Jelentős ügyek

Tájékoztató a Kúria Bfv.II.200/2018. számú jelentős ügyben 2018. április 12-én hozott határozatáról: a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztés beszámítása felülvizsgálati eljárásban, a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során kiszabott szabadságvesztésbe.

I. A már jogerősen kiszabott szabadságvesztését töltő terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.537/2017. számú jelentős ügyben 2018 április 6-án hozott határozatáról: a védői pozíció nem jelenthet mentesülést a hamis tanúzás jogkövetkezményei alól. A büntethetőséget kizáró rendelkezés értelemszerűen a büntetőeljárásban bűncselekmény elkövetésével vádolt, az eljárási jogokat gyakorló terheltre vonatkozik, de a védőt nem illeti meg.

A döntés elvi tartalma: a mulasztásos ítélet meghozatalának eljárásjogi feltételei fennállása esetén a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség az elsőfokú eljárás során bejelenteni elmulasztott tények, bizonyítékok figyelembe vételére.

A döntés elvi tartalma: I.) Az ellenőrzési kör alatt minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. Ennek értékelése során a baleset közvetlen okát és a balesethez vezető egész munkafolyamatot vizsgálni kell: a munkamódszer megválasztását, az ahhoz biztosított munkaeszközt, a munkavállalói létszámot, szakismeretet, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van [Mt. 166. § (1) bekezdés a) pont].

A döntés elvi tartalma: I.) A felmondási idő határidőnek nem minősülő időtartam. Számítására az Mt. 25. § (2) és (3) bekezdés alkalmazandó.
II.) Az Mt. 68. § (2) bekezdésben foglalt felmondási időre vonatkozó számítás alkalmazhatósága szempontjából is a felmondás közlésének a napja az irányadó, vagyis az Mt. 68. § (2) bekezdésben foglalt körülmények fennálltát a felmondás közlésének napján kell vizsgálni.

Ha az építésügyi hatósági engedély az építési tevékenység megkezdésének feltételéül szabja kiviteli tervek benyújtását, akkor kiviteli tervek hiányában nem lehet szó a jóhiszeműen szerzett jog gyakorlásáról.

A felperes kéményseprőként állt az alperes alkalmazásában. A baleset napján kéménytisztítási feladatokat végzett sormunkaként önállóan, melynek során egy lakáson belül található padlásfeljáróhoz ment, ahol már a házilagos készítésű egyágú falétra elő volt készítve a falnak támasztva. A helyiség laminált lappal burkolt, a létrán csúszásgátló vagy kiakasztó nem volt. A felperes a padlásra lépett volna, amikor a létra kicsúszott alóla, és közel 3 méter magasságból a talajra zuhant. Az orvosi vizsgálatok a bal láb sarok és lábszárcsontjának törését állapították meg.

A felperes 1976. augusztus 23-ától állt munkaviszonyban az alperesnél, az MRP Szervezet közgyűlése 2013. november 4-én igazgatósági taggá választotta. A felperes közvetlen felettese 2015. július 20-án egy négyszemközti megbeszélésen közölte a felperessel, hogy felmondást kell átadnia a részére. A felperes a felmondását átvette, elolvasta, majd közölte, hogy azt nem veszi át, és az MRP Szervezetben viselt tisztségére tekintettel munkajogi védelem alatt áll. Ekkor a felettese telefonon felhívta az alperes HR vezetőjét, aki azt tanácsolta, hogy a felmondást ne adja át. A felperes 2015.

A döntés elvi tartalma:
I. A jogviszonyt megszüntető intézkedés jogellenes, ha a munkáltató hiteltérdemlően nem tudja bizonyítani, hogy az egyenlő bánásmód követelményét betartotta vagy adott esetben azt nem volt köteles betartani.
II. A vallási meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés akkor is megvalósulhat, ha azon dokumentumokat (pl. biblia oktatói végzettséget igazoló főiskolai oklevél), amelyekből a vallási hovatartozásra lehet következtetni, a munkavállaló saját elhatározásából, maga adja át a munkáltatónak (2003. évi CXXV. tv. 8. §, 19. §).

Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.545/2017/4. számú, a felek között a jelenlegivel azonos tárgyban korábban is folyt perben már megállapítottnak megfelelő illetmény-különbözet tárgyában született ítéletről