Az elsőfokú ügyvédi kamarai szerv kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta felperest, melynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes még 2001-ben a megbízója néhai hozzátartozójának öröksége külföldről történő hazahozatalára kapott megbízást, melynek intézése során 2003-ban hozzá devizában befolyt jelentős összegről nem tájékoztatta ügyfelét, azzal évekig nem számolt el, megsértve ezzel a letétkezelés szabályait. Minderre a megbízás 2011-ben történt felmondása után új jogi képviselő eljárása eredményeképpen derült fény, a kamara tudomására pedig az ügyfél panaszbeadványa folytán jutott.
Az elsőfokú fegyelmi határozattal szemben a felperes és a kamara elnöke is fellebbezéssel élt. A másodfokú kamarai szerv a határozatot részben megváltoztatta, a felfüggesztést mellőzte, a döntést egyebekben nem érintette.
A jogerős határozat ellen a felperes terjesztett elő számos kérelmi elemet tartalmazó keresetet, melyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasított. Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ugyancsak több okból vitatva az ítélet jogszerűségét. A Kúria a másfél évtizednél régebbre visszanyúló történeti tényállású és a felperes által az alperesi határozatot, valamint az elsőfokú ítéletet is több jogcímen támadó, egyedi ügyben megállapította, hogy az elsőfokú ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő, így azt hatályában fenntartotta. Egyebek mellett rámutatott: helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy a cselekmény vonatkozásában sem az objektív, sem a szubjektív elévülési idő nem telt el, valamint eljárási- illetőleg anyagi jogi jogszabálysértés nem történt. A kamara, mind a törvényi, mind a belső szabályzataiban foglalt előírásokat betartva hozta meg a kellőképpen megindokolt határozatát. A Kúria is osztotta az elsőfokú bíróság és az alperes azon érvelését, miszerint a fegyelmi büntetés kiszabását egyebek mellett az alapozta meg, hogy a felperes a történtekkel összefüggésben a tévedését bizonyítani nem tudta. Az az okfejtés, hogy a befolyt összeget másik ügyféltől érkezettnek vélte, a kimentésre alapot nem adhat, ugyanis a nevére – de feladó megjelölése nélkül – érkezett csekk származását ki kellett volna derítenie és ennek tisztázásáig az összeget ügyvédként eljárva letétként őriznie. Ennek elmulasztása nem csak az ügyfél érdekei megsértésére, de az ügyvédi hivatásba vetett általános közbizalom hátrányos megítélésére is alkalmas volt.
Budapest, 2017. október 4.
A Kúria Sajtótitkársága