Az új Pp. jogértelmezési kérdései

7.
A magánszakértői vélemény elkészítésére sor kerülhet a magánszakértői vélemény benyújtására tett indítvány előterjesztését megelőzően. A már megelőzően elkészített magánszakértői vélemény csatolható a keresetlevélhez. Ez azonban ebben a stádiumban még nem minősül magánszakértői véleménynek, csupán a magánszakértő alkalmazására tett indítvány indokának.

A magánszakértői véleménynek a keresetlevél benyújtása előtti elkészítése esetén a magánszakértő e törvény szerinti perbeli kötelezettségeinek elmulasztása a Pp. 316. § (2) bekezdés b) pontja szerint az aggályosság kockázatát vonhatja maga után, különösképpen akkor, ha nem pótolható kötelezettségmulasztás történt, kivéve, ha bírói felhívás ellenére azt az ellenérdekű fél nem kifogásolja. Mindazokban az esetekben, amelyekben még a per során pótolhatók az elmulasztott kötelezettségek, mód van rá, hogy a szakértő kiegészítse a véleményét. Ha az a kiegészítés után is aggályos marad, akkor szakvéleményként nem vehető figyelembe.

A Pp. 4. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a felek eljárás-támogatási kötelezettségéből adódóan – a 3. § szerinti perkoncentráció elvével összhangban – mind a feleknek, mind a bíróságnak a bizonyítékok mielőbbi rendelkezésre állására kell törekedniük annak érdekében, hogy a jogvita – az utóbbi jogszabályhely értelmében – lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ennek teljes mértékben ellentmondana az az értelmezés, amely a – sokszor időigényes – magánszakértői vélemény elkészítésének lehetőségét csak a bíróság Pp. 302. § (2) bekezdése szerinti engedélye után biztosítaná.

A magánszakértői vélemény elkészítésénél irányadó garanciális szabályok – kiemelten a Pp. 303. § (2) bekezdésében a magánszakértő perbeli kötelezettségeit megfogalmazó szabályok (bár a törvény szóhasználata szerint: „a perben köteles” megfogalmazással kifejezetten perbeli kötelezettségeket írnak elő a magánszakértő részére) –, nem zárják ki, hogy a perbeli kötelezettségeket akár a bizonyítási eljárás (azaz a per osztott szerkezete miatt az érdemi eljárási szakaszt megelőző perfelvételi szakaszban, vagy akár azt megelőzően, még a keresetlevél benyújtása) előtt is teljesítse a magánszakértő.

A bizonyító fél kockázatviselésének (a korábban elkészített szakvélemény felhasználhatóságának, magánszakértői minősülésének, illetve aggályosságának) körébe eső kérdés, hogy betartatta-e az általa megbízott szakértővel a Pp. 303. § (2) bekezdésében foglaltakat annak érdekében, hogy ezek hiánya ne zárja el a perben a már elkészült szakvélemény magánszakértői véleményként történő felhasználhatóságától. Ha a garanciális szabályokat a szakértő nem tartotta be, akkor a bizonyító fél által készített vélemény csak „vélemény”, de nem „magánszakértői”, tehát magánszakértői véleményként nem lesz felhasználható a perben.

(Pp. 3. §, 4. § (1) bekezdés, 302. § (2) bekezdés, 303. § (2) bekezdés, 316. § (2) bekezdés b) pont)

6.
A másodfokú bíróságnak a Pp. 379. §-a alapján meghozott, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és az eljárás megszüntetéséről rendelkező végzése a Pp. 365. § (2) bekezdés c) pontjába tartozik, így külön fellebbezéssel támadható.

Az első- és a másodfokú eljárásban egyaránt előfordulhat, hogy valamely, a törvényben előírt okból az eljárás megszüntetése válik szükségessé. Ha a Pp. 240. § (1) bekezdésében vagy 241. § (1) bekezdésében megjelölt megszüntetési okok valamelyike már az elsőfokú eljárásban is fennállt, de azt az elsőfokú bíróság nem észlelte, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül teljes egészében vagy abban a részében, amellyel kapcsolatban a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. Ugyanígy jár el a másodfokú bíróság akkor is, ha a megszüntetési ok a másodfokú eljárás alatt merült fel, vagy a felek a másodfokú eljárás során tették meg azt az eljárási cselekményüket, amely az eljárás megszüntetését szükségessé teszi.

