A felperes 2011. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában könyvelőként havi 190.000 forint munkabér mellett. Az alperesnél való elhelyezkedését megelőzően, gyermeke megszületése előtt emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy TB által támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre. 2012. novemberében jelezte a vezérigazgatónak, hogy ismételten gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez. A felperes ezt követően felkeresett egy meddőségi centrumot, ahol a vizsgálatok lefolytatása után különböző kezeléseknek vetették alá, illetve műtétet javasoltak, amelyre 2013. augusztusában került sor. A felperes 2013. szeptember 16-án tájékoztatta arról az alperest, hogy az emberi reprodukciós eljárás megkezdődik. A beavatkozásra 2013. október elején került sor, a kezelés azonban sikertelenül zárult. A felperes ezt követően 2013. november 11-én ismét munkába állt, és mind a vezérigazgatóval, mind a közvetlen felettesével beszélgetést folytatott és közölte, hogy az utolsó TB által támogatott beavatkozása sikertelenül zárult, így most visszatér a munkába, jelöljék ki a feladatait. A felperes a későbbiekben is beszélt a munkatársaival a gyermekvállalási tervéről, a feletteseit azonban nem tájékoztatta egyértelműen arról, hogy az emberi reprodukciós eljárást tovább kívánja folytatni. A 2013. december 18-án sorra kerülő orvosi konzultációval is kapcsolatban csupán annyit mondott a felettesének, hogy vissza kell mennie a kórházba vizsgálatra és a papírokért. H.T., a vezérigazgató 2013. december 21-én a felperest az irodájába hívta és közölte vele, hogy a cég a munkafolyamatok átalakítása miatt a könyvelők létszámát csökkenti, ezért a felperes munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. A felperes ekkor elmondta, hogy a közös megegyezést nem akarja aláírni és úgy tudja, felmondási védelem alatt áll. H. T. ekkor azt válaszolta, hogy tudomása szerint ilyen védelem a felperest nem illeti meg. Ezt követően a felperes aláírta a felmondás végére írt nyilatkozatot, amely szerint „A felmondást a mai napon átvettem, és egyben nyilatkozom, hogy felmondási védelem vagy tilalom alatt nem állok”.A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmondás jogellenességét, és kötelezze az alperest elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetésére. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet „megváltoztatására”, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogsértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényes feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. A felperes a fellebbezésében már nem hivatkozott sem arra, hogy a könyvelői munkaköre nem szűnt meg, sem arra, hogy sérült az Mt. 12. §-ában szabályozott diszkrimináció tilalma. Ezen kérdésekkel a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott, ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak sem lehettek tárgyai. [BH1995.163., Pp. 270. § (1) bekezdés]. A felperes jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontját és az ezzel kapcsolatos álláspontját ki is fejtette, így a felülvizsgálati kérelemről e körben lehetett állást foglalni. A perbeli időben hatályos Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt. A másodfokú bíróság a tényállás részévé tette a főorvos által 2014. április 17-én kelt igazolást. Eszerint a felperes kezelésének időpontját a 2013. december 18-ai megbeszélés alkalmával 2014. február – március hónapra tűzték ki. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint tehát a felperes a 2013. októberében történt sikertelen beavatkozást követően 2013. november 11-én arról tájékoztatta a munkáltatót, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott kezelés befejeződött, jelöljék meg, mi lesz a feladata. A 2013. december 21-én kelt felmondást aláírta azzal a tartalommal – és utóbb sem hivatkozott e körben érvénytelenségi okra –, hogy nem áll védelem alatt. A M. C. főorvosa is megerősítette, hogy 2014. február – március hónapra tűzték ki a következő beavatkozás időpontját. Mindebből következően – figyelemmel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. § (1) bekezdés f) pontjára és a 30/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §-ában rögzítettekre is – arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes korábbi kezelése 2013. októberében befejeződött, a következő kezelés várható ideje 2014. február – március hónapra tehető, így a felmondás idején a felperes nem állt védelem alatt. Nem fogadható el a felperes azon érvelése, hogy a kezelés sikertelen befejeződése nem jelenti a védettség megszűnését, mert a felperes további beavatkozásra készült. Az újabb kezelés esetén a védettségi idő ugyanis ezen időponttól a törvényben meghatározott legfeljebb 6 hónapig ismételten újra megilleti. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2018. február 21.
A Kúria Sajtótitkársága