A felperesek keresete arra irányult, hogy az alperes a rendes munkaidejüket meghaladó ügyelet teljes idejére rendkívüli munkadíjazást fizessen 2004. május 1-jétől a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény és az Mt. 147. § (1) és (3) bekezdése rendelkezései alapján.
A Magyar Köztársaság Legfelsobb Bírósága a dr. S. Á. ügyvéd által képviselt B. F. Kft. felperesnek a dr. Sz. E. jogtanácsos által képviselt A.H. alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fovárosi Bíróságon indított perben ugyanezen bíróság 2004. november 2-án kelt jogerős ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
Bfv.X.1.185/2005/7.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2006. március hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
A felperes egyéni vadászati és bizományosi megállapodások alapján - bérvadászat útján - gyakorolta vadászati jogát, ezzel kapcsolatosan számlákat bocsátott ki. Ezekben, ha a külföldi vadász a trófeát kiléptette az országból, a termékexportra figyelemmel 0 %-os általános forgalmi adót /továbbiakban: áfát/ tüntetett fel, szervezési díj, illetve export manipuláció címén, 25 %-os áfával, egyéb vadászati szolgáltatást, trófeabírálatot, állategészségügyi vizsgálatdíjat; 12 %-os áfával pedig étkezést, szállást számlázott.
A felperes 2001. II-III-IV. negyedévi, 2002. I-IV. negyedévi bevallásaiban előzetesen felszámított általános forgalmi adót /továbbiakban: áfa/ vont le B. János által kibocsátott 55 db számla alapján, amelyek áfa-tartalma 15.878.000 Ft volt. B. J. egyéni vállalkozói tevékenységét 2001. március 9-én megszűntette, vállalkozói igazolványát az önkormányzati adóhatóságnak visszaadta.