64.
A Pp. 26. § (1) bekezdését a hatálybalépését követően indult ügyekben alkalmazni kell, függetlenül a felek által korábban kikötött illetékességtől.
A vállalkozás által fogyasztóval szemben, szerződéses jogviszonyból származó igény érvényesítése iránt indított perre az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes [Pp. 26. § (1) bek.]. A Pp. törvényjavaslatához fűzött indokolás szerint ez a speciális illetékességi szabály a gyengébb félnek tekintett fogyasztó érdekeit szolgálja azáltal, hogy a vele szemben indított per lefolytatására a lakóhelye szerint illetékes bíróságon kerüljön sor. A fogyasztó és vállalkozás között kötött szerződésekben korábban jellemző volt, hogy a szerződő felek a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékességét kötötték ki a szerződéssel összefüggésben esetlegesen felmerülő jogviták elbírálására.
A Pp. felhívott – garanciális jellegű – rendelkezésével összefüggésben a gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a Pp. hatálybalépését megelőzően megkötött szerződésekben szereplő illetékességi kikötéseket miként kell megítélni, és azok alkalmazhatósága esetén melyik bíróság illetékes az ügy elbírálására.
E körben mindenekelőtt fontos utalni arra, hogy az illetékességi kikötés kettős természetű jogintézmény, mert egyfelől magánjogi megállapodás, másfelől a bíróság illetékességét megalapozó, a peres ügy és a bíróság közvetlen kapcsolatát megteremtő jogi tény, illetékességi ok. A régi Pp. a vállalkozás és a fogyasztó által kötött szerződésekben szereplő illetékességi kikötéseket kifejezetten nem tilalmazta, a vállalkozás által indított perekre kizárólagos illetékességi szabályt nem tartalmazott. Az anyagi jog szempontjából e kikötéseket az Európai Unió Bírósága több ítéletében is vizsgálta és rámutatott: az imperatív szabályként érvényesülő 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmében vett fogyasztói szerződésben alkalmazott feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékes, megfelel mindazon szempontoknak, amelyek alapján az irányelv értelmében véve tisztességtelennek tekinthető. Ennek legfőbb indoka, hogy egy ilyen feltétel következtében az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt [a teljesség igénye nélkül: C-240/98. és C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyek, C-243/08. sz., Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet ügy]. Mind a régi Ptk, mind a Ptk. alapján a feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezményeit a fogyasztó érdekében, a fogyasztó hivatkozása alapján lehet levonni.
A 2018. január 1-jét megelőzően indult ügyekben a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 5. pontja tette lehetővé a fogyasztó jogainak fentiek szerinti védelmét. Az említett rendelkezések alapján a vállalkozás által indított perekben a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékességének kikötése nem volt ugyan kizárt, de a fogyasztó hivatkozása alapján – a kikötést félretéve – rendelkezni kellett az ügy áttételéről a fogyasztó lakóhelye szerinti bírósághoz.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Ebből a szabályból egyrészről az következik, hogy az illetékességi kikötés érvényességére a megkötés időpontja szerinti anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni.
Másrészről viszont az alkalmazandó eljárásrendet a Pp. 630. § (1) bekezdése és a Konzultációs Testület 23. állásfoglalása értelmében a keresetlevél benyújtásának időpontja határozza meg. A 2018. január 1-jét követően benyújtott keresetlevelek esetén a Pp. szabályait kell alkalmazni.
A Pp. 30. § (1) bekezdése alapján annak vizsgálatára, hogy a megállapodás megkötésekor anyagi jogi és eljárásjogi szempontból is megfelelő kikötés a bíróság illetékességét megalapozhatja-e, a keresetlevél benyújtásának időpontjában kerülhet sor. Bár az illetékességi kikötés elvileg kizárólagos illetékességet alapoz meg, mivel az alkalmazandó Pp. szerint ugyanerre a tényállásra van más, törvényi szintű kizárólagos illetékességi szabály [Pp. 26. § (1) bek.], a felek kikötése nem érvényesülhet. Ennek indoka, hogy a Pp. 27. § (4) bekezdése szerint „[n]incs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.”
Mindebből az következik, hogy a fogyasztó és a vállalkozás között megkötött szerződésben szereplő illetékességi kikötés a Jat. 15. § (1) bekezdése alapján, az 1952. évi Pp. és a megkötéskor hatályos anyagi jogszabályok szerint – a fogyasztó nyilatkozatától függően – a bíróság illetékességének megalapozására alkalmas lehet ugyan, de a Pp. 26. § (1) bekezdése szerinti törvényi szabály miatt a 27. § (4) bekezdése alapján a bíróság illetékességét nem alapítja meg. (Erre az álláspontra helyezkedett a Pkk.II.24.847/2018/2. számú kijelölési ügyben a Kúria, illetve a 9.Pkk.26.219/2018/2. számú kijelölési ügyben a Fővárosi Ítélőtábla ítélkező tanácsa is.)
Ez az értelmezés összhangban van a jogszabályok hatályára és alkalmazására vonatkozó szabályokkal, az Európai Unió hivatkozott imperatív szabályaival, az Európai Unió Bírósága és a Kúria korábbi iránymutatásaival is.
[Pp. 26. § (1) bek., 27. § (4) bek., 30. §, 630. § (1) bek.]