I. Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt eljárt bíróságok a XX. rendű terheltet bűnösnek mondták ki bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdés], s ezért őt – mint bűnszervezetben elkövetőt – 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélték.
II. A jogerős marasztaló ítélet ellen a XX. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Aszerint:
- a bíróságok a megállapított tényekből téves jogkövetkeztetésre jutottak az emberölési kísérlethez nyújtott bűnsegély, valamint a bűnszervezetben elkövetés megállapításakor;
- a bíróságok az ölési kísérlet helyszínén tartózkodó más terheltek tekintetében azt állapították meg, hogy ők nem tudtak a sértett megölésére irányuló célról;
- a bíróságok figyelmen kívül hagyták az élet és a testi épség védelméről szóló 15. számú Irányelvben foglalt, az elkövetők tudattartalmára vonatkozó elhatárolási szempontokat, és nem indokolták meg, hogy a XX. rendű terhelt tudata miért és mennyiben fogta át az élet elleni bűncselekmény elkövetésének a lehetőségét. A XX. rendű terhelt kizárólag arra vállalkozott, hogy útbaigazítsa az I. rendű terhelt megbízásából eljáró személyeket, s nem tudhatta, hogy milyen eszközök, különösen, hogy lőfegyver van náluk és annak használatára sor kerülhet;
- a XX. rendű terhelt tudata a korábbi Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében foglalt garázdaságnál súlyosabb bűncselekményre nem terjedt ki, ezért cselekménye a garázdaság alapeseteként minősül;
- a 4/2005. BJE számú büntető jogegységi határozat „inkább jogelméleti jellegű” és nem ad iránymutatást a bűnszövetség és a bűnszervezet elhatárolására, ekként nyolc osztályt végzett terhelteken „merész dolog” számon kérni az eshetőleges tudattartalmat.
A védő tehát nem a bűnösség teljes hiányát állította, hanem azt, hogy a felrótt cselekmény helyesen a garázdaság alapeseteként minősül. A törvénysértő minősítés pedig törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A törvénysértő minősítéshez az vezetett, hogy a bíróságok a megállapított tényekből téves jogkövetkeztetésre jutottak.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Rámutatott – egyebek mellett – arra, hogy az irányadó tényállás alapján a XX. rendű terhelt a bűnszervezet tagja volt. Az előzményekről tudomással bírt a cigarettakereskedelemben érdekelt üzlettársától. Tudta azt is, hogy a piac felosztása érdekében az I. rendű terhelt által megelőzően megkísérelt egyeztető tárgyalás eredménytelen maradt. A sértett sérelmére elkövetett cselekmény előkészítése, megszervezése, lebonyolítása és tervszerű végrehajtása is igazolja, hogy a XX. rendű terhelt konkrét cselekménye is a bűnszervezet keretei között valósul meg.
III. Felülvizsgálati eljárásban a Kúria a XX. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta a támadott ítéleteket.
1.
Döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH2011.3.).
A bűnszervezetben elkövetés megállapításának támadására vonatkozóan is érvényesül a tényállás támadásának általános tilalma. E megállapítás kizárólag jogi alapon támadható. Nem tehetők vitássá a megállapítás alapjául szolgáló tények, így a történeti tényeken túlmenően a bűnszervezet esetleges fennállásával, ismérveivel kapcsolatosan rögzített tudati tények sem.
A felülvizsgált ítéletben megállapított tényállás a bűnszervezetre vonatkozóan egyértelműen tartalmazza, hogy a XX. rendű terhelt az I. rendű terhelt által létrehozott és irányított bűnszervezet tagja volt. Egy olyan bűnszervezetnek a tagja, amely képes volt mobilizálni nagyszámú személyt, és tevékenységi köre kiterjedt – egyebek között – bűnözői csoportok közötti konfliktusok erőszakos elrendezésére. Az irányadó tényállás szerint a tényállás IV/3. pontjában foglalt cselekmény kapcsán a XX. rendű terhelt számára kétség sem támadhatott afelől, hogy aktuálisan is a bűnszervezet tevékenységének keretén belül cselekszik.
Az indítványnak a bűnszervezetben elkövetést – külön indokok felsorakoztatása nélkül – kifogásoló része valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a minősítést, és annak folytán a büntetés kiszabását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően, törvényesen marasztalták a XX. rendű terheltet mint bűnszervezetben elkövetőt.
2.
A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 1. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozat ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. E felülvizsgálati ok tehát akkor áll fenn, ha az anyagi büntetőjogi szabály megsértése miatt kerül sor törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazására.
