I. Feltétlen eljárási szabálysértés címén kizárólag a jogerős ítélet rendelkező része és az indokolás tényálláson kívüli részei közötti, a büntetőjogi főkérdéseket illető teljes ellentét támadható; ezen a címen nem érvényesíthető anyagi jogi kifogás és ezen a címen sem kifogásolható a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás [Be. 608. § (1) bek. f) pont; 650. § (2) bek.].
II. Korábbival azonos tartalmú indítvány más jogosult részéről sem terjeszthető elő. Az indítvány azonos tartalma alatt az azonos felülvizsgálati ok – és nem az ok alátámasztására fölhozott indok – értendő [Be. 652. § (7) bek.].
III. Törvényben kizárt az indítvány, ha annak alapjaként ugyan a törvényben meghatározott felülvizsgálati okot jelöl meg, de a felhozott oknak megfeleltethető érvelést nem tartalmaz; a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés pedig csak 2020. július 1. napjától meghozott ügydöntő határozat tekintetében kifogásolható [Be. 648. § d) pont, 652. § (1) bek., 876/A. §].
[1] A törvényszék ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek. és (5) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 10 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére annak fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá előzetes mentesítésben részesítette. A III. r. terheltet – a többi terhelttel – egyetemlegesen 131 700 000 forint és annak 2004. június 24. napjától járó törvényes kamata a magánfél részére, az állam javára pedig 900 000 forint illeték megfizetésére kötelezte.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta; a terhére rótt bűncselekményt hanyag kezelés vétségének [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. 320. § (1) és (2) bek.] minősítette, a társtettesi elkövetésre utalást mellőzte és a III. r. terheltet megrovásban részesítette. A megítélt polgári jogi igény összegét 123 010 000 forintra mérsékelte, módosította a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést, továbbá a magánfél megnevezését, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélettel szemben korábban a III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálat törvényi okát a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontban megjelölve, a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt. Tényállásszerűség hiánya okán bűncselekmény hiányában, illetve bűnösséget kizáró tévedésre alapozva indítványozta elsődlegesen a III. r. terhelt felmentését és a polgári jogi igény elutasítását, másodlagosan a büntethetőség elévülése okán, az eljárás – polgári jogi igényre is kiterjedő – megszüntetését.
[4] A Kúria a felülvizsgálati indítványt érdemben elbírálva a 2019. szeptember 17. napján meghozott Bfv.III.235/2019/11. számú végzésével a jogerős határozatot a III. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartott, egyúttal figyelmeztetett az ugyanazon jogosult által ismételten, illetőleg a más jogosult által azonos tartalommal benyújtandó felülvizsgálati indítvány elbírálásának törvényi akadályára.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okaként – jogszabályi hivatkozással – a Be. 648. § a), b) és d) pontját, továbbá a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és a b) pont ba), illetve bb) alpontját, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontját és a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontját jelölte meg.
[6] A felülvizsgálati indítványát számszerűen 13 pontra bontva, az 1–7. pontban a cselekmény bűncselekményi jellegét és a bűnösséget, a 8. pontban a bűnügyi költség mértékét, a 9. pontban a polgári jogi igényt, annak összegszerűségét és az egyetemleges marasztalást érintő kifogásokat fogalmazott meg, a 10. pontban a büntethetőséget megszüntető elévüléssel, a 11. pontban az ártatlanság vélelme, a 12. pontban a jogorvoslati jog, a 13. pontban pedig a diszkrimináció tilalma körébe tartozó, őt az eljárásban ért sérelmekkel foglalkozott kimerítő részletességgel.
[7] A bűncselekmény és bűnösség körében büntethetőséget kizáró kifogásként az 1978. évi IV. törvény 22. § i) pontja alapján a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban Ötv.) 90. § (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyását sérelmezte azzal, hogy e rendelkezés a szóban forgó ingatlanértékesítések körében a képviselő-testület felelősség alóli mentesítésére hivatott. Az Ötv. 9. § (1) bekezdésének és 80. § (1) bekezdésének összevetésével és részletes elemzésével az önkormányzati vagyon saját vagyon jellegét hangsúlyozta azzal, hogy a vagyon idegen vagyonnak minősítése, – amely jellegbeli kérdés az eljáró hatóságok között is vita tárgyát képezte – a korábbi elkövetés miatt visszamenőleges jogalkalmazásnak minősül. Részletesen foglakozott a kötelezettségszegés mibenlétével, ezzel összefüggésben értékelve a 25/2004. (V. 25.) számú önkormányzati rendelet, a helyi önkormányzat képviselő-testületének 38/2000. (XII. 12.) számú rendelete, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: régi Áht.) megjelölt rendelkezéseit, kifejtette, hogy az ügyben érintett 1. számú ingatlan lakott értéke alapján versenyeztetési kötelezettség hiányában nincs kötelezettségszegés, míg a 2. számú ingatlan esetében nem állt a képviselők rendelkezésére a döntéskor számszerűen a lakott érték, ennek meghatározását a bíróságok elmulasztották, és olyan adattal helyettesítették, amit a döntéskor a képviselők nem ismertek, miközben az jogszabályból levezethető volt. Ilyen formában álláspontja szerint az ítélet indokolása releváns kérdésben teljes egészében ellentmond a rendelkező részben foglaltaknak, miután a helyettesítés a bizonyítási teher megkerülésével a büntető anyagi jog elvét sérti meg. Ebben a körben hivatkozott az ítélőtábla gazdasági ügyben meghozott ítéletére azzal, hogy az része a Bírósági Határozatok Gyűjteményének, a jogerős ítélet pedig indokolás nélkül eltér az értékmeghatározásra vonatkozó azon elvi állásponttól, hogy a műemléki ingatlan forgalmi értékét a felújítási kötelezettség is befolyásolja. Utalt rá, hogy a tényállás hiányosságával, valótlanságával kapcsolatos érvek esetenkénti kifejtését az ítélet rendelkező része és az indokolás közötti ellentét mint felülvizsgálati ok teszi indokolttá.
