Munkaügyek

Az alperes jogelődje 2010. november 10-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 88. § (1)-(2) bekezdése, 89. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a és 345. §-a alapján – két határozatot hozott, amelyekben C. J. biztosított 2006. augusztus 19-én történt sérüléseivel kapcsolatban 2008. október 31. napjáig kifizetett  rokkantsági nyugdíj, illetve 2010. július 14-ig kifizetett 1.188.360 forint átmeneti járadék megtérítésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a biztosított a T-n, 2006.

Az alperes 2010. május 1-jétől 2015. április 30-áig tartó határozott időre létesített szerződéses szolgálati viszonyt a felperessel, őrmester rendfokozatban, állományba vételekor komplex nyelvvizsga hiányában felsőfokú végzettséggel nem rendelkezett.

A felperes 2012. december 1-jétől állt az alperes alkalmazásában főigazgató munkakörben 2010. november 30-áig terjedő határozott időre szóló munkaszerződéssel. Az alperes a munkaviszonyt 2014. január 31-én közölt felmondással, 2014. február 1-jétől kezdődő 2 hónap felmondási idővel megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg. A másodfokú bíróság ítéletével annyiban változtatta meg az elsőfokú döntést, hogy az 1.900.000 forint összegű átalánykártérítést 5.244.333 forint elmaradt jövedelemre és kamataira felemelte.

A felperes 2006. június 1-jétől lakossági és kisvállalkozói értékesítési tanácsadó munkakört töltött be az alperesnél. 2010. július 24-én megbízást kapott a k-i fiók vezetésére, mely feladatot 2011. január 1-jéig látta el. Ezt követően a fiókot kirendeltséggé minősítették, kirendeltségvezetői kinevezést ismételten a felperes kapott. Ezt követően a felperest korábbi munkakörében alkalmazták. A bankfiókban ezen időszakban két alkalmazott dolgozott tanácsadó munkakörben, a felperes és Cs.M., akinek a munkaviszonyát az alperes egy belső vizsgálatot követően megszüntette. A felperes 2013.

A felperes 2003. november 1-jétől állt az alperesnél alkalmazásban. 2008. május 1-jétől ellenőrzési koordinációs munkatárs munkakörben dolgozott. Feladata a jegy- és bérletellenőrzést végző vállalkozókkal történő kapcsolattartás, a szolgáltatás felügyelete és koordináció volt. 2012. szeptember 4-én K.L. gépkocsivezetőt K-n az alperes alvállalkozója, V.E. ellenőrizte, és megállapította, hogy három utas nem rendelkezett menetjeggyel. Az alvállalkozó vezetője 2012.

A felperes 2011. december 31. napjáig rokkantsági nyugdíjban részesült, amely rehabilitációs, majd rokkantsági ellátásként került folyósításra a korábbi 91.535 forintos összeg helyett 41.850 forint havi összegben. Az elsőfokú bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a hatóságok az állapotjavulásra vonatkozó indokolás nélkül alkalmazták az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdését.

A felperes 1986. július 1. napjától Németországban élt a családjával, ahol szoftver fejlesztőként, szabad foglalkozású mérnökként, mint önálló vállalkozó dolgozott, nyugdíjjárulékot nem fizetett, és a német nyugdíjszerv közlése szerint német szolgálati időt sem szerzett. A felperes 1986. július 1. és 1997. december 31. közötti időszakban külföldi munkavállalóként Magyarországon jogfenntartó járulékot fizetett. A hatóság a felperes részére járó öregségi nyugdíjrész  havi összegének számításánál figyelembe vette, hogy a felperes 1986.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek között 2002. április 15-étől állt fenn határozatlan idejű közszolgálati jogviszony, melynek keretében a felperest jogi végzettséggel rendelkező közbeszerzési biztosként foglalkoztatták főtanácsosi besorolási fokozatban. Munkáját a jogi végzettségű biztosokból és szakmai biztosokból álló K. D.-ben végezte, a munkaköréhez előírt képzettséggel, végzettséggel rendelkezett. Nagy szakmai tapasztalattal, gyakorlattal bírt, munkáját megfelelően látta el, annak elismeréseként többször jutalomban részesült.

A másodfokú bíróság 2011. december 8-án kelt ítéletével a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperest bűnösnek mondta ki két rendbeli hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélőtábla a 2012. május 30-án kelt jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes terhére megállapított bűncselekményt két rendbeli vesztegetés bűntettére módosította.

A felperes 2006. szeptember 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, 2011. július 26-tól ügyvezető igazgató munkakörben dolgozott.
A felperes 2012. május 8-án az alperes munkavállalói javára egészségbiztosítási szerződést kötött. A szolgáltatás éves díja 6.384.424 forint volt, amelynek első részletét a felperes 2012. május 15-én, a fennmaradó 3.192.212 forintot pedig 2012. november 30-án utalta át a biztosítónak. Az alperes, illetve annak alapítója és tulajdonosa az egészségbiztosítási szerződés megkötéséről és a pénzek átutalásáról nem tudott.