A 2014. évi XXXVIII. törvény (Törvény) alapján indult perben az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és azt a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az ügy felperesei non profit gazdasági társaságok. A felperesek létrehozásának célja a Szekszárd város és Szálka község külterületén lévő a tagok tulajdonában lévő földterületeken megépülő, állami és EU-s forrásból finanszírozott melioráció, vízelvezető, tározó, hordalékakna megépítése és elkészülte után annak üzemeltetése.
A felperes védjegyjogok forgalmazásával foglalkozik. A védjegyjogok használati jogát kapcsolt vállalkozásaitól kapta, és ugyancsak kapcsolt vállalkozásának szolgáltatta tovább. Az ellenértékek meghatározására csak az egyik vállalkozás esetében készítettek transzferár nyilvántartást. Eszerint a ténylegesen elért árbevétel képezte annak alapját. Ezzel szemben a felperes által fizetendő használati díjak értéke, kiadása fix volt, mert az üzleti év elején rögzítették annak értékét, mely azt követően nem volt módosítható.
(Kfv.V.35.116/2014)
A Kúriának a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a magánszemély felperes 2009-2010. évi ingatlanforgalmazásai gazdasági tevékenységből származó összevont adóalapba tartozó önálló jövedelemnek, avagy külön adózó jövedelemnek minősülnek. A Kúria, a Pp. 11.§ (5) bekezdése alapján eljárva, érdemi döntését öttagú tanácsban hozta meg, és a következő jogi álláspontra helyezkedett:
Első-, másodfokú és kúriai munkaügyi bírák vettek részt 2015. május 13-án a Kúria Dísztermében tartott szakmai tanácskozáson, amelyet a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete szervezett, és egyben az egyesület taggyűlése is volt.
A szakmai tanácskozáson két fontos témában hallgattak meg előadást a bírák, mindkét téma aktuális, a felvetett kérdések a munkaügyi ítélkezés fontos területeit érintették, és nagyon sok hasznos információt tartalmaztak.