[8] A szándékos vagy gondatlan kötelezettségszegés cím alatt a jogi, az ingatlanforgalmi értékbecslő szakértelem, és a független szakvélemény kérdéskörét elemezte saját ügyére vetítve, míg a vagyoni hátrányt és annak összegszerűségét érintően, egy másik, ugyancsak önkormányzati ingatlanok értékesítésével összefüggő büntetőeljárás részleteinek ismertetése mellett, a 2. számú ingatlant érintő vagyoni hátrány bekövetkezésének hiánya mellett érvelt, sérelmezve mindeközben az okozati összefüggés meglétének bizonyítottságát is.
[9] A bűnügyi költség kapcsán előadta, hogy a jogerős marasztalás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely büntetési tétele folytán a védelem nem kötelező, így a kirendelt védővel összefüggésben felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezés indokolatlan.
[10] A megítélt polgári jogi igény kapcsán az indítvány, annak összegszerűségét és az egyetemleges marasztalást érintő kifogásokat is megfogalmazott. Érvelése szerint a 2. számú ingatlant érintő polgári peres eljárás irataiból kitűnően a szerződés érvénytelensége következtében az ingatlan – a vagyonvesztést megszüntetően – visszakerült volna önkormányzati tulajdonba, ám a felek, tehát az önkormányzat is, kifejezetten tiltakoztak a visszajegyzés ellen, amelyre akkor már önkormányzati képviselői státusz nélkül ráhatása nem volt, e döntés így ahelyett, hogy a tényleges hátrány keletkezését megelőzte volna, kifejezetten előidézte azt. Mind a polgári jogi igény mértéke, mind az egyetemleges kötelezés kapcsán a felróhatóság, az előreláthatóság és a közrehatás mérlegelését és az ennek megfelelő arányosítás elmulasztását kifogásolta.
[11] A büntethetőség elévülése kapcsán utalt rá, hogy a 2. számú ingatlant érintően, okiratilag igazoltan csak 2009. április 24. napján került sor a nyomozás elrendelésére, azonban korábbi datálódás esetén a 2007. május 18-i tanúkihallgatások után, csak 2011. szeptember 20-án történt elévülés megszakítására alkalmas eljárási cselekmény, miután az ezen időpontok közötti, a nyomozó hatóságnak az ügyészséggel folytatott levelezése eljárási cselekménynek nem minősül.
[12] Az ártatlanság vélelme körében az indítvány azt fejtette ki, hogy az büntető anyagi jogelvként a bíróság előtti eljárásra vonatkozik, azonban a vele szemben folytatott eljárásban a bíróságok ennek a jogállami követelménynek nem tettek eleget, amelyet az általa felvázolt számos bizonyítást nélkülöző, mellőző, vagy éppen annak ellenében értelmezett körülményt megállapító következtetése igazol.
[13] Eljárási sérelemként a védelemhez való jog, még inkább a jogorvoslathoz való jog elvonását látta megvalósulni abban, hogy a másodfokú bíróság bűnösség körében hozott, a terhére rótt bűncselekmény eltérő minősítését eredményező döntése kapcsán előzetesen védekezni, álláspontját, érveit kifejteni nem tudta.
[14] A megkülönböztetés hazai és nemzetközi jogon alapuló bármiféle tilalmával összefüggésben utalt más önkormányzat hasonló tárgyú büntetőügyének kimenetelére, továbbá a támadott ítélet jogerőre emelkedésének az elkövetési időhöz képest jelentő időmúlására, azzal, hogy mindez az ügy politikai alapú diszkriminációját igazolja.
[15] A felülvizsgálati indítvány alaposságának mutatójaként azt az összegzést tette, hogy a valósággal, illetve a rendelkező résszel ellentétes indokolások, bizonyítás nélküli, a jogorvoslat jogot elvonó hivatkozások vezettek az elmarasztaló jogerős ítélet megszületéséhez, illetve a vagyonérték meghatározása során eltértek indokolás nélkül a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett azon elvi állásponttól, hogy a műemléki ingatlan forgalmi értékét a felújítási kötelezettség is befolyásolja.
[16] Mindezekre tekintettel elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát, bűncselekmény hiányában a vád alól felmentését vagy büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetését, továbbá a polgári jogi igény elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a III. r. terhelt tekintetében a jogerős ítélet hatályban tartására tett indítványt.
[18] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által hűtlen kezelés bűntettének minősített bűncselekménynek a másodfokú bíróság által hanyag kezelés vétségeként történő minősítése miatt az ügyben harmadfokú eljárásnak nem volt helye, miután a cselekmény eltérő minősítése a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitotta meg, így a másodfokon megállapított eltérő minősítéssel szembeni jogorvoslati jog elvonására való terhelti hivatkozás nem alapos.
[19] Utalt rá, hogy a tényálláshoz kötöttség követelménye folytán a felülvizsgálati indítványnak a szakértői vélemény, illetve az ingatlanok forgalmi értéke meghatározásának elfogadását és a vagyoni hátrány összegét támadó, így a bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre hivatkozó kifogásai törvényben kizártak, mint ahogy nem vehetők figyelembe a felülvizsgálati indítványának azon részei sem, amelyekben a bizonyítás mellőzésére, a 2. számú ingatlan tekintetében független ingatlanforgalmi szakvélemény készítésének hiányára, ezáltal felderítetlenségre hivatkozott, mert azokkal a megalapozottságot, és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
[20] Nem tartotta alaposnak az ítélet indokolása és a rendelkező része teljes ellentétére mint eljárási szabálysértésre való hivatkozást sem. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 320. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében, amellyel a másodfokú bíróság indokolása összhangban is áll.
[21] A közzétett bírósági határozattól való eltérésen alapuló felülvizsgálati ok kapcsán törvényi feltételek hiányára hivatkozott azzal, hogy az indítvány nem kúriai döntést jelölt meg és nem is a büntető anyagi, vagy eljárásjogi szabályainak megtartására vonatkozik.
[22] Utalt rá, hogy jelen ügyben a III. r. terhelt védője, másrészt más terheltek védői által korábban benyújtott felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Kúria Bfv.III.1310/2018/22. és Bfv.III.235/2019/11. számokon hozott határozatokat, az ezekkel elbírált kérdésekben – miután a Be. 652. § (7) bekezdése alapján felülvizsgálati indítvány azonos tartalommal csak egyszer nyújtható be – a felülvizsgálati indítványban foglaltak törvényben kizártak.
[23] Kifejtette – alapul véve és idézve a Kúria Bfv.III.235/2019/11. számú határozatának indokolását –, hogy a települési önkormányzatra vonatkozó, feladatukat és gazdálkodásukat meghatározó jogszabályok alapján az önkormányzat tulajdonában álló vagyon – a törvény erejénél fogva – az önkormányzat képviselő-testületére bízott, ekként az elkövetéskor hatályos Ötv. 90. § (1) bekezdésében foglaltak, büntethetőséget kizáró törvényben meghatározott egyéb oknak nem tekinthetők, az erre való hivatkozás anyagi jogszabálysértést nem alapoz meg. Ehhez hasonlóan a régi Áht. 108. § (1) bekezdése szerinti felhatalmazó rendelkezés alapján megalkotott, az önkormányzat tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás és rendelkezés szabályairól szóló 25/2004. (V.25.) számú rendeletre, mint büntethetőséget kizáró jogi normára való hivatkozást is alaptalannak tartotta, rámutatva a Kúria Önkormányzatai Tanácsa Köf.5083/2012/4. számú határozatára és az Alkotmánybíróság gyakorlatára.
[24] A hanyag kezelés vétségének kizárólag közvetlen törvényen alapuló kötelezettség megszegése esetén történő megvalósulásával kapcsolatban, ugyancsak a Kúria Bfv.III.1310/2018/22. és Bfv.III.235/2019/11. számú határozataiban részletesen kifejtettekre utalva megjegyezte, hogy egyrészt a bűncselekmény helyes minősítése nem hanyag kezelés vétsége, hanem hűtlen kezelés bűntette, mely esetében a kötelezettség törvényi alapja nem feltétel, másrészt a régi Áht. 108. § (1) bekezdés megsértése – a hivatkozott döntésekben is rögzítettek szerint – nyilvánvalóan megállapítható.
[25] Az irányadó tényállás alapján az elkövetői alanyi oldal szempontjából arra mutatott rá, hogy az fel sem merülhet, hogy a terheltek – így a III. r. terhelt is – a döntés meghozatala során, és az azt követő időben (módosító javaslatok idején) a releváns tényekkel ne lettek volna tisztában.
Ekként az irányadó tényállásban rögzített körülmények között, a testületi döntés meghozatalában igen szavazatával közreműködő III. r. terhelt a vagyonkezelői kötelezettségét szándékosan megszegte, tudata a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét eshetőleges szándékkal átfogta, és abba belenyugodva cselekedett. A testületi döntés végrehajtásával, a vagyoni hátrány bekövetkeztével pedig a cselekmény befejezetté vált.
[26] A felülvizsgálati indítványnak az elévülést érintő kifogás kapcsán – a Kúria Bfv.III.235/2019/11. számú végzésben részletesen rögzített adatokat megismételve – arra mutatott rá, hogy az elévülést félbeszakító egyes eljárási cselekmények között az 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott hároméves elévülési határidő 2. számú ingatlanra vonatkozó cselekmény tekintetében nem telt el.
[27] A felülvizsgálati indítványnak a polgári jogi igény elbírálását, valamint a bűnügyi költséget érintő kifogásai tekintetében a felülvizsgálat lefolytatásának akadályát azzal a törvényi előírással indokolta, mely szerint a jogerős ügydöntő határozatnak kizárólag a polgári jogi igény kérdésében hozott rendelkezése ellen a Pp. szabályai szerint van helye felülvizsgálatnak, míg a bűnügyi költség jogerő utáni változtatása egyszerűsített felülvizsgálatra tartozik.
[28] A III. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat – egyes pontokat részleteiben hangsúlyozva, illetve megismételve – változatlanul fenntartotta.
[29] A jogorvoslati jog kiüresítésével összefüggő sérelmét kifejtve arra mutatott rá, hogy a kifogása tárgya nem a másodfokú döntés elleni fellebbezés, hanem az a visszaélésszerű jogalkalmazás, mely során a másodfokú bíróság olyan, az elsőfokú ítélettől eltérő minősítést alkalmazott, amelyre előzetesen nem figyelmeztette az érintetteket, az ügyész sem módosította vádat, a védelemhez való joguk ezáltal sérült.
[30] A szakértői véleményekkel összefüggésben ismételten foglalkozott a szakértői függetlenség, az összeférhetetlenség, ennek kapcsán pedig a tisztességes eljárás hiányának kérdésével, hangsúlyozva, hogy a felülvizsgálati indítvány nem a tényeket támadja, hanem azok megállapításának a büntető anyagi jog előírásaiba ütköző módját. Érvelése szerint a felvetése tárgya nem az indokolás hiánya, hanem a teljes ellentmondás, az ítélet valótlan, nem megállapított tényekre alapítása. Állítása szerint mindezt alátámasztja a felülvizsgálati indítványában rögzített levezetése, amelyből kizárólag az állapítható meg, hogy nincs olyan törvényi előírás megfogalmazva, ami megalapozhatna egy elmarasztaló ítéletet, így a jogerős döntés ebből a szempontból is törvénysértő.
[31] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozattól való eltéréssel összefüggésben arra tért ki, hogy az egyébként közzétett és meghivatkozott döntést a jogerős ítélet maga is felhívta, alkalmazását azonban elmulasztotta, ez pedig ugyancsak a rendelkező rész és az indokolás teljes ellentmondását eredményezte.
[32] A felülvizsgálat kizártságát állító ügyészségi álláspont kapcsán azt fejtette ki, hogy a törvény alapján az ismételt felülvizsgálat lehetőségéből nem a tárgykör a kizárt, hanem a felülvizsgálati indok, így az új szempont, az új jogalap felvetése esetében még akkor sem utasítható el az új indítvány, ha az már korábbi indítvánnyal érintett körre vonatkozik.
[33] A III. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
[34] A felülvizsgálat a Be. XC. Fejezetben szabályozott rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben – anyagi vagy eljárásjogi kifogás által – az anyagi jogerő bekövetkeztével lezárt büntetőjogi főkérdés ismételt eldöntésének lehetőségét biztosítja. Mint rendkívüli jogorvoslat kivételes jellegét a büntetőeljárási kódex a támadható határozatok körének, a jogorvoslat okainak, a felülbírálat terjedelmének korlátozásával biztosítja, és ehhez megfelelően az általános eljárástól eltérő eljárási szabályokat is alkot.
[35] A Be. 652. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
[36] A III. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában a felülvizsgálatra vezető okok közül jogszabályi alappal együtt anyagi és eljárásjogi törvénysértést egyaránt megjelölt.
[37] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt kétségtelenül helye van [Be. 648. § b) pont]. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány azonban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben terjeszthető elő.
[38] A feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető ok az eljárás olyan súlyos hibája, amely rendkívüli jogorvoslati eljárásban is a jogerős ítélet mérlegelés nélküli megsemmisítésére vezet, vagyis az ilyen szabálysértés megállapítása esetén az ítélet érdemi felülbírálata már szóba sem jön [Be. 663. § (2) bek.]. A III. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában, törvényi okként ilyen eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor jogszabályi alapként a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontját a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel megjelölte.
[39] A Be. 649. § (2) bekezdés második fordulat d) pontja szerint felülvizsgálat alapjául szolgálhat, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Az indokolási kötelezettség körébe a hatályos Be. szerint feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést – egyben felülvizsgálati okot – az indokolás egyetlen azon hibája valósíthat meg, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont].
[40] A terhelt indítványában tehát felülvizsgálati okra hivatkozott, az indítvány tartalma azonban annak nem felel meg.
[41] A Be. 451. § (5) bekezdése szerint a határozat részét képező indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza.
[42] Ekként az indokolás rendeltetése
– egyfelől a döntés, tehát valamely rendelkezés (jogkövetkeztetés) ténybeli alapjának rögzítése (a tényállás),
– másfelől számadás a döntéshozatali tevékenységről (a tényálláson kívüli indokolás).
[43] Ennek megfelelően az ítélet indokolása teljes mértékben ellentétes a rendelkező résszel, ha
– az ítélet nem csupán a tényállást, de a tényálláson kívüli indokolást sem rögzíti, azaz, ha az ítélet írásba foglalása elmaradt (Bfv.II.283/2022/13.),
– a bíróság ítéletének rendelkező része – bár a terhelttel szemben büntetést szab ki – nem tartalmazza a büntetőjogi felelősség megállapítását, a bűncselekmény megnevezését és jogszabályi alapját, noha az indokolás a bűncselekmény elkövetését megállapítja (Bfv.II.125/2020/7.),
– az ítélet rendelkező része nem tartalmaz rendelkezést a vád tárgyává tett bűncselekmények egyikéről, noha az ítélet indokolása szerint a bíróság a terheltet valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentette (Bfv.II.477/2020/9.),
– a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban a bíróság a büntetővégzés rendelkező részében – a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezve a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről – elmulasztja a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, és az alkalmazott jogszabályok között sem tünteti fel a megfelelő hivatkozást (Bfv.II.738/2021/7.),
– a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát enyhíti, ugyanakkor az indokolásban a meg nem változtatás mellett érvel (Bfv.I.1414/2019/7.).
[44] Az eljárási szabálysértés megállapítására az vezethet, ha a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás áll egymással ellentétben (Kúria Bfv.III.868/2012/14.), továbbá az is, ha az ellentét a büntetőjogi főkérdések – a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – tekintetében áll fenn a rendelkező rész és az indokolás között (Kúria Bfv.II.928/2022/3., Bfv.I.1276/2020/2.).
[45] A jogerős ítélet rendelkező részének és indokolásának feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértésként értékelhető ellentétére azonban ténylegesen az indítványozó nem is hivatkozott.
[46] Az indítvány ugyanis maga sem állította, hogy a másodfokú bíróság a terhelt bűnösségének kimondását meg nem változtató rendelkező részben írtakkal ellentétesen, indokolásában a felmentő rendelkezés meghozatalának szükségessége mellett érvelt volna. Ilyen megállapítást pedig éppen arra tekintettel nem tett és nem is tehetett, miután a másodfokú bíróság döntése kétségkívül egyetértő volt az elsőfokú bíróság döntésével a bűnösség és a szankcióalkalmazás szükségessége tekintetében, és ítélete indokolása is egy irányba mutató a rendelkező részben foglalt döntésével.
[47] A másodfokú bíróság korántsem állította, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítása logikailag hibás, a bűnösségre vont következtetése téves volna. Ezzel ellenkezőleg az elsőfokú bíróság tényállását túlnyomórészt megalapozottnak találta, és a bűnösség mellett állást foglaló elsőfokú bíróság érvelésével is egyetértett, amely mentén a terhelt – felülvizsgálati indítványból is kiolvasható – bűnfelelősséget teljes egészében hárító védekezését elvetette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a III. r. terhelt terhére rótt bűncselekményt minősítette a terheltre kedvezőbben, és alkalmazott vele szemben – erre is tekintettel – az elsőfokú bíróság büntetést kiszabó döntéséhez képest jóval enyhébben intézkedést.
[48] Az indítvány valójában nem az ítélet rendelkező része és az indokolása, hanem az ítélet indokolása és a terhelt saját elvárásai közötti ellentétet állította, amikor arra hivatkozott, hogy az abban értékelt körülmények – érdemben – nem adtak volna alapot a rendelkező részbeni bűnösségmegállapításra. Ez azonban nem eljárási szabálysértés kifogásolása, hanem a bűnösség megállapításának anyagi jogi alapú támadása.
[49] Az indítvány – lényegét tekintve – részben az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben foglaltak megismétlése és a bizonyítékok saját nézőpontú értékelése alapján, annak hiányosságai és tévessége állításával veti fel a büntetőjogi felelősség kérdésében való eltérő eredmény lehetőségét. A terhelti álláspont – akárcsak a fellebbezés – többek között a képviselői felelősség, az önkormányzati vagyon jellege, a kötelességszegés mibenléte, a vagyoni hátrány meghatározása és annak bekövetkezése tekintetében foglal el a bíróságétól eltérő álláspontot, és vitatja annak egyes megállapításait, illetve kéri számon az indokolási kötelezettsége teljesítését.
[50] Mindez a felülvizsgálati indítvány és az észrevétel szövegezésében tetten is érhető, hiszen a III. r. terhelt az ellentétre hivatkozás körében maga is úgy fogalmaz, hogy emiatt szükségszerű „a tényállás hiányosságával, valótlanságával kapcsolatos érvek kifejtése”, továbbá, hogy a felvetése tárgya „a valótlan, nem megállapított tényekre, tényállásra való ítélet alapítása”. Hivatkozik továbbá a tények megállapításának a „büntető anyagi jog előírásaiba ütköző módjára”, a „bizonyítási teher helyettesítéssel való megkerülésére”, továbbá arra, hogy a „bizonyítás nélküli hivatkozások vezettek az elmarasztaló jogerős ítélet megszületéséhez”.
[51] Az indítvány tehát – annak ellenére, hogy maga úgy nevezi és jogszabályi alapként jelöli meg –, nem az ítélet rendelkező része és az indokolás közötti ellentétet, hanem kizárólag a bizonyítékok eltérő mérlegelésének igényével a jogerős ítélet ténymegállapításait támadta, amire azonban a felülvizsgálati eljárásban lehetőség nincs.
[52] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya ugyanis a tényálláshoz kötöttség. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható, nem lehet felülvizsgálat tárgya, ekként arra irányuló felülvizsgálati indítvány sem bírálható el érdemben.
[53] Eljárási szabálysértés vizsgálatára – amint azt a Kúria a felülvizsgálatra vezető okok körében már rögzítette – csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések [Be. 649. § (2) bek. a-f) pont] között szerepel.
