek akarategysége megállapítható arra vonatkozóan, hogy a piacon egy bizonyos módon viselkednek az árak meghatározása céljából. A Ket. a szabad bizonyítás rendszerén alapul, és nincs jogi jelentősége, hogy közvetett vagy közvetlen bizonyíték kerül felhasználásra, ha azok olyan bizonyító erővel bírnak, olyan logikai láncot alkotnak, amelyek a jogsértés elkövetését alátámasztják. A vizsgált megállapodások jellegük alapján versenykorlátozó célúak voltak. A Kúria elvi éllel mutatott rá, hogy a versenyfelügyeleti eljárás speciális bizonyítási szabályokkal bíró eljárási forma. Utalt a Kúria 20/2017. számú közigazgatási elvi határozatára is kiemelve, hogy a Kúria a Pp. 206. §-án alapuló bizonyítékértékelést akkor tekinti jogszerűtlennek, ha az logikai hibában szenved, nyilvánvalóan ésszerűtlen vagy megfelelő indokolás hiányában nyilvánvalóan önkényes, amely azonban a felülvizsgált ítélet kapcsán nem volt megállapítható.
Budapest, 2017. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága