Egyedi ügyek

A jogerős ítélet megállapította, hogy a polgármesteri hivatal I. rendű alperes és az önkormányzat II. rendű alperes megsértették a felperes jóhírnevét azzal, hogy 2010. évben az önkormányzat internetes oldalán a valóságot hamis színben feltüntetve, a felperes közszolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésével kapcsolatos bírósági ítélet megállapításait nem közölték, ezzel az I. rendű alperes egyben a felperes munkához való személyiségi jogát is sértette. Megállapította, hogy az I. és II.

A perben nem álló Kft. hitelt vett fel az alperes pénzintézettől. A felperesek a Kft. tartozásának visszafizetéséért közjegyzői okiratba foglaltan készfizető kezességet vállaltak. A Kft. ellen indult felszámolási eljárásban az alperes bejelentette a hitelezői igényét, a felperesekkel pedig tárgyalást kezdeményezett a visszafizetésről, melynek során a felperesek részére előbb részletfizetést, majd halasztást engedélyezett. A Kft. felszámolása 2012. szeptember 13-án befejeződött, a Kft.-t törölték a cégjegyzékből. Az alperes 2013.

A felperes az alperesnél határozatlan időtartamban műszaki előkészítő munkavezető munkakörben állt munkaviszonyban. A felperes 2015. február 25-étől 2015. március 3-áig a munkavégzési kötelezettségét nem teljesítette. Az alperes azonnali hatályú felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes az alperes eszközeit az alperes beltagjának az engedélye nélkül használta, a munkahelyéről önkényesen távozott, a munkára nem jelentkezett.

A felperes 1997. szeptember 1-jén létesített általános sebész szakorvosként közalkalmazotti jogviszonyt a D-i Sz.P.K-ban, ahol osztályvezetői feladatokat is ellátott. 2006. január 1-jétől a szakfeladatot átvevő, jelen per I. rendű alperesének jogelődje foglalkoztatta a Kjt. 25/A. § rendelkezései alapján. Korábban fegyelmi eljárást kezdeményeztek a felperessel szemben, amely a felperes felelősség alóli tisztázásával zárult.

2009. szeptember 2-án az I. rendű alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó között vállalkozási szerződés jött létre egy nagy értékű beruházás megvalósítására. A szerződés záradékában a vállalkozó (felperes), a megrendelő (I. rendű alperes) és a beruházó (II. rendű alperes) megállapodtak abban, hogy amennyiben a megrendelő vonatkozásában
a) csőd-, végelszámolási vagy felszámolási eljárás került jogerős elrendelésre,
b) fizetésképtelenné válik, vagy hitelezői csődegyezséget köt, vagy csődvédelmet kér,

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) előtt van folyamatban a nevezett egyesület közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételére irányuló eljárás. Az eljárásban a kérelmező, mint a magyarországi műsorterjesztő vállalkozások érdek-képviseletét ellátó civil szervezet ügyfél jogállásának megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet és indítványozta az egyesület közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vétele iránti kérelmének az elutasítását. A Hivatal végzésével a kérelmező ügyfél jogállásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította.

A felperes 2003. november 1-jétől állt az alperesnél alkalmazásban. 2008. május 1-jétől ellenőrzési koordinációs munkatárs munkakörben dolgozott. Feladata a jegy- és bérletellenőrzést végző vállalkozókkal történő kapcsolattartás, a szolgáltatás felügyelete és koordináció volt. 2012. szeptember 4-én K.L. gépkocsivezetőt K-n az alperes alvállalkozója, V.E. ellenőrizte, és megállapította, hogy három utas nem rendelkezett menetjeggyel. Az alvállalkozó vezetője 2012.

A felperes 2011. december 31. napjáig rokkantsági nyugdíjban részesült, amely rehabilitációs, majd rokkantsági ellátásként került folyósításra a korábbi 91.535 forintos összeg helyett 41.850 forint havi összegben. Az elsőfokú bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a hatóságok az állapotjavulásra vonatkozó indokolás nélkül alkalmazták az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdését.

A felperes 1986. július 1. napjától Németországban élt a családjával, ahol szoftver fejlesztőként, szabad foglalkozású mérnökként, mint önálló vállalkozó dolgozott, nyugdíjjárulékot nem fizetett, és a német nyugdíjszerv közlése szerint német szolgálati időt sem szerzett. A felperes 1986. július 1. és 1997. december 31. közötti időszakban külföldi munkavállalóként Magyarországon jogfenntartó járulékot fizetett. A hatóság a felperes részére járó öregségi nyugdíjrész  havi összegének számításánál figyelembe vette, hogy a felperes 1986.

Tájékoztató a Kfv.VI.37.616/2017. számú idegenrendészeti tárgyú ügyben.
A bangladesi állampolgár felperes 2014-ben menekültkénti elismerés iránti kérelmet nyújtott be. Előadta, hogy nős családi állapotú, felesége 4 gyermekükkel Bangladesben maradt. A közigazgatási és munkaügyi bíróság – megváltoztatva a hatóság határozatát – a felperest menekültként elismerte.