Ez utóbbi esetben – ha az eljárást olyan okból kell megszüntetni, amelyet az elsőfokú bíróság még nem vizsgálhatott, mert az az elsőfokú eljárásban nem merült fel – a másodfokú bíróság a megszüntető végzést az elsőfokú eljárás szabályai szerint hozza meg. Ebből következően ezek, az eljárást megszüntető – és az elsőfokú ítéletet emiatt hatályon kívül helyező – végzések, mint „elsőfok módjára hozott” határozatok, fellebbezéssel támadhatók.

(Pp. 240. § (1) bekezdés, 241. § (1) bekezdés, 365. § (2) bekezdés c) pont, 379. §)

5.
I. Ha a kereset teljesítése jogszabályba ütközik, bírósági meghagyás nem bocsátható ki.
II. Ha a bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye, a bíróság a perfelvételi tárgyalás megtartását a felek egyidejű tájékoztatásával mellőzi, a perfelvételt végzéssel lezárja, majd az érdemi tárgyaláson a kereseti kérelmet érdemben (ítélettel) utasítja el.

A Pp. 181. § (1) bekezdése arra az esetre írja elő a bírósági meghagyás kibocsátását, ha nincs helye az eljárás megszüntetésének és az alperes elmulasztotta az írásbeli ellenkérelem előterjesztését, valamint beszámítást tartalmazó iratot sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság visszautasítja. A meghagyás kibocsátására az ellenkérelem előterjesztésére szabott határidő letelte után, hivatalból, tárgyaláson kívüli formában kerül sor. A törvény szövegéből egyértelműen következik, hogy a mulasztás ténye önmagában megalapozza a bírósági meghagyás kibocsátásának feltételét, a bíróság az ügy további körülményeire tekintettel nem mérlegelheti a bírósági meghagyás kibocsátását.

A bírósági meghagyás hivatalbóli kibocsátása olyan időben történik, amikor az alperes mulasztása folytán a jogvita keretei még nem meghatározottak, kizárólag a perfelvételre alkalmasnak tartott keresetlevél áll rendelkezésre. A keresetlevél perfelvételre alkalmassága pedig azt jelenti, hogy nem szenved olyan hiányosságban, amely miatt visszautasításának volna helye. A visszautasítás alapjául szolgáló hiányok ténye azonban nem azonos azzal a helyzettel, amikor a keresetlevél a kötelező elemeket tartalmazza ugyan, de a kereseti kérelem érdemi vizsgálatát a tartalmi elemek hibája már előre láthatóan akadályozza.

A kereseti kérelem teljesítésének jogszabályba ütközése a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja által megkövetelt határozott kereseti kérelemnek a (2) bekezdés b)-e) pontjai szerinti elemeivel összefüggésében merülhet fel. Előfordulhat, hogy a befogadott keresetlevél szerinti kérelem teljesítése jogszabályba ütközik annak ellenére is, hogy a Pp. sokkal részletezettebb tartalmú keresetlevél előterjesztését kívánja meg a régi Pp. követelményeihez képest.

Ha a keresetlevél teljesítése jogszabályba ütközik, bírósági meghagyás nem bocsátható ki. Ugyanakkor a kereseti kérelem jogszabályba ütközésének direkt jogkövetkezményét a Pp. nem szabályozza. Kifejezett törvényi szabály hiányában értelmezést igényel, hogy ha a kereset teljesítése jogszabályba ütközik, és az alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjeszt elő, a bíróság miként járhat el, a perfelvétel hogyan fordul át érdemi tárgyalási szakba.

A lehetséges megoldás a Pp. 197. §-ának olyan értelmezése, amely szerint a bíróság a jogvita kereteit meghatározottnak tekinti, mert a kereset érdemi vizsgálatát annak jogszabályba ütköző jellege eleve kizárttá teszi, amely nem függ az alperes írásbeli ellenkérelemtől. Ha a bíróság így ítéli meg a kereseti kérelem teljesíthetőségét, a perfelvételi tárgyalást a felek egyidejű tájékoztatásával [197. § (1) bekezdés b)-c) pont] mellőzi, majd a perfelvételt végzéssel lezárja és kitűzi az érdemi tárgyalást. Az érdemi tárgyaláson a kereset érdemben utasítható el.ű

(Pp. 181. § (1) bekezdés, 197. § (1) bekezdés b-c) pont)

4.
Ha a felperes az eshetőleges viszonyban álló több keresetet rossz sorrendben terjeszti elő, a helyes sorrend megjelölése érdekében nincs helye olyan hiánypótlás elrendelésének, amelynek elmulasztása a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja szerinti visszautasítás következményével járna. Ebben az esetben a bíróságnak csak arra van lehetősége, hogy az anyagi pervezetés intézményével élve felhívja a felperest a megfelelő sorrend megjelölésére.