[54] A III. r. terhelt által a diszkrimináció tilalmára és a tisztességes eljárás sérelmére vonatkozó állításai nem – utóbbi még megnevezése ellenére sem – vonhatóak az eljárási szabály körébe; az előbbi az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében, utóbbi az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott alkotmányos alapjog, érvényesülésük a Kúria által a felülvizsgálati eljárásban – mivel az nem a Be. 649. §-ában megjelölt felülvizsgálati ok – közvetlenül nem vizsgálható.
[55] Hasonló a helyzet az ártatlanság vélelme körében kifejtett terhelti érveléssel is azzal, hogy annak terhelt általi megközelítése alapjában is téves. Azontúl, hogy az ártatlanság vélelme alapvető, konvencionális emberi jogi, általános elvi tétel [Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bek.], a büntetőeljárási törvényben – és nem az anyagi jogi jogszabályban – az Alapvető Rendelkezések között elsőként szabályozott alapelv. Az ártatlanság vélelme az eljárásban részt vevő alanyok egymáshoz való viszonyát meghatározó, a büntetőeljárásban a terhelt számára kedvező, objektív jogi helyzetet teremtő norma. Szabályozási helyzetéből is fakadóan pedig nem csak a bíróság, de a teljes büntetőeljárást meghatározó és átható rendezőelv, miután azt a Be., a részletes szabályainak alkalmazásához keretet biztosító, a büntetőeljárás egészét átfogó (alapvető) garanciális követelményként, az I. Fejezetben, az Alapvető Rendelkezések alcím alatt nevesíti.
[56] A jogorvoslati jogot érintő, a terhelti észrevételben pontosított sérelem, hogy a jogerős ügydöntő határozat meghozatalának időpontjáig az ügyészség a vádat nem módosította, a bíróság pedig nem állapította meg a vádtól eltérő minősítés lehetőségét az elbíráláskor hatályos, az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 270. § (1) bekezdésére figyelemmel.
[57] A régi Be. 270. § (1) bekezdés első fordulata szerint a bíróság megállapíthatja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől elérően – a pontosan a Btk. mely rendelkezése szerint – miként minősülhet [régi Be. 217. § (3) bek. c) pont]. A normaszövegben a „megállapíthatja” terminus technikus nyelvtani értelemben a lehetőség biztosítása, azonban ténylegesen már az akkori jogalkalmazásban sem megengedő formula volt; amennyiben az – akár súlyosabb, akár enyhébb – eltérés lehetőségét a bíróság felismerte, az eljárás hatékonysága, a tisztességes eljárás követelménye és a terhelt védelemhez való jogának érvényesülése érdekében köteles volt a megállapítást megtenni és erről a vádlottat is értesíteni. (A teljesség érdekében a Kúria megjegyzi, hogy a hatályos eljárási törvényben a Be. 495. §-a kategorikusan a megállapítási kötelezettséget írja elő a bíróság részére.)
[58] A büntetőeljárás alapvető szabálya szerint a vád képviselete a bírósági eljárásban az ügyész feladata {régi Be. 1. § (Be. 5. §); régi Be. 2. § (3) bek. [Be. 6. § (3) bek.]; régi Be. 28. § (1) bek. [Be. 25. § (1) bek.]}. Ez azt is jelenti, hogy a vádirat tényeiről (a vád tárgyává tett tényállásról) és a vádiratban foglalt cselekmények minősítéséről (vád szerinti minősítés) az ügyész szabadon dönthet, azonban a vádbeli minősítés a bíróságot nem köti. A bíróság a vádirati tényállás keretei között (a vádelv sérelme nélkül) a vádban leírt cselekményeket akkor is önállóan minősíti, ha az ügyész a vádban nem valamennyi cselekményt minősítette.
[59] Ezért eljárási szabálysértést nem valósíthat meg, amennyiben az ügyész a vádat akár a tényállás, akár a jogi minősítés vonatkozásában az eljárás során nem módosítja. A bíróságra a vádtól eltérő minősítés megállapító kötelezettség elmulasztása pedig nem tartozik azon nevesített eljárási szabálysértések közé, amelyek felülvizsgálat tárgyát képezhetik [Be. 649. § (2) bek.], az ilyen szabálysértés, megvalósulása esetén is csak relatív eljárási szabálysértés, amely nem eredményezhet kasszációt a felülvizsgálati eljárásban.
[60] Mindezekre tekintettel, miután a felülvizsgálati indítvány felülvizsgálati ok alá eső, a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti taxációjában meghatározott eljárási hibát ténylegesen nem jelölt meg, ezen részében és okból a törvényben kizárt.
[61] A felülvizsgálati indítvány a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére is hivatkozott, amellyel összefüggésben a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontját egyaránt felhívta.
[62] Ezzel összefüggésben a Kúria előre bocsátja, hogy az eljárásjogi kódex anyagi jogszabálysértésre hivatkozással, a bűnfelelősség terjedelmét érintően szabályozza eltérően a felülvizsgálatra vezető okokat, megkülönböztetve a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjait.
[63] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja felülvizsgálati okként akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok (például elévülés) ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése, vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[64] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontja alapján – eltérően az előbbi októl – abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése, vagy a Btk. más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki, vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést. Az említett felülvizsgálati okon alapuló indítvány tehát nem kifogásolja a bűnösség megállapítását, hanem csupán a cselekmény téves minősítését és a büntetés vagy intézkedés, nemének és/vagy mértékének arra visszavezethetően, illetve önmagában, az anyagi jogi jogszabály nem a bíró mérlegelésére bízott szabályának megsértése miatt törvénysértő voltát állítja.
