Munkaügyek

A felperes az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A Kormány a munkáltató kérelmére a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 39. § (6a) bekezdése értelmében hozzájárult a továbbfoglalkoztatásához 2013. június 11-én. A felperes az alperes F. Megyei Igazgatóságának igazgatójaként dolgozott. A felperes 2014. február 13-án az F. Megyei Kormányhivatallal mint az alperes F. Megyei Igazgatóságának igazgatója megyei szintű együttműködési megállapodást írt alá, melyről az F. Megyei Hírlapban 2014. február 15-én egy cikk jelent meg. A megállapodásról 2014.

A felperes 2011. április 5-én kötött megállapodást az M. H. T. D-vel szerződéses katonai szolgálat létesítéséről, 2011 őszén a felperesnél hát- és gerincfájdalmak jelentkeztek. A felperes 2012. március 5-én megjelent a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal I. fokú szakértői bizottságánál, amely az össz-szervezeti egészségkárosodását 14 %-ban határozta meg, foglalkozási vagy üzemi baleseti egészségkárosodást nem véleményezett. A felperes 2012.

A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint hivatalvezető-helyettese volt 618.400 forint illetménnyel. A 2015. június 12-én kelt kinevezés módosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta két osztály osztályvezetői feladatait is. A felek 2015. augusztus 5-én a kinevezést úgy módosították, hogy a felperes 2015. augusztus 6-ától a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett kizárólag az egyik osztály osztályvezetői feladatait végezte. Az alperes 2015.

A felperes hivatalvezetőként tevékenykedett a II. rendű alperesnél, és ez alapján a hivatal üzemeltetésében lévő személygépkocsi, illetve mobiltelefon korlátozás nélküli használatát biztosították számára határozott időre. A munkáltatói jogkör gyakorlója visszavonta a vezetői megbízását, s mivel a felperes nem fogadta el a számára felajánlott munkakört, közszolgálati jogviszonyát megszüntették.

Az alperes munkavállalók külföldi munkavállalás reményében és ígéretében létesítettek munkaviszonyt az I. rendű felperes munkáltatóval betonacél szerelési és betanított munkák  ellátására. A munkáltató rövid ideig Ausztriában foglalkoztatta a munkavállalókat, majd időszakosan Magyarországon foglalkoztatta őket, a kieső időre azonban állásidőre járó bért nem fizetett számukra.

A felperes 2014. október 20. napjától állt az alperes alkalmazásában műszakvezető munkakörben. A munkaszerződésben 3 hónap próbaidőt is kikötöttek. 2015. január 5-én a tankönyvellátásért és webshop rendelésért felelős területi logisztikai vezető szóban arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonyát a munkáltató azonnali hatállyal a próbaidő alatt megszünteti. Ekkor a felperes írásbeli okiratot nem kapott.

Az alperes a 2014. március 14-én kelt határozatával azért utasította el a felperes öregségi nyugdíj iránti igénybejelentését, mert a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes által 1972. október 1-től 1990. november 30-ig terjedő időben elektroműszerészként és vezérlőpult-kezelőként, majd 1991. június 1-től 1994. január 29-ig villanyszerelő műszerészként munkaviszonyban töltött időket korkedvezményre jogosító időként nem ismerte el.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 26-án kelt kinevezés alapján 2010. augusztus 31-étől határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére közszolgálati jogviszonyt létesített az I. rendű alperes jogelődjével nemzetközi külgazdasági referensi munkakör ellátására. 2010. májusában a peres felek aláírtak egy háromoldalú megállapodást, melyben az I. rendű alperes határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére,  áthelyezte a felperest a II. rendű alperes állományába. Megállapodtak abban is, hogy a felperesnek a II.

A felperes az alperes rendőrkapitányságnál állt hivatásos szolgálati viszonyban, rendőrőrnagyként alosztályvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes a lakóhelyéül szolgáló társasház bejáratához közeli parkoló használata miatt nézeteltérésbe keveredett az egyik lakóval, amely miatt az érintett két esetben is a rendőrséghez fordult, annak segítését kérte.

A peres felek a 2014. december 11-én aláírt kinevezési okiratban abban állapodtak meg, hogy az alperes a felperest XY keresőképtelensége miatti távolléte idejére 2014. november 11-étől legfeljebb 2015. június 30-áig általános iskolai tanító munkakörben heti 40 órás munkaidővel közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatja.

Az iskola igazgatója 2015. május 26-án tájékoztatta a felperest, hogy kinevezése 2015. június 30-án lejár, ezért kiadja számára  az időarányosan számított szabadságát.

A felperes közalkalmazotti jogviszonya 2015. június 30-án megszűnt.