A Pp. által megengedett látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén ellentmondásos a perjogi megítélése annak, ha a felperes vagylagosan terjeszti elő a tartalma szerint eshetőleges keresethalmazatát, illetőleg annak is, ha a felperes az egymással eshetőleges kapcsolatban álló több kereseti kérelmét olyan sorrendben terjeszti elő, amely logikailag helytelen (értelmetlen).

Eshetőleges (eventuális) keresethalmazat esetén a felperesnek úgy van több keresete, hogy a keresetek létezése egymástól függ, mert a felperes feltételesen, az elsődlegesen kért keresetének alaptalansága esetére terjeszt elő másik (másodlagos, harmadlagos stb.) keresetet. A látszólagos tárgyi keresethalmazat másik típusa, a vagylagos (alternatív) kereset esetén (a felperesnek több egymást kölcsönösen kizáró keresete van úgy, hogy azok elbírálási sorrendjét nem kell meghatároznia) a kérelme arra irányul, hogy a bíróság az egyik keresetét teljesítse.

A Pp. 170. § (4) bekezdése szerint – keresethalmazat esetén – a félnek a keresetlevél érdemi részében keresetenként fel kell tüntetnie az egymáshoz való viszonyukat, és egymással eshetőleges viszonyban álló több kereset esetén az elbírálás kért sorrendjét is.

Abban az esetben, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a fél által vagylagosan előterjesztett keresethalmazat tartalma szerint eshetőleges keresethalmazat, az egyes kereseti kérelmek elbírálása sorrendjének meghatározása érdekében fel kell hívnia a felet a keresetlevél hiányainak pótlására. Ha a fél nem teljesíti a bíróság felhívásában foglaltakat, a keresetlevél visszautasításának van helye.

Más a helyzet akkor, ha a fél a keresetek elbírálásának sorrendjét megjelöli, csak helytelen módon.

Ha az eshetőleges keresethalmazatot tartalmazó kérelmét a fél nem a bíróság által helyesnek tartott sorrendben terjesztette elő, akkor a bíróság az anyagi pervezetés szabályai szerint gyakorolhatja azt a jogát, hogy rávezesse a felet az eshetőleges keresetek megfelelő sorrendben való előterjesztésére. Ez, az anyagi jogi kérdéseket felvető hiányosság ugyanis nem lehet indok a keresetlevél visszautasítására akkor, ha a felperes a bíróság felhívása ellenére is ragaszkodik az általa megjelölt sorrendhez.

(Pp. 6. §, 170. § (4) bekezdés, 173. § (2) bekezdés, 176. § (2) bekezdés e) pont, 237. §)

3.
A felperesnek az anyagi jog szabályaira figyelemmel szűk körben, de lehetősége van a bíróság döntésére vonatkozó két vagy több egyenrangú, de egymást kizáró és ezért vagylagos kereset előterjesztésére.

Az új Pp. keresethalmazatra vonatkozó szigorú szabályaival összefüggésben megválaszolásra várt az a jogértelmezési kérdés, hogy a látszólagos keresethalmazaton belül vagylagos viszonyban lehet-e több keresetet előterjeszteni; igenlő válasz esetén pedig milyen keresetek terjeszthetők elő ilyen módon.

A konzultációs testület álláspontja szerint a Pp. rendelkezéseiből nem vezethető le olyan álláspont, hogy vagylagos keresetek előterjesztésére az új perrendi szabályok alapján ne lenne lehetőség. Ez a megközelítés az anyagi jog szabályaival sem tűnik koherensnek.

Mindazonáltal a vagylagos viszonyban előterjeszthető keresetek körét taxatív módon felsorolni nem lehet, az ilyen keresetindításra az anyagi jogi szabályokra figyelemmel kerülhet sor. A kereset vagylagossága felmerülhet például a Ptk. 5:28. és 70. §-ai szerint a túlépítés és a ráépítés körében, a Ptk. 6:134. §-ára alapított kérelmekkel kapcsolatban, a Ptk. 6:213. § (2) bekezdésével összefüggésben (elállás esetére kikötött bánatpénz vagy pedig a teljesítés követelése).

(Pp. 170. § (4) bekezdés, 173. § (2) bekezdés)