[65] Következik ebből, hogy e két felülvizsgálati ok ugyanazon határozat tekintetében egyszerre, ugyanazon érvek alapján fogalmilag nem valósulhat meg; sorrendbe állítva azonban nincs akadálya a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt ok mellett – annak alaptalansága esetére, másodlagosan – a b) pont ba) illetve bb) alpontjára való hivatkozásnak sem.
[66] A Kúria már hivatkozott a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegére, eljárásának minden szempontú specialitására. Ehhez mérten a törvény pedig részletesen meghatározza alanyi, tárgyi és – bizonyos esetben – időbeli feltételét, kiváltképpen okát, jogosultját, valamint a Kúria felülbírálati és döntési jogkörét.
[67] Alanyi feltétel, hogy felülvizsgálati indítvány kizárólag az arra jogosult által, az őt megillető körben és irányban [Be. 651. § (1)–(3) bek.], egy ízben – kivéve a 649. § (3)–(5) bekezdései szerinti esetet [Be. 652. § (6) és (7) bek.] – terjeszthető elő. Tárgyi feltétel, hogy felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság ügydöntő és jogerős, a vádról rendelkező határozata (ennek értelmében az ügydöntő rendelkezés) ellenében, és felülvizsgálati okot képező jogsértés miatt van helye (Be. 648–649. §). Időbeli feltétel pedig, hogy a terhelt terhére szóló indítvány kizárólag a Be. 652. § (3) bekezdése szerinti határidőben terjeszthető elő.
[68] E törvényi feltételek megléte esetén vizsgálandó, hogy a beadvány valóban a felülvizsgálat valamely törvényi okára, illetve az adott felülvizsgálati ok alá eső anyagi, avagy eljárási jogi szabályra vonatkozó-e, és nem ütközik-e a tényálláshoz kötöttség tilalmába [Be. 650. § (2) bek.; 659. § (1) bek.]. Mindezek után válik vizsgálhatóvá az indítvány alapossága.
[69] Ha azonban valamelyik előzetes feltétel hiányzik, akkor nincs törvényi lehetőség a megtámadott határozat, illetve a felülvizsgálat további törvényi feltételei – így az indítvány szerinti kifogások – vizsgálatára. Valamely előzetes feltétel hiánya esetében a további feltétel meglétének kérdése – értelemszerűen – közömbös.
[70] Emellett a Be. 652. § (6) bekezdése a felülvizsgálat további korlátjaként azt is rögzíti, hogy minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)–(5) bekezdésein alapul; ugyanezen törvényhely (7) bekezdése alapján pedig felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be.
[71] A fenti törvényi rendelkezésekből az következik, hogy a felülvizsgálati indítvány ismételt előterjesztése – a törvényben meghatározott külső szerv határozata nélkül – más jogosult részéről csak tartalmi azonosság esetén, ugyanazon jogosult részéről viszont a tartalmára való tekintet nélkül tilalmazott.
[72] A Kúria következetes gyakorlatában az indítvány azonos tartalma alatt az azonos felülvizsgálati ok – és nem az ok alátámasztására fölhozott indok – értendő (Kúria a Bfv.II.56/2015/4.); az azonos tartalom szempontjából az már közömbös, ha a két indítvány indokolása az azonos okra vonatkozóan eltérő.
[73] A jelen ügyben – amint azt a Kúria már rögzítette – a III. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján már volt folyamatban felülvizsgálati eljárás és azt a Kúria érdemben meg is vizsgálta. A III. r. terhelt védője által korábban, és a III. r. terhelt önálló jogán előterjesztett felülvizsgálati indítványok vonatkozásában azonban nem csak az ok, hanem az arra vonatkozó indokok is túlnyomórészt megegyeznek. A III. r. terhelt jelen felülvizsgálati indítványa, valamint a védője által korábban előterjesztett, és a Kúria által érdemben felülbírált indítványa ugyanis egyezően a III. r. terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezik azzal, hogy állításuk szerint a III. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése – Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok – miatt került sor (Kúria Bfv.II.42/2019/5. [30], Bfv.I.934/2020/2. [17], Bfv.I.1139/2019/2. [15]).
[74] Mindezekre tekintettel az alapítélet támadhatóságának tárgyi lehetősége, ezen címen a korábbi – a Kúria által elbírált, de el nem fogadott – felülvizsgálati indítvánnyal valamennyi jogosult, így az indítványozó számára is egyértelműen kimerült. A Be. 656. § (4) bekezdése szerint az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.
[75] Értelemszerűen ez csak az indítvány bűnösség megállapítását sérelmező részére vonatkoztatható, a más jogosult korábbi felülvizsgálati indítványában fel nem hozott felülvizsgálati ok érvényesítése, mint a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértéssel kiszabott büntetés, vagy abszolút (feltétlen) eljárási szabálysértésre hivatkozás az ismételtség következményét nem osztja. A Kúria éppen ezért vizsgálta az ismételtségtől eltérő alapon a III. r. terhelt indítványának az eljárási szabálysértésre hivatkozó részeit, de azok – a fenti indokolásnak megfelelően – felülvizsgáltra vezető ok megállapítására nem voltak alkalmasak.
