Az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. július 26-án kelt intézkedésével megszüntette. A felperes felmentését azzal indokolta, hogy 2011. július 21-én végzett hatósági ellenőrzés után készült jelentésben a felperes nem tüntetett fel valamennyi körülményt. A felvett jegyzőkönyv és a leadott jelentés tartalmi különbsége alapján a kormánytisztviselői jogviszonyban álló személlyel szembeni elvárható bizalom, megbízhatóság megszűnt, a felperes nem a Kjtv. 37. § (4) bekezdés szerint elvárható vezető iránti szakmai értékek iránti elkötelezettségével látta el feladatát.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát.
A törvényszék kiegészítette a tényállást azzal, hogy a 2011. június 29-én kelt kinevezés módosítás szerint az alperes a felperest 2011. július 1-jétől felsőfokú ügyintéző (szakértő) munkakörben foglalkoztatta. Az elsőfokú bíróság a vezetői munkakörhöz kapcsolódó felelősség és jogkör ismeretében állapította meg, hogy a felperes a szakmai elvárásokkal és a munkáltatói utasítással szemben nem intézkedett a hiányos tartalmú összefoglaló jelentés módosítása, illetve kiegészítése érdekében. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte azt a vitatott körülményt, hogy a munkáltató milyen tartalommal várta el az összefoglaló jelentés elkészítését.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Megállapította, hogy a vezetői munkakörhöz kapcsolódó felelősség és jogkör alapján tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felperessel szembeni szakmai elvárásokat és rótta a terhére, hogy a munkáltatói utasítással szemben nem intézkedett a hiányos tartalmú összefoglaló jelentés módosítása érdekében.
Az alperes bizalomvesztést megalapozó tényként azt a körülményt jelölte meg, hogy a felperes által aláírt összefoglaló jelentés nem egyezett meg az ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmával. Ez a megállapítás ugyan felvetette a jelentés készítésére vonatkozó munkáltatói utasításnak nem megfelelő munkavégzést, tehát a kötelezettségszegés gyanúját, ebből azonban nem lehet megalapozott következtetést levonni arra, hogy miért rendült meg a vezetője bizalma a felperesben. A kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó Ktv. 50. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a köztisztviselő, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A Ktv. 51. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást – a (2) bekezdés esetét kivéve – megindítani.
Mindezek alapján az alperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a kötelezettségszegés gyanújára figyelemmel fegyelmi eljárást indítson a felperessel szemben, és fegyelmi eljárás keretében tisztázza azt, hogy követett-e el fegyelmi vétséget a felperes, és amennyiben igen, azzal arányban álló fegyelmi büntetést szabjon ki vele szemben.
A terjedelmes iratanyag alapján a Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött:
- a Ktjv. 8. § (2) bekezdés a) pontja értelmében meg kell szüntetni a kormánytisztviselő jogviszonyát, ha a vezetője bizalmát elveszti. Mivel súlyos következményeket magával vonó munkáltatói intézkedés nem alapítható feltételezésre, a vezető szubjektív érzetére, az intézkedést objektív tényekkel, körülményekkel kell a munkáltatónak alátámasztania. Ezen tényállításoknak olyan súlyúaknak kell lennie, amelyekből okszerűen következik az, hogy a jogviszony a továbbiakban nem tartható fenn.
Budapest, 2015. május 27.
A Kúria Sajtótitkársága