Kfv.V.35.062/2012/5.
A helyi adók rendszere a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A települési önkormányzat képviselőtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni [a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény /a továbbiakban: Htv.] 1.§ /1/-/2/ bekezdések/.
Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed az ingatlantulajdonra. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók bevezetésére jogosult /Htv. 4.§ a.) pont, 5.§ a.) pont/. Az építményadó a Htv. II. fejezet 1. pontja értelmében vagyoni típusú adó. Az önkormányzat adó-megállapítási joga (többek között) arra terjed ki, hogy a Htv. és az Art. keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
Az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében [az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art.] 25.§ /1/ bekezdés/.
Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy és egyéb szervezet az adót - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg /Art. 26.§ /1/-/2/ bekezdés/. Az építményadót tehát a jogi személy-adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette.
Az Art. hatósági eljárást szabályozó VII. fejezete tartalmazza a hatósági adó-megállapítás szabályait bejelentés, bevallás alapján, előírva, hogy az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás); az adókivetés az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik; az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz /Art. 125.§ /2/, /4/-/5/ bekezdés/.
Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha az Art. másként nem rendelkezik. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja /Art. 13.§ /1/ bekezdés, 49.§ /1/ bekezdés/. Önellenőrzésre tehát önadózás esetén jogosult az adózó (ha az Art. másként nem rendelkezik).
Az építményadó nem tartozik az önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel nem helyesbíthető, de nincsen hátrányosabb helyzetben az építményadó nem önadózó adóalanya a más adónemben önadózó adóalanynál, mert az Art. nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket ugyanis az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. Az Art.-nek az önellenőrzési jogot rögzítő 13.§ /1/ bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó (így az építményadó) utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.
E rendelkezések alapján a felperes 2009. április 29. napján benyújtott beadványát, amelyben közszolgálati minőségét jelentette be és kérte az építményadó előírását tartalmazó határozat módosítását, az adóhatóságnak (a bevallás elfogadásával) kivetett építményadó utólagos módosításának kellett minősítenie, ahogyan jogszerűen akként is értékelte. A kivetéses adózás esetén az adóhatóság határozatban veti ki az adót /Art. 123.§/, ennek megfelelően az elsőfokú hatóság – elbírálva felperesnek a mentességére alapított, utólagos módosítási kérelmét - határozati formában rendelkezett az építményadó törléséről. Az elsőfokú hatóság nem minősítette a határozatát jogsértőnek, ezért nem a jogsértő határozata módosításáról rendelkezett az Art. 135.§-a alapján, hanem a felperesi kérelem miatt jogszerű eljárás, az építményadózásra vonatkozó Art. szabályok alkalmazásával újabb határozatot hozott, mentesítve felperest az építményadó fizetési kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
A felperes részletesen és jogszabályhellyel alátámasztottan terjesztette elő a bevallása elfogadásával kivetett építményadója utólagos módosítása iránti kérelmét a 2009. április 29-ei beadványában, de az adóhatóság eljárásának jogszabályhelyét az Art. 135.§ /1/ bekezdésében tévesen jelölte meg. Az elsőfokú hatóság azonban nem a felperes által nem helytállóan megjelölt jogszabályhely alapján járt el, hanem jogszerűen az építményadó kivetéses szabályai alapján.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2013. április 22.
A Kúria Sajtótitkársága