[76] Az indítvány ugyanakkor a felülvizsgálat okaként a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) pontját is megjelölte.
[77] A Kúria e felülvizsgálati ok tartalma kapcsán már rögzítette, hogy az a bűnfelelősség terjedelmét érintően tér el a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati októl, miután ez esetben az indítványozó a bűnösség megállapítását nem, csupán a cselekmény téves minősítését és a büntetés, illetve intézkedés nemének és/vagy mértékének ezzel összefüggő, illetve önmagában, a Btk. kötelezően alkalmazandó szabályának megsértése miatt törvénysértő voltát állítja.
[78] Azontúl, hogy az indítványban felhívott, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja büntetés jogerős kiszabásának hiányában egyáltalán nem is értelmezhető, tartalmát tekintve az indítvány egyetlen mondata sem feleltethető meg ennek a felülvizsgálati oknak.
[79] A felülvizsgálati indítvány ugyanis nem kifogásolta sem a bűncselekmény minősítését, jogi érvek mellett vagy azok nélkül a minősítés törvénysértő voltát nem állította, de nem jelölt meg a büntetés kiszabása körébe tartozó – mérlegelést nem tűrő – törvénysértést sem.
[80] A III. r. terhelt ugyanis a bűnösség és a cselekmény bűncselekménynek minősítését egyaránt negligálja, ekként kifogásai a felülvizsgálat Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati oknak feleltehetők meg, összhangban az indítvány deklarált céljával (a felmentéssel).
[81] Önmagában – azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában –, pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással felülvizsgálatnak nincs helye. Valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány a törvényben kizárt.
[82] Az indítvány a felülvizsgálat okaként a Be. 648. § d) pontját is megjelölte. Ezen jogszabályi hivatkozás alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye.
[83] A Kúria előre bocsátja, hogy a Be. 648. §-a nem meghatározza, hanem csupán rendszerezi a – egyébként a Be. 649. §-ában taxatíve felsorolt – felülvizsgálati okokat. A Be. 648. § d) pontja valóban önállóan, önmagában a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés miatt lehetővé teszi a felülvizsgálatot, azonban a törvény – az eltérés tényén túl – további feltételeként határozza meg, hogy az eltérés a büntető anyagi jog szabályainak a Be. 649. § (1) bekezdésben meghatározott megsértését eredményezze, vagy a Be. 649. § (2) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértést eredményezzen [Be. 649. § (6) bek.].
[84] A Kúria jogértelmezésétől történő indokolatlan – a Be. 649. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárásjogi vagy anyagi jogi szabálysértést eredményező – eltérés megalapozottságának az arra jogosult általi vitatását új felülvizsgálati okként a Be. 2021. április 1-jével hatályba lépett módosítása teremtette meg, összhangban az új jogorvoslati formaként létrehozott jogegységi panasz eljárással (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény – a továbbiakban: Bszi. – 41/B. §).
[85] A szabályozásból fakadóan a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében történő határozatától való eltérésre alapított felülvizsgálati okra történő hivatkozásnak csak azon feltételek konjunktív fennállása esetén van lehetőség, ha:
– a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően hozta (Be. 876/A. §),
– a felülvizsgálattal támadott határozattól való eltérést megalapozó határozatot a Kúria hozta,
– az 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétételre került,
– valamint a felülvizsgálati indítvány tartalmazza annak megjelölését, hogy az állított eltérés a büntető anyagi jog mely szabályának (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezte, vagy a 649. § (2) bekezdésében meghatározott mely eljárási szabálysértést eredményezett.
[86] Amennyiben ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, a felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása kizárt [Kúria Bfv.I.1.354/2021/7. (BH 2022.289.)]. Jelen esetben pedig ez a helyzet áll fenn.
[87] A Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati ok érdemi vizsgálatára vezető törvényi követelménynek sem a felülvizsgálati indítvány által támadott, sem a hivatkozott közzétett határozat nem felel meg. A támadott jogerős ügydöntő határozat meghozatalára 2020. július 1. előtt került sor, közzétett határozatként pedig az indítvány egyetlen kúriai határozatra sem hivatkozott. Az olyan határozattól való eltérésre, amelyet nem a Kúria hozott, felülvizsgálati indítvány nem terjeszthető elő.
[88] A felülvizsgálati indítvány a jogerős ítélet bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezését külön is támadta.
[89] A Be. 650. §-a a felülvizsgálat további korlátait is meghatározza, ekként a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha az esetleges törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.
[90] A Be. 671. § 15. pontja szerint pedig egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a bűnügyi költségről. Miután a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható, következésképp amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[91] Összefoglalva, a III. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány
– a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján az ismételtség okán,
– a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba és bb) alpontja alapján a puszta jogszabályi hivatkozás,
– a Be. 649. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálatra vezető eljárási szabálysértés megjelölése,
– a Be. 649. § (6) bekezdése alapján tárgyi okból és közzétett kúriai döntés megjelölése
hiányában érdemi felülvizsgálatra nem vezet.
[92] Mindezek alapján a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a III. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdésében meghatározott összetétel szerint eljárva –, mint törvényben kizárt indítványt a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján, részben a Be. 656. § (4) bekezdés második fordulata alapján érdemi indokolás nélkül elutasította.
(Kúria Bfv.II.1.281/2023/9.)