Büntető ügyek

Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségét több rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés], 54 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont], hitelezési csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 297/A. § ] és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §] állapították meg, és őt, mint különös visszaesőt három év börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélték.

A bíróságok által jogerős határozatban megállapított tényállás lényege:

A törvényszék katonai tanácsa ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §); ezért őt halmazati büntetésül pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.

Orgazdaság és nem pszichikai bűnsegély valósul meg, ha az orgazda konkrét elkövetési magatartások ismerete nélkül, általánosságban megállapodik a tolvajjal meghatározott gépkocsi-típus átvételében.

A törvényszék terheltet a bűnösnek mondta ki többrendbeli bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntettében és más bűncselekmények elkövetésében, s ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett a járulékos kérdésekről; ugyanakkor a 7 rendbeli magánlaksértés bűntettének vádja alól felmentette.

I. A rablást társtettesként követi el az, aki a dolog eltulajdonítása érdekében részt vesz az erőszak vagy a minősített fenyegetés kifejtésében, ahogy az is, aki magában az elvételben, avagy mindkettőben, társa tevékenységéről tudva vesz részt.
II. A rablás elkövetése érdekében kifejtett személy elleni erőszak gyakran okoz a sértettnek könnyű sérülést, ezért a könnyű testi sértés és a rablás bűncselekménye a beolvadás folytán csak látszólagos alaki halmazatot képez.

A sértett életkorának az elkövetéskor hatályos Btk. 201. § (1) bekezdésében írt megrontás és a 197. § (1) bekezdésében írt erőszakos közösülés bűncselekményi viszonyában, továbbá a Btk. 197. § (2) bekezdésében és a 198. § (1) bekezdésében meghatározott tényállásokat illetően is alapvető büntetőjogi relevanciája van. Annak eldöntéséhez, hogy az elkövetés idején a tizennyolcadik életévét be nem töltött terhelt a megrontásnak egyáltalán elkövetője lehetett-e, a szexuális cselekvőség leírása szükséges.

A terheltet – fiatalkorúként – a járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés] társtettesként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat d) pont], garázdaság vétségében [1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés] és magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §].

I. A járásbíróság a terheltet – mint többszörös visszaesőt – 2 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a szabadságvesztést 3 év fegyházbüntetésre súlyosította.

A járásbíróság az ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki összesen 45 rendbeli, különbözően minősülő csalás bűntettében, és őt halmazati büntetésül három év börtönben végrehajtandó szabadságveszésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte. Döntött a bejelentett polgári jogi igényekről, az eljárási illeték és a bűnügyi költség viseléséről. A védelmi fellebbezés folytán eljárt törvényszék az ítéletet megváltoztatva, a terhelt cselekményeit részben átminősítette, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát két évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.