Egyedi ügyek

A 2009-ben, eredetileg élettársi közös vagyon megosztása iránt indult perben a peres felek az 1995 decemberében kötött adásvételi szerződést követően az adásvétel tárgyának megváltozott ingatlannyilvántartási adatai miatt egymással szemben több peres eljárást indítottak, közöttük birtokvédelmi, szerződés érvénytelensége, illetve ráépítés iránti pert, a jogvita végleges rendezése azonban a jelen perben vált lehetővé. A döntéshez a Kúriának be kellett szereznie az előzményi perek iratait, mert azok ismerete nélkül nem volt lehetséges a jogvita teljes körű lezárása.

A felperes 2011. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában könyvelőként havi 190.000 forint munkabér mellett. Az alperesnél való elhelyezkedését megelőzően, gyermeke megszületése előtt emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy TB által támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre. 2012. novemberében jelezte a vezérigazgatónak, hogy ismételten gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez.

Az alperes elutasította a felperes által 2015. február 12-én előterjesztett, átmeneti bányászjáradék megállapítására irányuló igénybejelentést. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – a Tny. 37. § (1) bekezdése, 22/A. § (2) bekezdése, 95. § (8) bekezdése, a Tbj. 2007-2011 között hatályos 25. §-a, 4. § f) pontja, a 2012. január 1-től hatályos 4. § f) pontja és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) 49/B. § (1) bekezdése alkalmazásával – helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2007. június 14-től 2011.

A felperes reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató. Tevékenységéhez donor spermát kap a legnagyobb magyar spermabanktól, mely azt egy dán cégtől szerzi be.

A felperesek hosszabb idő óta az alperessel, illetve annak jogelődjével állnak munkaviszonyban autóbusz-vezető munkakörben. Tagjai a Sz. A. K. Szakszervezetnek. A szakszervezet 2015. szeptember 21-ére ún. fekete pólós demonstrációt hirdetett azon célból, hogy kikényszerítse a M.N.V. Zrt-től a szakszervezetekkel való tárgyalást a három éves bérrendezési program keretében. A demonstrációra történő felhívás a felperesek munkahelyén a hirdetőtáblán megjelent. Az alperes vezérigazgatója 2015.

A perújító felperes az alapperben újítási és találmányi díj iránti igényt érvényesített a volt munkáltatójával, a perújított alperessel szemben. A keresetét – egyebek mellett – arra alapította, hogy újításainak és szolgálati találmányainak hasznosítását a perújított alperes egy külföldi székhelyű társaság előnyös piaci helyzetének fenntartása érdekében mellőzte, és engedélyezte a találmányoknak e társaság általi hasznosítását.

Az elsőfokú közigazgatási szerv a felperes telephelyén tartott munkaügyi ellenőrzés eredményeként határozatával megállapította, hogy a felperes és a lengyel munkavállaló között 2012. április 2-tól munkaviszony állt fenn, kötelezte, hogy a munkavállalót a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa, tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos, a NAV felé fennálló bejelentési kötelezettségének és – az Mt. 42. § (1) bekezdése és 44. §-a, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.). 16.

Az alperes jogelődje 2010. február 22-én két határozatot hozott a biztosított 2002. július 30-án bekövetkezett, egészségkárosodását eredményező közúti balesete miatt felmerült társadalombiztosítási ellátások megtérítése tárgyában. Az első, a korábbi fizetési meghagyást módosító határozatban a sérült részére 2003. július 31. és 2009. július 31. között folyósított rokkantsági nyugdíj összegének 100%-a helyett az összeg 80%-a megtérítésére kötelezte a felperest; egyben a rokkantsági nyugdíj vonatkozásában fennálló megtérítési kötelezettségét 2009. augusztus 1-jétől megszüntette.

Tájékoztató a Pfv.V.22.663/2017/9. számú egyedi ügyben. A felperes mint disztribútor és az alperes mint eladó között 2013 februárjában kizárólagos disztribúciós szerződés jött létre, amelynek értelmében Spanyolország és Portugália területén a felperes kizárólagosan volt jogosult értékesíteni az alperes által gyártott kegyeleti termékeket, koporsókat. A szerződést a felek öt év határozott időtartamra kötötték azzal, hogy annak hatályba lépése az első megrendelés napján történik.

A II. rendű és III. rendű felperesek az adózók személyi jövedelemadójának 1%-os felajánlását célzó gyűjtő kampány szerveztek, ehhez reklám kiadványt készíttettek. A reklám kampány teljes körű lebonyolításával a II. rendű felperes az I. rendű felperes bízta meg. E kampány keretében kötött az I. rendű felperes az alperessel címzetlen reklám kiadványok terjesztésére vonatkozó vállalkozási szerződést.