A korábbi Btk. Általános Részében szereplő 98. §-a (1) bekezdésének 1. mondata értelmében azzal szemben, aki az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezetben (137. § 8. pont) követte el, a cselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladja meg. E rendelkezés a kiszabható büntetési tétel kereteit megváltoztatja és kötelezően, bírói mérlegeléstől függetlenül alkalmazandó. Annak a körülménynek sem lehet jelentősége, hogy a Btk. 98. § (1) bekezdésének rendelkezése a kiszabható büntetés alsó határát nem érinti.
A Kúria ezért nem látta indokoltnak a különbségtételt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott felülvizsgálati okok szempontjából attól függően, hogy a törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazására a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más, kötelezően alkalmazandó szabályának megsértése miatt került sor. Jogi érvek alapján a bűnszervezetben elkövetés megállapítása a törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazására hivatkozással támadható.
Az elsőfokú bíróság az emberölés alapesetére irányadó büntetési tétel (öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés) megjelölése mellett leszögezte, hogy a bűnszervezetben elkövetés miatt a korábbi Btk. 98. §-a alapján meghatározott szabályok és tételkeretek között szabta ki a büntetést. Ehhez képest kizárólag hiányosságot jelent, hogy a felső tételhatárt kétszeresére, de csak húsz évig emelő korábbi Btk. 98. §-a (1) bekezdésének 1. mondata alapján nem rögzítette az öt évtől húsz évig terjedő tételkeretet. Ennek azonban nem volt jelentősége a büntetési tétel alsó határa alatt, az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel.
3.
A védő indítványában sérelmezte az emberöléshez nyújtott bűnsegély megállapítását.
E részében a Kúria nem találta alaposnak az indítványt.
Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a sértett sérelmére az emberölés bűntettének [korábbi Btk. 166. § (1) bekezdés] kísérlete valósult meg.
Ez a cselekmény a más terheltek terhére megállapított több emberen elkövetett emberölés bűntettének részcselekménye.
A korábbi Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerint bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
A XX. rendű terhelt tudta, hogy az a bűnszervezet, amelynek tagja volt, erőszakos úton rendezi a bűnözői csoportok közötti konfliktusokat. Tudta, hogy az őt megkereső I. rendű terhelt a sértett megölését is jelentő „befenyítésére” készül, amire maga tette a „csapd szét” javaslatot.
A Kúria a „csapd szét” kifejezés kapcsán nem kívánt szófejtésbe bocsátkozni. Annyit állapított meg, hogy – akármilyen értelmezés mellett – a XX. rendű terhelt az erőszakos fellépésre tett javaslatával azonnal ráhangolódott az I. rendű terhelt által felvetett erőszakos elégtételre. A XX. rendű terhelt ilyen körülmények között vállalta el, hogy megmutatja a sértett házát. Ezután pedig találkozott a bűnszervezet mozgósított, nagyszámú és felfegyverkezett, részben fegyveres tagjával, és hozzájuk csatlakozott, majd a többieknek megmutatta a sértett házát. Az a körülmény, hogy mindezek után nem tartott a „végrehajtókkal”, mit sem változtat cselekményének megítélésén.
A Kúria tényből tényre vont következtetésnek tekintette a tényállás részévé is tett következő ténymegállapításokat:
A XX. rendű terhelt tudta, hogy az I. rendű terhelt a jelen esetben élet elleni cselekmény elkövetésével lép fel. Szándéka kiterjedt a sértett megölésére. Az általa használt „csapd szét” kifejezés is élet kioltására irányult. Belenyugodott, hogy a sértett meghalhat. Ennek érdekében és tudatában mutatta meg a sértett házát.
A XX. rendű terhelt tehát szándékegységbe került az egyéb elkövetőkkel. Amennyiben csak bizonytalan lett volna a XX. rendű terhelt előtt a sértett elleni fellépés céljának mibenléte, vagyis az, hogy testi épség, avagy élet elleni fellépésre kerül-e sor, az elkövetési mód előre látható vagylagossága iránti közönye önmagában is szabad mandátumot adott volna a „végrehajtóként” cselekvők számára. Ez pedig az elkövetésben felbujtással és/vagy bűnsegéllyel közreműködő felelősségét a „végrehajtó” cselekvőségéhez rendeli, ha a felbujtó és/vagy a bűnsegéd a közreműködésének – noha tehetné – maga nem állít korlátot. Tehát nem köti meg a tettest mindenekelőtt az elkövetés helyének, idejének és módjának a megválasztásában. (lásd: BH 2013.237.)
A Kúria az emberöléshez járuló bűnsegély megállapítását is törvényesnek értékelte, ezért szóba sem kerülhetett a XX. rendű terhelt cselekvőségnek garázdaságként történő minősítése.
Budapest, 2015. december 8.
A Kúria Sajtótitkársága