Munkaügyek

A felperes 1998. szeptember 27-étől állt az alperes alkalmazásában, kezdetben hegesztő, utóbb láng- és plazmavágó munkakörben. A felperesnél 2012. június 26-án daganatos megbetegedést állapítottak meg, ezért 2012. július 2-ától 2012. július 20-áig betegszabadságon, ezt követően augusztus 30-áig keresőképtelen állományban volt. A 2012 novemberében megtartott kontrollvizsgálat alkalmával kiderült, hogy a betegség kiújult, ezért 2012. november 20-ától 2013. október 12-éig ismét keresőképtelen állományba került. Mivel a táppénz folyósításának időtartama lejárt, a felperes 2013.

A bíróságok a felülvizsgálati eljárásban a II. rendű felperes vonatkozásában irányadó tényállásban rögzítették, hogy – az I. rendű felperessel egyezően -  privát bankár munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2014. február 21-én B.Zs. részvénystratéga az általa készített elemezést elküldte a privát banki területnek. Ugyanezen a napon az I. rendű felperes erre reagált, és kritikus hangnemet ütött meg az abban foglaltakkal összefüggésben. Az I. rendű felperes által B.Zs-hez intézett e-mail szétküldését követően B. L. vezérigazgató-helyettes válasz e-mailt írt, ebben az I.

Az 1956. július 31-én született felperes 2006. november 1-jétől szolgálati nyugdíjban részesült, amelyet 2012. január 1-jétől – a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 5. § (1) bekezdése alapján – 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként folyósítottak tovább. Az alperes a 2016. március 7-én kelt határozatával – a Khtv. 11. § (1) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B.

A felperesek középfokú besorolású munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, „alkalmas”, illetve „kiválóan alkalmas” minősítéssel rendelkeztek. A munkáltató 2013., illetve 2014. évben garantált illetményüket a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló kormányrendeletekben meghatározott mérték alatt állapította meg. 2015. évben azonban annak mértéke elérte a kormányrendeletben meghatározott 122.000 forintot.

A felperes 2008. november 5-étől 2013. január 7-éig közalkalmazotti jogviszonyban állt, családgondozó munkakörben. Ezt követően 2013. februárban a járási gyámhivatalnál kormánytisztviselői jogviszonyt létesített, amely jogviszonyt az alperes 2014. január 17-én bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a 2005. év óta védelemvétel hatálya alatt álló gyermekek vonatkozásában – a problémák jelzése ellenére – csak 2011.

A felperesek mentő gépkocsivezető, illetve mentőápoló munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. A 12 órás szolgálatukból 3-4 órát töltöttek gépjárművön kivonulással (tengelyen töltött idő), ezen túl munkaidejükben a mentőállomáson tartózkodtak. A mentőautóban szájmaszk, szemüveg, gumikesztyű és overall állt védőeszközként rendelkezésükre.

A felperes 1986. december 15-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes jogelődjénél adminisztrátor munkakörben. Az alperes jogelőd 2014. december 31-én beolvadás útján egyesült az alperesi társasággal. A munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint az Mt. 46. § (1) bekezdésben meghatározott munkafeltételek változásáról az alperes a 2014. december 18-án kelt tájékoztatóban értesítette a felperest. Az alperes 2015. január 14-én kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát 2015. április 15-ével, a munkavégzés alól 2015.

A felperes 1997. január 31-étől állt az I. rendű alperes alkalmazásában gazdasági igazgató munkakörben. Az I. rendű alperes 2000. szeptember 4-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette bizalomvesztésre hivatkozással. Az I. rendű alperes a 2000. szeptember 5-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondást adott ki a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése, vezetőhöz méltatlan magatartás miatt. Az I. rendű alperes 2003. október 31-ei határnappal a vele szembeni munkajogi perekkel kapcsolatosan a II. rendű alperes perbeli jogutódlását kezdeményezte. A megállapodás 15.

A felperes 2008-ban a T. Zrt-vel állt munkaviszonyban, a n-i áruház kereskedelmi igazgatójaként. Az akkori élettársa, P.A. ezen időszakban az alperes alkalmazottjaként a  k-i irodát vezette, aki 2008 novemberében felajánlotta a felperesnek a n.országi munkavégzés lehetőségét. Az alperes a felperes tudomására hozta, hogy a német nyelvtudása fejlesztésre szorul, ezért N.országban nyelvtanfolyamon is részt kell vennie, amelynek költségeit az alperes viseli. A nyelvtanfolyam elvégzésééig a felperes 4 órában kerül alkalmazásra minimálbér és 500 euró javadalmazás ellenében.

A felperes 2013. március 19-én munkaszerződéssel létesített munkaerő kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaviszonyt az I. rendű alperessel. A felek 90 napi próbaidőt kötöttek ki. A felperes 2013. március 25-én lépett munkába a kölcsönvevő munkáltatónál, a II. rendű alperesnél, ahol 2006. évtől osztályvezetői beosztást töltött be O.H., aki korábban a felperes élettársa volt, jelenleg pedig a közvetlen felettese lett. A munkanapokon O.H.