Keresés

I. A hamis tanúzás büntethetősége az alapügy befejezéséig kötött az eljáró hatóság feljelentéséhez, ami a teljes hatályú hagyatékátadással befejezett. Ezért azt követően az alapügyben megvalósított hamis tanúzás akkor is hivatalból üldözendő, ha utóbb megismételt hagyatéki eljárásra kerül sor [Btk. 274. §; 2010. évi XXXVIII. törvény 105. § (1) bek.]. 

Az emberrablás bűntette tekintetében bármely követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és annak a tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé a sértett szabadon bocsátását. A követelésnek konkrétnak és kifejezettnek kell lennie [Btk. 190. § (1) bek.].

I. A Btk. 184. §-a és a Btk. 184/A. §-a két önálló törvényi tényállást szabályoz, nevezetesen az új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos terjesztői magatartásokat, előbbi esetben kizárólag felnőttkorú, míg az utóbbi esetben kizárólag tizennyolcadik életévét be nem töltött személyekkel összefüggésben. Ezért mindkét cselekmény tekintetében külön-külön kell vizsgálni, hogy a terhelt milyen elkövetési magatartást és mekkora mennyiségre valósított meg [Btk. 184. § (1) bek., Btk. 184/A. § (1) bek.]. 

A terhelt terhére bejelentett fellebbezés az elsőfokú ítélet ellen a korábbi határozattal (büntetővégzéssel) szemben a terhelt terhére szóló tárgyalás tartása iránti indítvány hiányában már beállt súlyosítási tilalmat nem szünteti meg. A Be. 595. § (1) bekezdésében írt – és a Be. 746. § (5) bekezdésének tartalmát is kitöltő – szabály érvényesülése, a jogorvoslat kockázatmentes gyakorlásának biztosítását célzó funkciójának betöltése kizárólag ekként lehetséges [Be. 746. § (5) bek.].

A specialitáson alapuló mentesség fennállásában megnyilvánuló eljárási akadály az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a felülvizsgálati eljárásban kizárólag oly módon orvosolható, ha a terhelt a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról nyilatkozatában kifejezetten lemond, vagy az arra jogosult állam a büntetőeljárás lefolytatásához hozzájárul, feltéve, hogy törvény vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi [Be. 721/A. § (2), (8) és (9) bek.].

I. A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott döntés során a formailag újnak minősülő bizonyítékot tartalmilag vizsgálva abban kell állást foglalni, hogy az újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik-e, és alkalmas-e arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze. 
II. Bizonyítási indítvány a perújítás elrendelésére nem vezethet és a perújítási nyomozást sem alapozza meg.

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló – a perújítás speciális okának figyelembevételével történő – bizonyítás lefolytatása [Be. 637. § (1) bek. g) pont, 646. § (6) bek. b) pont, 647. § (2) bek.

Az elkövetési mód előre látható vagylagossága iránti közöny szabad mandátumot ad a „végrehajtóként” cselekvő számára, ami az elkövetésben felbujtással és/vagy bűnsegéllyel közreműködő felelősségét a „végrehajtó” cselekvőségéhez rendeli, ha a felbujtó és/vagy a bűnsegéd a közreműködésének – noha tehetné – maga nem állít korlátot. Ezért a szándékegység folytán nem lopásért, hanem rablásért felel a részes, ha felismeri, hogy a tettes a sértett ellenállása esetén a dolog elvétele végett erőszakot is alkalmazni fog [Btk. 14. § (2) bek., 365. § (1) bek. a) pont].

A közúti veszélyeztetést nem alapozza meg önmagában a közlekedési szabály tudatos és durva megsértése; megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a terhelt felismeri cselekménye következtében a helyzetre és személyre szabott közvetlen veszélyhelyzet létrejöttét és azt kifejezetten kívánja vagy abba belenyugszik [Btk. 234. § (1) bek., 235. § (1) bek.].

A terhelt azon magatartásával, hogy az ügyében tárgyaló bírót mint hivatalos személyt, hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó, sértő kifejezésekkel illette, ezzel emberi méltóságában megsértette. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések használata a bírói eljárásról nem vonhatók a közérdek vagy jogos magánérdek védelme alá, és nem tartoznak a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítésének körébe sem [Btk. 227. § (1) bek. a) pont].