Munkaügyek

A felperes egyszemélyi tulajdonában álló társaság, a G. Kft., valamint az alperes között 2016. január 18-án kereskedelmi tevékenység ellátására irányuló szerződés jött létre. Ebben a felek vita esetére a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) mellett működő holland székhelyű Nemzetközi Választottbíróság eljárását kötötték ki a magyar jog alkalmazása mellett. 2008. szeptemberében a felperes kezdeményezte a jogviszony megszüntetését, ezért a felek írásban hosszasan egyeztettek, ami eredményre nem vezetett. A jogvitát a holland választottbíróság bírálta el.

A felperes az alperessel áll törvényszéki bíróként szolgálati jogviszonyban. Az alperes ügyelosztási rendjében nincs meghatározva darabszám szerint az egyes bírókra kiosztható ügyek száma. A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 35. § (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest, hogy a reá kiosztható ügyek számát határozza meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az alperes fizetési felszólításában felhívta a felperest, hogy fizessen meg 86.930,- Ft-ot. A fizetési felszólítás jogorvoslati jogról szóló tájékoztatást nem tartalmazott, csupán azt, hogy szolgálati panasszal nem lehet élni. A felperes keresetet terjesztett elő a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérve. A keresetlevél benyújtásával egyidejűleg szolgálati panaszt is benyújtott.

A felperes 1992. áprilisától állt közszolgálati majd kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. 2012. január 1-jétől az alperes hatósági főosztályára került áthelyezésre építéshatósági ügyintéző munkakörbe. Egy héttel ezen intézkedést követően az alperes felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát arra hivatkozva, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaköre létszámcsökkentés miatt megszüntetésre került, ezért további foglalkoztatására nincs lehetőség.

A felperes 2011. december 31. napján III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, mely ellátás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes kérelme alapján a Kormányhivatal hatósági bizonyítványt állított ki a felperes részére, amelyben a felperes egészségi állapotának mértékét 30%-osnak véleményezte azzal, hogy állapota alapján D minősítési kategóriába tartozik.

A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a Soproni Vasöntöde munkáltató bősárkányi telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten  köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint – a felperes előadásával egyezően – a bősárkányi telephelyen a soproni öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket minden nap gépkocsi vitt Sopronból, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. Bősárkányban a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt.

A társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy az egészségbiztosítási járulékalapot képező kompenzáció összegét a terhességi gyermekágyi segély összegének számításakor figyelembe venni nem lehetett, tekintettel arra, hogy a kompenzáció összegére az ellátás folyósításának időtartama alatt is jogosulttá vált, a terhességi gyermekágyi segély kifizetésével egyidejűleg folyósított kompenzáció kizárólag az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgált, ezért a 2013.

A társadalombiztosítási szervek a felperes rehabilitációs ellátását 2013. szeptember 1. napjától megszüntették mivel a felperes hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladta a mindenkori minimálbér 80%-át. A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.

A  munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a felperes egészségi állapota mértéke meghatározására kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, ítélkezése alapjául elfogadta.

A felperes 2011. szeptember 26-ától állt az alperes alkalmazásában, az sz-i telephelyen pénzügyi ügyintéző, majd kereskedelmi ügyintéző, 2013. január 1-jétől értékesítő csoportvezető munkakört töltött be. A munkaköri leírása meghatározta a sales office manager (SOM) munkakör célját, feladatát. A felperes munkaviszonyát az alperes 2015. június 1-jén kelt felmondással szüntette meg 30 napos felmondási idő biztosítása mellett.